2016. február 27., szombat

Egyiptom istenei



Tegnap úgy döntöttünk Mr. A-val, hogy elmegyünk moziba. Nagyon birizgálja minden ilyesmi történet a fantáziámat, és a bemutató alapján izgalmasnak mutatta magát a sztori.

Aha. Múlt idő. Az is marad. Mert a trailer jó, de az kibontva filmként nagyon vegyes. Hullámzott az egész, ahogy a gondolataim. Egy-egy pillanatra tetszett, aztán kapartam a falat, hogy na, lökd át a csajt a pokolba végre, aztán haladjunk. Túl letisztult, túl mesterkélt, túl mesterséges, amit alapjaiban ismerünk, láttunk százszor, lehetett volna jobban forgatni, megírni, eljátszani.

Mégis elmegy, és nem egyértelműen rossz.


Gods of Egypt (2016)
amerikai akció-fantasy, 127 perc
Rendező: Alex Proyas
Forgatókönyv: Matt Sazama, Burk Sharpless

Szereplők:
Nikolaj Coster-Waldau – Horus
Brenton Thwaites – Bek
Gerard Butler – Seth
Courtney Eaton – Zaya
Elodie Yung – Hathor
Chadwick Boseman – Thoth
Emma Booth – Nephthys
Geoffrey Rush - Ra


Egyiptomban istenek, emberek és szörnyek együtt élnek még akkor is, amikor eljön Horus uralkodásának ideje. Nagybátyja, Seth azonban keresztülhúzza a koronázási ceremónia számításait, amikor megjelenik seregével. Megöli Osirist, elveszi Horus szemét, és rabigába vonja Egyiptom népét. Egy ifjú szerelmes tolvaj azonban Horus segítségére siet, hogy az isten bosszút állhasson Seth-en, valamint, hogy segítsen megmenteni halott kedvesét, mielőtt az a kilencedik kapun is áthalad.


Gondolatok
Valahol még mindig billeg nálam ez a film, mert nagyon jó volt, elment a két óra – bár éreztem, hogy hosszú film -, csodálatos látványvilága van, ugyanakkor, ami nekem levett az élvezeti értékéből, hogy egy bő másfél órás szerelmi szenvedésnek tűnt. Minden a szerelem körül forgott, és a szerelem nevében áldozatot hozok az áldozat oltárán, hogy az áldozatot kioltsam az áldozat áldozatának áldozatával. A végén már hálát mondtam a forgatókönyvíróknak, hogy nem erőltettek bele még egy csavart a történetbe a szerelem nevében. Ez picit fantáziátlan volt, de ettől függetlenül tetszett a film.
Nincs benne hű de nagy mondanivaló, nem is kell elvárni tőle, ez a film a szórakoztatás célját szolgálja.

Horus – Jámi Leniszter – kiégett, hazudós (mint az istenek általában), felhasználja az embereket a saját céljai elérésében, a történet végére azonban, magára erőltet némi emberséget. A kedvenc fiú kedvenc fiának több motivációja is van, és talán neki van a legnagyobb karakterfejlődése a filmben. Csak félszemű ne lenne… nem török…


Bek szimpatikus tolvaj, szerelmes – valamiért Proyas másik filmje, A holló jutott róla az eszembe. Nyilván a Zaya miatti hadjárata, csak éppen nem volt arannyal bohócra maszkírozva, és aranyos, szerethető, humoros figura.
Zaya tipikus álmodozó naíva.
Rá tökös főisten, valahogy így képzelném el a teremtőt. Nagy terhet cipel, és mindemellett nem érzéketlen pusztító.
Hathor a szerelem istennőjeként érzelmes, csábító, és a legegyiptomibbnak tűnő szereplő a filmben.
Thoth személyében megkapjuk a kötelező színesbőrű, vicces, ötödikelemesen zöld figurát.


Seth. Még egy apakomplexusos, meg nem értett fiúszerű főgonosz, aki világuralomra akar törni. Tényleg meg kellene mondani az ilyeneknek, hogy gondolkozzál már. Ha elpusztítasz mindent, utána mi a francon fogsz uralkodni?!?!?! Az viszont bejött, hogy felfejlesztette magát a többiek kárára, ez új volt nem hétköznapi. Butlert gonoszként imádom. Megzabálnám. Ha nem nézne ki alkesznek.

Picit meghökkentett, hogy mennyi „fehér” van Egyiptomban, de istenek, és véletlen genetika. Van ilyen, na. Az is érdekes, hogy értem, hogy sivatag, meg homok, de hogy mindig, mindenki koszos… Seth ujj-közeli képein azon gondolkodtam, hogy igen. Ők is csak emberek. Körömkefét neki!
Hiányzott nekem Neith, a harcos istennő, Maat az igazság és a rend istennője, Básztet a macsek, Anhur a háború istene, hogy csak a kedvenceimet említsem. Nyilván egy filmben nem lehet mindegyiket szerepeltetni, de lássuk be, ettől még adta volna magát az említésük.
Apophis szörny volt csak.

Ami kimondottan megnyert magának, hogy az istenek félig ufónak, félig transformernek tűntek. Főleg, amikor Seth és Horus átalakultak „szörny” formájúra a végén. Fém csattant fémnek, s talán ez volt az, amiért inkább a robotot láttam bele, semmint a klasszikus értelemben vett vadállati formát.


A CGI pöppet sok, de ez van. Fantasy. Persze, hogy nem lesz casting óriás kélgyókra (kígyó), meg ezer darab skorpióra.
Nem is tökéletes, de nem szeretnék azon lovagolni, hogy mennyire és mi a béna. Egyrészt én nem ezt néztem, másrészt, nem értek hozzá. Szimpla történet, elejtett/feldobott poénok.

A sok görög és északi történet után akár üdítő is lehet(ne).
Nem maradandó alkotás, de ha eltekintesz a hibáitól, átmossa az agyad egy fáradt szombat estén.

4 megjegyzés:

  1. Nem szeretem az ókori filmeket, nem tudom, miért. Ha ez meg csak a látvánnyal operál, akkor pláne nem fogom megnézni. Az ismertető tetszik, mint mindig :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök. :)
      Majd, ha elérhető közelségbe kerül, akkor tehetsz vele egy próbát, de a tévén is megfelelő látványt, élményt fog nyújtani szerintem.

      Törlés
  2. Pedig én megnéztem volna, de így elolvasva a véleményed, nekem inkább kidobott pénz lenne. Akkor már inkább Deadpool másodszorra...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Inkább a Deadpool másodszorra. Arra szavazok. ;)
      Neked is csak azt tudom mondani, mint fentebb. Majd egyszer, otthon, tévézésnek.

      Törlés