2016. április 27., szerda

Budaörsi kálváriák



Az ősök kalandozó természete kifáraszthatatlan. Mindig keresik az újabb és újabb lehetőségeket a csavargásra. Én meg boldogan megyek velük, hátha találok magamnak valami inspirálót. Ez általában a veszélyes, szikla szélére kiálló dolgokban nyilvánul meg, ahol úgy a testembe kap a szél, hogy megingok egy-egy pillanatra.

A következő célpont is körvonalazódik már, és jó lenne, ha nem mosná el a terveket az eső.

Budaörsöt szeretem. A vitorlázó-emlékműhöz már nem is tudom, mennyiszer fellátogattam, sőt, ennek köszönhetően tévedtünk el tavaly a házak között. Persze, akkor láttuk a messzi távolból, hogy van valahol valami kereszt, csak nem kerestük meg.
Apuékkal viszont, célirányosan közelítettük meg a célt: toronyiránt.



A házak között indultunk el.


Színes virágok a körforgalomban.



Lépcsőn felfelé. Ezen mentünk. Igazság szerint, ez a lépcsősor esőben szopó, mert szárazon is csúszik, milyen lehet akkor, ha vizes. Amúgy jól el van dugva a házak között, olyan helyen találtunk rá, amit első ránézésre szanáltunk a tervből.




Mentünk, mentünk a sziklák mentén.


Oda fel akartunk menni. A kereszt a cél.




Kilátás.



Imádom a sziklákba vájt járatokat. Piszkálják a fantáziámat, vajon hova tartanak?


Ez van benne.


Odafent.




Kápolna és kereszt.



Kilátás a szikla tetejéről.

Körülöttünk ez volt:











Találtam egy ilyen vájatot.





Naná, hogy oda kellett mennem körbenézni. Megállapítottam, hogyha rossz helyről veszek ki egy kődarabot, tuti rám borul az egész hegy.


Helyi folklór. :D :D :D






Azt hittük, a kápolnától át lehet mászkálni a kálvária-dombhoz. Vezetett kitaposott út arrafelé, aztán visszafordultunk, mert úgy tűnt, az út vége lezárt kerítésekbe torkollik. Le a hegyről, át a dombra. Ezt már egyszer önmagában megjártuk.








A stációk közelről nézve érdekesek. Sötétben világítanak, de nem ez a lényeg, hanem a L’art pour l’artosan magyarázható arcjátékok. A többiek sokat nevetgéltek, miközben magyaráztam a képeket. Bocs.

A vasárnapi meglepetés túrát – apu nagyon nagy tervezésben volt – elmosta az eső és a szélvihar, így azt a napot egy családi ebéddel és röhögéssel vészeltük át. Annyira kikapcsolnak az ilyen kirándulások, hogy rájöttem, a mindennapos stresszt azzal oldom, hogy megyek.

4 megjegyzés:

  1. Jó így néha kikapcsolódni, hátha még partner is van hozzá! Én emiatt is szeretek gyalogolni a mindennapokban is, sokak szerint időpazarlás, de nekem kell, mert megkattanok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahova tudok, oda gyalog megyek, mert miért ne. Főleg, ha nincs más dolgom, vagy éppen szellőztetni szeretném a fejem. Nekem kimondottan jól esik, és ha vagyok is valamelyik barátnőmnél, akkor is sétálunk.

      Törlés
  2. Most úgy elszégyelltem magamat, mert olyan sokszor járunk vásárolni Budaörsre, de azt se tudtam, hogy van kálvária...na majd legközelebb időben indulunk és felsétálunk :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi tavaly vagy azelőtt véletlenül fedeztük fel, mert nem azt kerestük. Amit kerestünk, nem találtunk, és eltévedtünk, így akadtunk rá.
      Van, és nem nehéz rá felkaptatni. Megéri megnézni. Szép és érdekes.

      Törlés