2016. március 3., csütörtök

Off: Hétköznapok



Enyhe fingszag terjeng a lakásban. Nem, nincsenek kóros bélproblémáim. Karfiolt főzök, miközben full hangerőn üvölt a EV-re kiküldött dalunk. Nem akarom hallani, hogy még egyszer valaki felcsenget. Mert ma kicsit betelt a pohár. Kezdtünk azzal, hogy a kaputelefonon akart meghívni egy nő, hogy lesz hétvégén Jézus nem tudom mijének az ünneplése. Mondom, nem köszönöm. Majd dicsérem az Urat, ha akarom. Mint tegnap vásárlás közben, hogy jól vezette a kezem. Utána meg a szomszéd csengetett fel, hogy miért nem akarom én ezt a meghívót?! Nem tudtam megértetni vele, hogy én nem élek ilyesmivel. De hogy legközelebb engedjem be a postaládákig – aha, amikor mindenki itt attól fél, hogy illetéktelenek bejönnek, és kirabolják őket, majd beengedek mindenkit. Aztán csengetett a nő még egyszer, hogy de gondoljam meg… nem engedtem be.


Elszaladnak nagyon gyorsan a napok. Tudom, azt írtam még jó múltkor, hogy visszatérek az írás világába, ami igaz is, csak ennek itt nagyon nincs foganatja. Pedig, gyilkolom a kis laptopomat rendesen. Néha sajnálom szegényt, beszélek hozzá, mert kapja az ívet rendesen. Filmeket nézek, ha meg nem, akkor meg gyűröm a billentyűzetét.

Úgy tűnhet, manapság nincs mondanivalóm. Pedig, lenne. Csak valahogy nem tudom rávenni magam az összefüggő szövegek gyártására. Legalábbis, nem blogszinten. Mert végre sikerült máshogy tekintenem az egyik fanficemre, és be is fejeztem. 377 oldalnál odabiggyesztettem a dokumentum végére, hogy vége. A sajátom új része meg most tart 212 oldalnál és még íródik.
Szóval, termékeny vagyok.

S minden nap elhatározom, hogy fel is töltöm őket a honlapra, ám ez mindig elsikkad. Inamba száll a bátorságom, vagy bandázok valakivel, és mire hazaérek, elsikkad bennem a tenni akarási vágy.
Pont ugyanúgy, ahogy a Twitter esetében. Van a blognak megint, de egy árva dolgot nem csicseregtem még oda. Mindig bennem van, hogy az új szösszenetekből idézeteket, vagy magvas gondolatokat, de valahogy megáll a tudományom a Fb-nél, és kész.

Amúgy csomó minden kavarog a fejemben. Talán, ez is a probléma. Miről írhatok? Miről nem? Miről hogyan? A korábbi egy hónapos agybénulás úgy bosszulja meg magát úgy látszik, hogy most elöntötte az ár a fejemet, és a sors röhögve tárja szét a karját: a zavarosban akartál halászni? Na, akkor tessék.
… ja, vigyázz mit kívánsz, mert a végén még valóra válik…

Persze, hozzájárul mindehhez az is, hogy bőven van mivel lekötnöm magam, valamint az olvasás és a filmezés tud igazán lekötni, kikapcsolni mostanában.

Ma reggel le akartam vinni a szelektívet, de egy porcikám se kívánkozott a lépcsőházba kimenni. Valahogy nem akartam kimászni a csigaházamból. Nyilván a tegnapi találkozó is kioltotta az „emberek között akarok lenni” botor gondolatomat.

Ugyanis, ha az ember életéből távozik egy függőség, óhatatlanul rátalál valami másra. Jelesül a ruhákra, cipőkre és a könyvekre.
Tudom, hogy kompenzálok ezzel, és csak pillanatnyi boldogságbonbont nyerek a magam részére, de akkor is. Tök jó érzés itthon tipegni próbaképpen az új cipikéimben, vagy feltenni a polcra a könyvet, miután megsimogattam a gerincét.



Apukámmal voltunk múltkor vásárolni – neki van autója; segít hazacipelni -, és álltam mellette a pénztárnál várva a sorunkra. Fancsali képpel néztem, hogy a pénztáros forgatja az előttünk álló pasi péksüteményét. Ránéztem a mi dolgainkra.
- Mi van?
- Csak folyton költöm a pénzt. Legközelebb ne hagyj vásárolni.
-  De ha ezzel jól leszel, akkor nem szólok bele.
Köszi. Nem költséghatékony. Mint a főnivel való csavargás sem. Mondtam is neki tegnap röhögve – naná, két felsővel a kezemben -, hogy nem figyel rám eléggé. Csak egy pillanatra hagy magamra, és már van nálam valami.
De azért a parfümöt nem vettem meg a Zarában, pedig már karácsony előtt óta szeretném megszerezni magamnak. Ám, elmentem a bolt előtt, nem engedtem a kényszer szorításának. Tök büszke voltam magamra.

