2016. április 5., kedd

Batman Superman ellen



Nem várok sokat a szuperhősös filmektől. A látvány jobban izgatta a fantáziámat, mint a film ténye. Be is ültünk rá szombat este. A moziba szép lassan becsordultak az emberek, még a gépész is bealudt a hangosítást tekintve. Ő már előre sejtett valamit.

Igazán jó hasonló műfajú film ritkán adódik. Nem voltak előzetes kívánalmaim, nem is vártam, a pakliban sok minden benne van. De amit sikerült a bűvös kalapból filmként kihúzni, na az vegyes érzelmeket ébresztett bennem.

Azt hiszem, ez most kicsit hosszú lesz.
(bocsi, hogy nem volt bejegyzés múlt héten, a kis laptop megadta magát)


Batman v Superman: Dawn of Justice (2016)
amerikai akciófilm, 151 perc
Rendező: Zack Snyder
Forgatókönyv: David S. Goyer, Chris Terrio

Szereplők:
Ben Affleck – Batman / Bruce Wayne
Henry Cavill – Superman / Clark Kent
Gal Gadot – Wonder Woman / Diana Prince
Amy Adams – Lois Lane
Jesse Eisenberg – Lex Luthor
Laurence Fishburne – Perry White
Jeremy Irons – Alfred


Superman teszi a dolgát, hol jól, hol rosszabbul, ám az emberiség ellene fordul. Földönkívüli, veszélyeket rejt a bolygó lakosságára nézve. Ő azonban nem nézi jó szemmel, ahogy Batman bánik el a gonosztevőkkel. Kettejük feszülő ellentéte vezet el a kritikus pontig, amikor is, a két szuperhősből csak egy maradhat. Mindeközben Lois Lane bajba kerül, Lex Luthor áskálódni kezd, s megjelenik egy mutálódott kriptoni szörnyeteg, hogy pontot tegyen kettejük párharcára.


Gondolatok
Nagyon nincsenek. Kicsit csalódott vagyok. Ennek a filmnek nagyon hosszú a 2 és fél órányi játékidő. Az első fele a filmnek lassú, vontatott, olyan érzésem volt, hogy meglöktem volna a szereplőket, hogy „hé, csináljatok már valamit!”. Egy ponton el is bóbiskoltam, amúgy sokat ficeregtem – a moziban is feltűnően sokan mobiloztak, mászkáltak, mozogtak a székeken, suttogtak egymásnak. Totál fölöslegesnek tartottam az álombeli jeleneteket, és még azok is lassítva voltak, akárcsak az emlékek.
Valahogy nem sikerült jól lekommunikálni, miért is brenkóztak össze ők ketten, de az is kurva volt, hogy lesznek BFF-ek, nem volt jól kibontva.

Ment párhuzamosan két történet. Az egyik a csillogó Metropolisban élő Supermané, a másik a lepukkant Gothamben lavírozó Batmané, és egy ponton összeforrt a két szál, de ha másokat tesznek a helyükre, akkor is ugyanez lett volna.

Ben Affleck. Örülünk, hogy izmos, hogy denevér ruhába bújt, de ennyi. Nem adott a karakterének tartalmat. Persze az is igaz, hogy nem ő a kedvenc Batmanem, és színészem. Ő kicsit lóg a levegőben nekem ebben a filmben. Nem feltétlenül a színész hibája ez. Ahogy a másik hős esetében sem a megformáló tehet róla.

Henry Cavill, Superman. Gondterhelt, aki nem tudja hova tenni, hogy az ember, mint faj mit miért csinál. De kicsit úgy tűnt, ha el is magyaráznám neki, sem értené meg. Kiherélték, gumiruhás csecsemő lett.


Két karakter tetszett igazán. Az egyik Lex Luthor. Jesse szeme hihetetlen, szerintem jót alakít benne, csak túl gyerekes számomra a karaktere. Ha mondjuk megtévesztő szerepet játszik, akkor hitelesebb, mert nem tudom elképzelni, egy ennyire hebrencs valaki hogy lehet ekkora stratéga.
A másik az Alfredet játszó Jeremy Irons. A jóságos humor, kiléptették a komornyikot a cizellált, elit inas szerepéből.

