2016. február 1., hétfő

Clive Barker: A vér evangéliuma



Annyira jó az arcokat látni, amikor nem rózsaszín könyvet olvasol. Főleg, amikor valakinek kiül a fejére, hogy „na, már megint egy sátánimádó pokolszökevény”. A Libriben is megkaptam az eladótól, hogy annyira kedvesnek tűnök ahhoz, hogy ilyen könyvet olvassak. Pf.

Imádom Barker világát, ahogy ír. Nincs hatással rám, nem álmodok tőle rosszat, de valamiért szeretem olvasni. A Pokolkeltő és a Korbács az, amivel anno megismerkedtem vele. Szeretnék egy kockát is, bár tudom, hogy nem nyúlkálnék nagyon hozzá. Félek, hogy Pinhead megjelenik itt a szoba közepén, és a kampóihoz tényleg nincs ingerenciám. Szerintem, neki lenne…


Fülszöveg:
„Pinhead csak el akart köszönni. Ez a búcsúbeszéde. Ennyi.” Clive Barker

Rossz idők járnak az okkult tudás képviselőire: valaki sorra gyilkolja a legdörzsöltebb varázslókat a Föld különböző pontjain. Néhányan összegyűlnek, hogy feltámasszák egyik társukat, ám a szertartás balul sül el.
Harry D’Amour magánnyomozó egy New Orleans-i bárban mereng a múltján, mikor megbízást kap halottlátó, vak barátnőjétől: tüntessen el minden terhelő nyomot egy frissen meghalt férfi titkos vidéki nyaralójából. Harry egészen mást talál a helyszínen, mint amire számított.
Mindeközben a Pokolban sem áll meg az élet: valaki Lucifer trónjára tör…

Clive Barker regénye nagyszabású vízió a Jó és a Rossz világméretű küzdelmétől, hajszálpontos leírása a létezésbe vetett ember kiszolgáltatottságának, a rettegés és a testi vágy működésének. Irodalmi csemege: a horror műfaja csúcsra járatva.


Eredetileg: Clive Barker: The Scarlet Gospels (2015)
Kiadó: Libri-JAK (2015)
Oldalszám: 450
Műfaj: horror

Kedvenc idézete(i)m:
1)
- Mesélj nekem a mágiáról, cenobita (…)
- Emberi találmány, felségem. Az ember újabb kísérlete arra, hogy hasonlatossá váljon az istenhez.

2)
Az apát teste már renyhévé vált a rothadástól, mint a túl sokáig vízben felejtett szappan (…)

3)
Csak a halál létezik, asszony. A fájdalmon kívül nincs más. A szeretet veszteséget szül. A magány rosszindulatot. nem számít, hová fordulunk, nem győzhetünk. Örökségünk a halál, hagyatékunk por és hamu.

4)
Szerintem a csecsemők azért sírnak fel a születésük pillanatában, mert pontosan tudják, hogy mennyi szar vár rájuk.

Gondolatok
Pinhead. Az egyik kedvenc negatív főhősöm mindközül. Volt egy horrorfan ismerősöm, akinek az volt a mániája, hogy milyen lenne így végigmenni az utcán. Az tuti, hogy ledöbbentem volna. S van, amikor azt mondja, hogy „én vagyok a fájdalom”, úgy érzem, néhanapján a szívemen ül, miközben a fejéből kihúzza a szögeket, és azt a puszta tenyerével állítja bele a testem motorjába. No, de rajongást félretéve, sajnáltam valahol őt. Tetszett, hogy a Pokol Papja birokra akar kelni azért, hogy övé legyen a Mélység Metropolisza, aztán hullagyalázást is elkövet, majd jól meglakol. Utóbbi módja az, ami kicsit olyan, hogy bánom. Sajnálom, mert nem lesz több. Méltó lezárása volt ez az ő univerzumának.

Olvasva azt, hogy milyen a pokol, milyen az a város, ahol a cenobiták élnek, teljesen bele tudtam magam képzelni. Végtelenül szürreális, hátborzongató, mert szinte hallottam a fájdalom sikolyait a levegőben, vagy a rothadás szagát, amikor Barker éppen azt ecsetelte. Valahogy úgy ír, hogy mindent láttam magam körül. Őrület.