Szép lassan újra önmagam leszek. Ez csak egy átmeneti állapot.
Hm. Mi jó megnyugtató gondolat.

8 megjegyzés:

  1. Nekem most pont az olvasás, és filmezés szorult ki az életemből...Vagyis a saját szórakoztatásomra, (elő)szakmai ártalom, hogy rengeteget kell olvasnom vagy filmet néznem, és utána valahogy már még ha agyonütnének se bírnék egy könyvet a kezembe venni (pedig annyi fantasztikus könyv vár a polcomon...de nem megy)...
    Egyébként nagyon csinosak a cipők! :) (Bár nem tudom ott milyen időjárás lehet, itt még eléggé veszélyes lenne ennyire nyitott lábbelit húzni, én még a téli csizmámat se tettem el...)

    Illetve bár Facebook-on csak a "lájkig" jutottam - rejtőzködöm, csak megfeledkeztem magamról, annyira csodálatos az a könyvborító is még képen keresztül is, a Poe gyűjteményemet (ami szerintem "ugyanez" a kiadás lehet) néha csak nézegetem mostanában, mielőtt lemondóan legyintek, hogy "áh, mindjárt kifolyik így is a szemem, majd máskor", aztán megsimogatom a gerincét, és biztosítom, hogy előbb-utóbb úgyis eljön az ideje, mert teljesen normális dolog a könyvekkel beszélgetni xD - értem Lovecraft összes műve (vagyis az a három részes gyűjtemény) visít, de időhiányában nem költök rá...Viszont szívesen venném, ha majd pár gondolattal megdobnál róla (akár csak itt válaszban)...én csak eredeti nyelven olvastam tőle (és Poe verseit pl elviselhetetlennek tartom magyarul), szóval kíváncsi vagyok a magyar fordítás mennyire sikerült jól, mennyire teremt atmoszférát...és nem túl sok helyen írnak róla, szóval...mielőtt Poe-hoz hasonló nagy bevásárlást csapnék (a novellái magyarul is jók szerintem, csak a verseivel vagyok hárpia), egy-két vélemény jól jönne...:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszenek. Melós cipők, nem ebben szántom végig Budapest utcáit. Laposban szaladgálok inkább, és bent átveszem őket. :)

      Most ez egy ilyen időszak. Mást olvasol, és mást nézel. De teszed, és ez jó! A többire is lesz még időd, majd pótolod, ha túlvagy a tanulmányaidon, vagy ha lesz időd egy kis pihenésre, kikapcsolásra… netán, ha hiányozni fog az ilyenfajta szórakozás.

      Poe kapcsán. Volt egy időszak, amikor keménytáblásban adták ki a műveit, azt hiszem, három részes sorozatban a Szukits kiadó jóvoltából, 2002 környékén. Ott például a novellás kötetet egy hónap után már nem lehetett megvenni, csak a verseseket, de a régi fordítók (Babits, Göncz, Kosztolányi) átiratait lehetett benne olvasni, és azok szerintem jók. Nem tudom, hogy a 2013-as kiadás mennyiben tér el ettől, még nem néztem bele (eszembe sem jutott). Én ott hasaltam meg, amikor a fordítást renoválták, és például A kút és az ingából A verem és az inga lett. :/
      Amit a MEK-en el lehet érni tőle, azok olvashatók. Bár, elfogult vagyok.
      De ugyanígy vagyok például Rilke fordításaival is.
      Ez a Lovecraft nem a keménytáblás, három részes sorozat egyik része. De van olyan is.

      Fogok írni róla, s pont ezért gondoltam arra, hogy egy másik kötet (vagy több kötet) azonos novelláját elolvasva egy kis ízelítőt adok majd belőle némi összehasonlítással. Csak ehhez ugye, kézbe kell vegyem a többit is, és megnézni, kik fordították…stb. S tudom jól, a vége egy nagy Cthulhu-imádat lesz. :)

      Törlés
    2. Poe-tól nekem az "új" Szukits kiadásnyi van meg...Vagyis van egy ilyen válogatás (mint ez a Lovecraft), és van két kemény fedeles "összes" gyűjteményes (Lovecraft-nál ez három kötetes)...Gondolom ez a kisebb valami "gyűjtői" verzió lehet, ugyanis fordítást tekintve a kemény és puha fedeles egyezik az "újabb" verzióban - vagyis nyilván az összes művesben jóval több minden van, de a fordítók ugyanazok, amelyik a válogatásban is szerepel...Gondolom ugyanezen a tematikán alapulhat a Lovecraft is, de teljesen tudatlan vagyok H. P. L. fordításait tekintve - azt se tudom, hogy egyáltalán van-e több verzió magyarul, vagy ez csak egyszer nyomták ki, és azt adják újra meg újra (piciny kis hazánkban nem igazán elterjedt az író, nem tudom mennyire lehet igény az újabb és frissebb fordításaira)...
      Szóval kíváncsian várom az irományodat majd! :)

