2016. február 18., csütörtök

John Cleland: Fanny Hill - Egy örömlány emlékiratai



Ne kérdezzétek, miért vettem meg. Valószínű a borító és a fülszöveg döntött ismét, illetve szeretek 300 forintos könyvek között túrni, néha igazi kis kincseket lehet találni potom áron. Most ezt és egy David Bischoff (tetszett tőle A királynő nevében) regény jöttek haza.

Nem azt mondom, hogy csalódtam, de a külcsín megint más, mint a belbecs. Viszont, ha nem bugyoláljátok be ezt a könyvet papírba – én nem szoktam -, akkor jól megbámulnak titeket, mert a borító vonzza a szemet. Főleg az idős bácsik tekintetét.


Fülszöveg:
Fanny Hill fiatal, csinos lány a testével keresi kenyerét a XVIII. századi Londonban. A humorban és erotikában bővelkedő élettörténet vérforralóan izgalmas képet ad a szerelem világáról. A 60-as évekig ez a könyv mert a legnyíltabban beszélni a szexualitásról, a testi örömökről. Sokak szerint ez a mű indította el a szexuális forradalmat, ami azután végigsöpört a világon. Az örömlány történetét John Cleland dolgozta fel. A könyv eddig több mint 200 különböző kiadásban jelent meg; most végre először olvashatjuk magyarul.


Eredetileg: John Cleland: Fanny Hill – Memoirs of a Woman of Pleasure (1748)
Kiadó: Glória Kiadó (1990)
Oldalszám: 192
Műfaj: erotikus

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Óh, azok a gyilkos csapások, a számlálatlan csókok, mindez sokkal erősebb volt annál, semhogy kettőnk közül egy is hosszan állná a sarat, s így ilyen viharoknak ellenállni nem tudó természetünk a gyors befejezés szárnyára emelt bennünket, s tüzünk kialudt.

2)
A fellobbanó vágy és a nagy felindulás nem tartanak soká – főleg, ha asszonyokról van szó.

3)
 Most saját tapasztalatom tanított meg arra, hogy ami veszélyes, az vonzza a tekintetet, s nem vagyunk képesek szabadulni tőle.

4)
A múlt egy külön és önálló rész az életemből, amikor még nem tudtam különbséget tenni jó és rossz között (…) Közben megtanultam, hogy a fizetett szerelem önmagát emészti fel, s villámgyorsan múlik el. Olyan vágy ez, amit  úgy pazarolnak, mint a kártyán nyert pénzt.

Gondolatok
Tudom, az ezerhétszázas években nyilván pirulva vették kezükbe az emberek ezt a művet, ami mai szemmel laposnak tűnik. Fogalmazásban leginkább, vagy vegyük a boldog véget, némi tanmesét, ami abban a sablonban merül ki, hogy van egy fiatal falusi lány, aki elkerül otthonról és „rossz” kezekbe érkezik. Élete egy nyelvcsapásra megváltozik, örömlány lesz belőle, de közben szerelmes is lesz, majd élete egy újabb hullámvölgybe ér. Igen. Vártam volna az igazi katarzist ebben a könyvben, valami üzekedést, tényleg pironkodtató dolgot, nem kaptam. Aztán rájöttem, azért nem kaptam, mert már régen más stílus vagyok, másban nevelkedtem, mást szeretek. Nyilván a korábbi korok egyikében lázasan készültem volna az olvasására, rejtegetve a könyvet, senki meg ne lássa.

Rövidke alapmű a pajzán vagy erotikus irodalom listájáról. A borító hűen tükrözi, milyen történetet kapunk. Kulcslyukon keresztül leskelődünk végig 192 oldalon. Azt látjuk, amit Fanny, és azt gondoljuk, amit a zsenge lány. Se többet, se kevesebbet, pedig ez egy Madame-nak írt levélregény, egy önvallomás.

Egyedül a humort nem találtam meg benne. Lehet, hogy a férfi nemiszervre talált változatos megnevezéseket illeti a humor szó, nem tudom. Akkor mindig mosolyogtam, a többit valahol tragikusnak tartottam, ha végiggondoltam, abban az időben, amikor játszódik, milyen érzés lehetett az Fanny számára.

Fanny annyira ártatlan, hogy engem néha picit zavart. Van egy rózsaszín, királylányos világa, amibe berobog Charles, elrabolja a szívét, majd újra rátalál a szerelem. Őszintén szólva, amikor egy örömlányról olvasok, nem feltétlenül erre a történetre számítottam. Valahogy eseménytelennek tűnt az egész. Ez a könyv sokkal inkább a kitartott lány és az kurtizán közti pengevékony határvonal leírását jelenti nekem, miközben képzeleghetünk a jövendőbeli férfiról, aki vagy lesz vagy nem. Általában nem.

A mai kor emberének egy kis üdítő olvasmány, se több, se kevesebb. Az is biztos, hogy átfolyik az ember agyán. De aranyos volt.

A szerzőről
John Cleland angol novellista 1709-1789 között élt. Fanny Hill történetét a börtönben írta meg, s röviddel szabadulása után ismét letartóztatták.

Ajánlom
Naiváknak, ál-naiv embereknek, olyanoknak, akik a mai regényeket pironkodva veszik kezük közé, s a szex említésére is elönti őket a forróság. Mások maradjanak a kaptafánál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése