2016. március 29., kedd

Agyas és agyatlan



Próbáltatok már kilenc teljesen különböző ízlésű, gondolkodású ember összehangolni egy mozizásra? Kicsit sziszifuszi munka, tuti, hogy valakinek lesz valami, ami nem megfelelő. A film, a szereplő, ő most mesét nézni nem akar, a másik a horrorra esküszik, a harmadik 3D-t akar, a negyediknek pénze nincs, az ötödiknek ideje, a hatodik meg vígjátékért kiált.
Ebből lett az, hogy akkor röhögjünk vasárnap egyet, és üljünk be egy céges mozizásra.

A szellemi kreatív - miszerint ezt a filmet nézzük – én voltam. Remélem, senki sem bánta meg. Kicsit elfogult vagyok Sacha Baronnal, ez tény. Ezen a filmen is hülyére röhögtem magam, persze ettől függetlenül még mindig A diktátor viszi a pálmát.

2016. március 25., péntek

9 és 3/4 fa



Tegnap voltunk kirándulni. Végigjártuk a szokásos három kilátónkat egy nap alatt. Jó volt, nem voltak sokan. Gondolom, hétköznap volt, kicsit cúgos időben mindenki a városban marad, ahol amúgy hűvösebb volt, mint a hegyen.

Nézegettük a Tim Burton filmbe illő fákat, kerestük a kis kiolvadt bogarakat, és folyamatosan hallgattuk az erdő zajait. A kismadarak mind rosszak. A legnagyobb zajt csapják. Csipognak ha kell, ha nem, túrják a leveleket, dobálják a kirándulók fejére az ágakat.
A fakopáncsnak tiszta Predator hangja van, és bár nem tudtuk eldönteni a Ragadozót vagy paranormális jelenséget látunk, csak álltunk és néztük, miért van az, hogy ötven levélből csak egy mozog gyorsan, mintha remegne.

2016. március 21., hétfő

Római katolikus templom - Fót



Tegnap apukáméknál ebédeltem. Miután csak gurítani lehetett – mert a kajakóma miatt járásképtelen voltam -, megnéztük a Forma-1 első futamát. Szívtam a fogam Alonso balesetére, meg amikor Kiminek elfüstölt az autója, aztán totál rejtélyesen mindenki öltözködni kezdett. Apu már mondta, hogy kényelmesen menjek, erre ő borotválkozott és semmi túra cucc. Mondom, remek.

2016. március 19., szombat

Révai Gábor: Beszélgetések az elmúlásról



„Csányi Vilmossal és Vekerdy Tamásal”

Régóta szemeztem ezzel a könyvvel, és nem is most olvastam el, csak valahogy ülepedni hagytam, és elfelejtettem kitenni az oldalra. Bocs mindenkitől.
Még 2+1 akcióban nyúltam rá, mert ha már úgy volt, hogy az eladó visszafordított a könyvekhez, hogy hozzak még valamit, erre esett a választásom. Nem is tudom, mennyiszer tartottam a boltban a kezemben, és totóztam, kell-e nekem vagy sem? Olvasgattam belőle ott, forgattam, decemberben végül hazajött velem.

Érdekelt a téma, és lehet, hogy az én szegénységi bizonyítványom, de Csányival kapcsolatban elfogult vagyok. Szeretem a témáit, ahogy beszél (ír) róluk, úgyhogy érdekelt ez a beszélgetés is vele.

2016. március 18., péntek

Off: Hétköznapok vol.2.



Ah. Kivagyok. Úgy érzem, kisült az agyam. De nem attól, mert használtam – bár meglehet, mégis -, hanem mert használtam, leálltam, és kiáramlott belőle a pörgés. Már egy hete ki akartam tenni a mai bejegyzést, erre a mai napról is kihúztam. Annyira szépen süt a nap, hogy nincs kedvem elrontani azzal a könyves bejegyzéssel, amivel készültem (Beszélgetések az elmúlásról).

2016. március 10., csütörtök

Naprakészség-kényszer



Tök jó. Apám is a folyton mobilozók közé fejlődött fel. Az már jobban zavart tegnapelőtt, hogy vezetés közben is nézegeti a készüléket, mert nem biztos, hogy hallja. Aztán még vagy hatszor ránézett. Valahol az is kiborít, hogy a folyamatosan telefonjukat bújó emberek nem figyelnek oda a másikra, neked mennek, és még nekik áll feljebb, amikor szóvá teszed, hogy levitték a válladat.

De ugyanilyen megmosolyogtató és egyben szomorú, amikor a céges kajáláson ahelyett, hogy beszélgetnénk, mindenki mobilozik. Vagy, amikor a barátnőddel telefonálsz, elsírod neki lelked összes bánatát, és a válasz helyett csend fogad a vonal végén… persze, azt tisztán hallod, hogy éppen nagyon pötyög valakinek. Vagy, amikor személyesen beszéltek, de te tulajdonképpen a fejbúbjával társalogsz, mert ő görnyedve görgeti a Fb-oldalát.