A többiek, mint az Igazság Liga szereplői. Wonder Womant nem hoztam volna bele a sztoriba, mert azon kívül, hogy néz sejtelmesen, Batman fut utána, nem csinál semmit. Az utolsó nagy összecsapásban mutat valamit az erejéből, és ennyi. De azért megnézi Aquamant – aki csábosan néz az óceán fenekén, majd felnyársalja a kameramant -, Villámot – aki leginkább egy mehikói zsebtolvajnak néz ki -, és Cyborgot – akit életre keltenek, mint Frankenstein szörnyét.


Amúgy az volt az érzésem a többi szereplővel kapcsolatban, hogy elfogyott a pénz, és előkaparták Holly Huntert, Diane Lane-t, sőt, még a hegyekben havat kapirgáló Kevin Costnert is.

Valahogy ez a film nem sikerült jóra. Elcsúsztak a dolgok, és szerintem a kevesebb néha több. Túl zsúfolt, túl sok bizonyos pontokon, és ha még be is akarom vezetni a Justice League karaktereit, máshogy nyúltam volna hozzá.
Nem szeretem az olyan filmeket, ahol két ikonikus karakter csap össze – pl. AVP, Freddie vs Jason -, mert izzadni fog a rendező és a forgatókönyvíró, hogy egyenlítsék ki a párharcot, vagy hogy állítsák egymás mellé a karaktereket. Itt is Batman és Superman többet volt egymás mellett, mint ellen.

Azt a bénázást, amit a kriptonitos lándzsával műveltek… no comment. Az is fölös jelenet.
Igazság szerint, bénán volt tálalva a jóság, ami benne van a szuperhősökben. Annyira a szánkba van rágva, és annyira rámegyünk a ballépésekre, azok okaira, hogy elvitték a filmet egy szürke világba.


Nem baj, hogy a szuperhősök is csak emberek. Azt mondják, mindenkiben van valami, ami az előnye, tehetsége, amivel „megváltja a világot”. De ez a film megmutatja, mit ne tegyél, és azt hogyan ne tedd, ha meg akarsz maradni a saját szuperhősödnek. A kifelé helyett, befelé forduló lesz. Ránézel, és nem megölelnéd a két képregényhőst, hanem adnál nekik egy zsepit, hogy legyen, mibe sírniuk vagy köpniük.
Már, ha sikerül a sok dumától ezt nekik megtenni.

Azt az alapvető kérdést vetette fel bennem, hogy aki hős, az tényleg az, maga vagy a társadalom tartja annak? Honnantól kezdődik a jó? Ha van olyan. A másik, hogy mindenféle önelemzés nélkül, kijelenthetünk-e bármit a másikról?

A film zenéje tetszett, ám amikor nem szólt, erőt vett rajtam egyfajta mérhetetlen üresség.

Lehet akarni a Bosszúállók sikerét, humorát, akcióját és bevételét. Csak akarni kevés. Tenni is kell azért, hogy egy (ez) gépezet működni tudjon. Tudatosság. Ez (lenne) a kulcsszó.

2 megjegyzés:

  1. Szóval nem éri meg a mozijegy árát? Már a Lego kalandban is utálták egymást, nem? Ben Affleck, mint Batman, ő nem Daredevil? A másik pasit meg nemrég láttam az UNLCE emberében, szóval ez így nekem sok. Meg egy Superman, aki földönkívüli, hát hol van őhozzá Batman, nem értem. Nekem persze Batman az legyen Christian Bale, Superman meg Tom Welling, ezen nőttem fel, ez van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megérni megéri, már, aki az ilyen sodrású filmeket szereti. Én soknak tartottam a jegy árát a filmhez képest, a felét kiadtam volna rá. Ha tudom, hogy ilyen, megvárom, míg ingyenes lesz.
      A Lego kalandot nem ismerem. Valahogy nem tudom magam rávenni, hogy megnézzem. :/
      De, ő volt Daredevil.
      Nekem Batman vagy Michael Keaton vagy Chritstian Bale. Superman mindig távol állt tőlem, azt mindegy, ki játssza.
      Szerintem, amennyi erőlködés volt a kriptonittal, pont azzal tették emberivé Supermant, legyőzhetővé, sebezhetővé. Batmannak meg páncél ruhája volt ellene. Érdekes kigondolása az erőviszonyok egalizálásának.

      Törlés