2016. március 1., kedd

J. R. Ward: A bourbon királyai



„A bourbon királyai 1.”

Karácsonyra kaptam, most sikerült kiolvasni. Nem volt 100%-ig az én világom. Amennyire nem érdekeltek az Árnyékok, annyira zabáltam azt a kötetet. Viszont, amennyire vártam ezt a könyvet, annyira nem tudtam folyamatában olvasni.
Minden egyéb irodalom itthon érdekesebbnek mutatta magát.

Nem mondom, hogy nem tetszett, de azt sem, hogy maradéktalanul igen. S nem azért, mert függővége van, hanem mert én ezt a fajta tartalmat már filmsorozatként se szerettem igazán.


Fülszöveg
A Bradford-dinasztia generációk óta uralkodik a bourbon fővárosában. Vagyonuk tiszteletet és kiváltságos helyzetet biztosít számukra, és életük a kasztrendszer szigorúan lefektetett szabályai szerint zajlik gőgösen terpeszkedő udvarházukban, Easterlyben. Az emeleten él a család, tetteiket a látszat alapján hatalmas vagyonuk és kitűnő ízlésük vezérli. A földszinten pedig a személyzet fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy fenntartsa a kifogástalan Bradford-illúziót. Ez a két szint sosem keveredhet…

Ám Lizzie King, Easterly főkertésze, megszegi a szabályt, és ezzel kis híján tönkreteszi az életét. Kezdettől tudja, hogy nem lehet jó vége, mégis beleszeret Tulane-be, a bourbondinasztia fekete bárányába. Fájdalmas szakításuk is csak azt bizonyítja számára, hogy nem véletlenül tiltakozott az érzései ellen. Amikor két év távollét után Tulane hazatér, magával hozza a múlt árnyait, és senki sem vonhatja ki magát a következmények alól: sem Tulane gyönyörű és kegyetlen felesége;sem legidősebb bátyja, akinek keserűsége és embergyűlölete szinte határtalan; sem a Bradford család feje, akinek az erkölcs semmit sem jelent, és múltjában szörnyű titkok rejtőznek. Ahogy az üzleti és érzelmi feszültségek egyre fokozódnak a családon belül, Easterly lakóinak élete visszafordíthatatlanul megváltozik. Az eseményeket csak a legravaszabbak élhetik túl.


Eredetileg: J.R. Ward –The Bourbon Kings (2015)
Kiadó: Art Nouveau (2015)
Oldalszám: 432
Műfaj: romantikus

Kedvenc idézete(i)m:
1)
(…) ez volt a bukás kezdete, az első dominó, amely sorra döntötte az összes többit úgy, hogy már képtelenség volt leállítani a folyamatot.

2)
De, mint minden mást az életében, ezt is megoldja majd, vagy belepusztul.

3)
Húsz év múlva, miután a gyermekeik felnőttek és kirepültek otthonról, úgy fognak kinézni, mint saját maguk viaszból készített másai; minden porcikájuk felvarrva, feltöltve, kijavítva. És tulajdonképpen dolgoztak is: a hivatásuk a szaporodás volt, és az, hogy vonzóak maradjanak a férjük számára.
Igazából a kancákra emlékeztettek, akik életet adtak azoknak a telivéreknek, amelyek futama néhány óra múlva kezdődik.

4)
(…) Remélem, élvezed a képzelgéseidet. Könnyebb, mint szembenézni a valósággal, legalábbis a gyengék számára.

5)
Választhatsz aközött, hogy elmerülsz vagy úszol.

Gondolatok
Számomra nagyon nehezen indul be a könyv, úgy a századik oldalnál kezdtem azt érezni, hogy ha olvasom, akkor magával ragad, de ha leteszem, biztos valami más után nyúlok. Ezzel a húzd meg, ereszd meg érzéssel értem a könyv végére.
Alapvetően nem rossz könyv, de én már anno a Dallast és a Melrose Place-t is a keresztbe kefélés miatt nem szerettem. Ez pedig olyan, mint egy Dallasba oltott SATC 2.. A Ewingokat cseréld ki Bradfordokra, az olajat bourbonre, és már helyben is vagyunk, nem beszélve arról, hogy mennyi márkareklám van a könyvben. Persze, nyilván a gazdagságot úgy lehet a legjobban érzékeltetni, ha a „márkás öltöny” helyett leírod, hogy Hugo Boss.