2016. március 8., kedd

Gyümis müzliszelet



Mára egy receptet kaptok tőlem.

Reggelire szeretek gyümölcsöt zabbantani müzlivel, zabpehellyel. Energiát ad, és nem telít el annyira, hogy utána csak gurítani lehet. Megállok az egészséges eltelek, de nem vagyok tele állapotnál. Viszont, ezt is egy idő után variálni kell, mert unalmassá válik, hiába van váltás reggelim, ami ettől eltérő.

Régóta szerettem volna itthon müzli szeletet gyártani, de a mézes sehogy sem akart összejönni. Úgyhogy, most valami máshoz nyúltam, és sikerült.

2016. március 6., vasárnap

Filmturmix



Tegnap valahogy egész nap sikerült filmet nézni és valami mást csinálni. Sütöttem hosszú idő után megint. Aztán este úgy voltam vele, pihenőt adok a laptopnak, és bambulok egy sort a tévén, de a kezembe került egy könyv, és szombat este miért is lenne érdekes műsor a tévében?
A pankráció is fél éjfél felé kezdődik. Mostanság rászoktam azokra az állatokra.

Végül megkísértett a Titanic. Nem most láttam utoljára, és erősen küzdenem kellett a könyv és a film miatt. A film annyira érdekelt, hogy nem tudtam nem nézni, de a könyv is magába szippantott, és nem tudtam letenni. Úgyhogy, átmutáltam kaméleonná. Fél szemmel a filmen, féllel a könyvön.
Elméletben persze, az volt a terv, hogy laptopon nézek filmet, de valahogy eltérítettek. A heti hét film azért így is összejött.

2016. március 5., szombat

Spirit Bliss: Kígyók sziszegése



„Árnyékvilág 2.”

Amikor befejeztem az előző vaskos köteget, és ráfutott az ujjam ennek a gerincére, már előre röhögtem magamban, hogy még jó, hogy azt mondtam, nincs még egy hatszáz oldalas regény a polcomon. Tévedtem, mert van.

Aztán abban is tévedtem, hogy ezzel is küzdeni fogok. Egyáltalán nem. Olvastatja magát, és annyira el van húzva az orrom előtt a mézesmadzag, hogy aludni sem bírtam, míg ki nem olvastam.

2016. március 4., péntek

Meguntam. Kérem a következőt!



Mennyiszer hallottuk, és mennyiszer vigasztaltak azzal, hogy a szerelem átalakul? Megmarad a szeretet egy idő után, és ettől függetlenül újra és újra beleszerethetünk a párunkba. A szürke hétköznapok, a hajtás, a pörgés ellaposítja a kapcsolatunkat. Idővel ráununk az életünkre, és sajnos a mellettünk élő emberre is.

2016. március 3., csütörtök

Off: Hétköznapok



Enyhe fingszag terjeng a lakásban. Nem, nincsenek kóros bélproblémáim. Karfiolt főzök, miközben full hangerőn üvölt a EV-re kiküldött dalunk. Nem akarom hallani, hogy még egyszer valaki felcsenget. Mert ma kicsit betelt a pohár. Kezdtünk azzal, hogy a kaputelefonon akart meghívni egy nő, hogy lesz hétvégén Jézus nem tudom mijének az ünneplése. Mondom, nem köszönöm. Majd dicsérem az Urat, ha akarom. Mint tegnap vásárlás közben, hogy jól vezette a kezem. Utána meg a szomszéd csengetett fel, hogy miért nem akarom én ezt a meghívót?! Nem tudtam megértetni vele, hogy én nem élek ilyesmivel. De hogy legközelebb engedjem be a postaládákig – aha, amikor mindenki itt attól fél, hogy illetéktelenek bejönnek, és kirabolják őket, majd beengedek mindenkit. Aztán csengetett a nő még egyszer, hogy de gondoljam meg… nem engedtem be.

2016. március 1., kedd

J. R. Ward: A bourbon királyai



„A bourbon királyai 1.”

Karácsonyra kaptam, most sikerült kiolvasni. Nem volt 100%-ig az én világom. Amennyire nem érdekeltek az Árnyékok, annyira zabáltam azt a kötetet. Viszont, amennyire vártam ezt a könyvet, annyira nem tudtam folyamatában olvasni.
Minden egyéb irodalom itthon érdekesebbnek mutatta magát.

Nem mondom, hogy nem tetszett, de azt sem, hogy maradéktalanul igen. S nem azért, mert függővége van, hanem mert én ezt a fajta tartalmat már filmsorozatként se szerettem igazán.