      Törlés
    3. Nem tudom pontosan. De majd utánanézek, és addigra olvasok is belőle. Tuti nem egyszerre fog menni. :)

      Törlés
  2. Nem tudom, mennyire genyó dolog jól érezni magam, amikor a beteg gyereket őrzöm itthon, de végre kiszakadtam két napra a melóból. Tévéztem, netezek, mellette youtube-on szól Anouk, mi kell még? :)
    Én frankfurti levest csináltam, pizzát sütöttem, kis takarítás, kártya, társas, kevés séta.
    Óóó, ezeket a becsöngetőket, leszólítgatós embereket már rutinosan elküldöm. Engem a szurkapiszka ismerősök borítanak ki. Ki nem bírná, ha a szia után be kellene csuknia a száját.
    Twitterem nekem is van, de hogy állandóan a kezemben legyen a telefon, írjak és megosszak, instára feltöltsek, meg FB-ra, meg a bloggerre is kommenteljek, na az nekem sok, ennyire nem akarok online lenni, ez már egész napos program lenne :)
    Jó kis cipellők, ebben én kb. ülni tudnék :) Szerencsére azt veszek fel melóba, amit akarok, persze nézzek ki normálisan. Nemrég voltam agytágításon, mindenki, ügyvezetőtől elkezdve farmerban volt! Lehidaltam. Ennyit az üzleti megjelenésről.
    Sajnos én filmfüggő vagyok, ottfelejtem magam és úgy teszek, mint aki nem ebben a világan él, zsong a fejemben a sztori. Párom ebben partner. Tegnap néztem a Szívek Szállodáját, mondom neki, nézd, itt az Emily, ő a Baby anyukája a Dirty Dancingből, most A férjem védelmében szerepel, semmit sem változott, á mondom, mindig ugyanazokat az embereket nézem, csak más filmben, nem érdekes? :)
    A pénzköltést meg ne is említsd, ha rendelni akarok valamit, férj mindig mondja, hogy úgy tegyem, hogy ne legyen rá postaköltség. Meg: most vagyunk itt a boltban, vegyél kettő felsőt, legközelebb nem kell jönni. Na, képzelheted...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, most rám jött a társasozhatnék. :)
      A leszólítókkal nem is foglalkozom (persze néha elgurul a gyógyszer). A becsengetőkkel szintén. Azt én értem, hogy neki ez a feladata, de azt kellene megértenie, hogy nekem meg nem. Csak valahogy a felfogás nem az erősségük.
      Gondolkodtam Instán. Szerencsére a tűzróka megoldotta, mert nem lehet a fiókhoz csatolni. Meg mivel herótom van az összes dologtól, ahol követni tudnak, megegyeztem magammal, hogy oké, akkor Twitter. Csak valahogy nincs kedvem úgy olvasni, hogy idézet legyen, meg nem tudom. Valahogy kimarad, és sokszor azt érzem, elég a Fb.
      Tegnap nekünk is továbbképzés volt, mindenki lazában nyomta. A magas sarkúk iránti vonzódásom, szerintem anyukám számlájára írható. Mindig ő hordott ilyesmiket, és az első két felnőtt cipőm az övé volt, amikor felpróbáltam, igaz, hogy majdnem kitörtem a bokámat, de nagy élmény volt végigcsattogni bennük a lakásban.
      Párod elképzelt vásárlási szokásában van ráció. Csak azzal nem számol, hogy következőre mást találsz. :)
      Filmek. Hm. Eszembe jutott erről, amikor kiskoromban filmeket néztem. Minden filmet eljátszottam a babáimmal újra és újra. A legnagyobb problémám pedig, az volt, hogy ha egy szereplő meghal a filmben, akkor hogy tud újra játszani egy másik filmben. :D:D:D

      Törlés
  3. Nagyon csodaszép cipellők.
    Én is legszívesebben csak bekuckóznék, de kötelességeim vannak :((
    Talán a tavaszi fáradtság ér utol de akkor is legyőzöm. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, hogy a klasszikus tavaszi fáradtság nem ért utol. Úgy érzem legalábbis, csak valahogy a hol jó, hol rossz idő kiszívta az energiáimat. Meg az ihlet. :)

      Törlés