Amúgy le a kalappal Ward előtt, mert félretette a fantasy világot, és egy életszagú családregénybe vágta a fejszéjét. Rengeteg szállal, titokkal, intrikával. Nagyon nehéz egyszerre több szálat értelmesen életben tartani úgy, hogy ne laposodjon el, valamint a megfelelő pontokon találkozzanak az egyes történetek.
Van benne krimi, kis erotika, romantika, és talán a humoron kívül minden érzelmet elő tud hozni.
Igazság szerint, az egész könyvet a második fele menti meg, mert ahol előkerülnek a hullák, onnantól izgalmassá válik. Csak addig győzd olvasni.

Belekerülünk ismét elsőre a dolgok sűrűjébe, abba a pár napba, ami igazán fontos a család és a cselédsereg szempontjából. Ebből indul ki a sokfelé ágazó történet.
A szereplőket egymás után ismerjük meg, kis adagokban, míg összeáll egy igazi kép róluk. Ezért viszont nagyon piszkál az, hogy a család fejét igazán nem látjuk. Leginkább említik, és az emlékeken kívül két jelenet, ha van vele, amitől nem tudtam utálni igazán.
Chantalt, Lane (Tulane) feleségét annál inkább, és vele még küzd az első helyért Richard Pford (Gin leendő férje).
A Lane és Lizzie közti érzelmi civakodás az, ami a folyamatos áskálódások mellett határozottan szappanoperás érzetet ad a könyvnek.
Edwardot szerettem meg igazán, Lane idősebb bátyját, és valamiért neki jobban drukkolok, az ő történetszálai jobban érdekelnek, mint a folyton nyöszörgő Lane-Lizzie kettős. Mert róluk tudod az első perctől kezdve, hova tart a történetük, és éppen ezrét rendkívül megkínáltam volna a nőt egy pofonnal, hogy ébredj már fel te buta liba!

Lévén, ez egy bevezető kötet, a szereplőkkel kapcsolatos benyomásaimat következőre jobban kibontom majd, ahogy a történetről is alkotok markánsabb véleményt. Egyelőre nem győzött meg teljesen, nem láncolt magához.


Igazából ez az alapfelállás ma is működik, mert még mindig él a suba a subához, guba a gubához. Akinek bejárónője van, ugyanehhez tartozik, csak maximum nem ennyire markánsan.

A következő kötetért nem fogok annyira remegni, mint ezért, és nagyon remélem, hogy a zavarosból egy igazi negatív szereplő is kiemelkedik. Ward zseniális. Tud jobban írni, de zseniális. Első kötet, kíváncsian várom, hova lehet még húzni-csavarni ezt az alapot.
(s a következő részhez beszerzek egy üveg bourbont. Ahányszor isznak a könyvben, annyiszor fogok én is… meglátjuk)

A szerzőről
Eddig húsznál is több könyvet írt, köztük a New York Times bestsellerlistáját vezető Fekete Tőr Testvériség. Világszerte több mint tizenötmillió példányban keltek el regényei, melyek huszonöt különböző országban jelentek meg. Az Egyesült Államok déli részén él a családjával.

Ajánlom
Akik szeretik a szappanoperákat, a Dallast, illetve, akik azért vesznek meg könyvet, mert Ward írta, és nem azért, mert FTT.

2 megjegyzés:

  1. Megkívántam a piát, a könyvet nem. Időtöltésnek jó az ilyen könyv, szórakoztat, de ennyi. Ilyen is kell néha, nem? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amikor apuéknál voltam, akkor olvastam ki, és kérdezték milyen volt? Az első visszakérdésem az volt, hogy ittam én valaha bourbont? Megkívántam.
      Persze, hogy kell. :)

      Törlés