Mint minden pokolra szállás esetében, ez is az emberi értékekről, emberi bélyegekről és a negatív tulajdonságokról szól. Amikor a nemes trágár, a hatalommániás fejét elborítja a fekete bűzös köd, és meg kell menteni egy barátunkat. Önfeláldozás, megmérettetés váltja egymást, hogy azok, akik alászálltak a magánnyomozóval egy vak halottlátóért, megváltsák a lelküket.
Nyers leírása ez az emberi gyarlóságnak, s minden erőszak, ami megjelenik, csak első ránézésre öncélú. A túlélés, és az uralkodás utáni vágy hajtja az egészet, ez a motorja az életnek. Csak valaki megreked az egyén szintjén, míg más a világot akarja béklyóba rántani.

Igazság szerint, nem egyszerű feldolgozni ezt a könyvet. Sem olvasni, mert lehetetlen egy szuszra megenni, és mindig van valami, ami csavar egyet a nézőpontodon.


Ami engem zavart, hogy tudom, egyesek szerint Sátán és Lucifer ugyanaz. Az én agyamban viszont, nem. S a kettő azonosítása, bár meg tudom magyarázni, miért volt, valahogy szúrta a szemem… vagy csak Pinhead lefejelt.

Pont azon filóztam, hogy akik nem olvastak tőle semmit, és teszem azt, a Hellraiser-filmeket sem ismerik, és valamilyen úton-módon kezükbe kerülne ez a kötet, azoknak is abszolút érthető.
A magánnyomozó, Harry D’Amour világa a valóság. Mondjuk rá. S ebből a valóságból elnyúlunk egy fantasy-horror világig, mely megjeleníti nekünk Lucifer birodalmát. Van szó a dobozról is benne, ami kaput nyit a természetfeletti világra. Meg ott van ugye, Norma, aki amúgy is vak mindenre, viszont, amire mi vagyunk azok, ő pont azt látja: a halottak szellemét. Caz, Dale és Lana is jó töltelékszereplők, mert egy percre sem esnek ki a szerepükből. A homokos az marad, ahogy az erős nő is. S akkor ott van Felixson, aki merő gyávaságból sok mindent elkövet, hogy egy olyan úr szolgája legyen, aki jószerivel megcsonkítja, vagy Pinhead, aki feljebbvalói, fajtája és környezete valódi mételyévé válik.

A történet maga egyenes, egyszerű, jó, hogy nincs túlbonyolítva, mert a megjelenített képek csak összekuszálnának mindent. Rengeteg irónia, és remek fantazmagória.

A szerzőről
1952-ben született író, rendező, festő, művész. Művei a fantasy-horror kategóriába sorolhatók annak ellenére, hogy az utóbbi időben elment az ifjúsági könyvek írásának irányába. A nyolcvanas években érte el áttörését, a Pokolkeltő és a Hellraiser-filmek univerzumával, majd későbbi írásaival beette magát a rajongók szívébe.

Ajánlom
Azoknak, akik szeretik a horrort, erős idegzetűek és gyomrúak, valamint azoknak, akik már ismerik az író munkásságát, ha szegről-végről is, de tudják, miről van szó. A többiek maradjanak a szokványos realisztikus horrorkönyveknél.



Barker annyira jó, hogy mind elbújhatunk mellette. Stephen King

„Horrorszerzőnek” nevezni Barkert olyan, mintha garázszenekarnak hívnánk a Beatlest… Nem csupán a legtitkosabb félelmeinket ismeri, de azt is tudja, mi bűvöl el, mi izgat fel minket, és mi igazán szent a világban. Feledhetetlen, bizarr, gyönyörű. Quentin Tarantino

4 megjegyzés:

  1. Tarantinonak bejön, nem is csodálkozom. Nekem néha az jut eszembe, hogy a pokol is a Földön van. Az eladó olvasta a könyvet, hogy ezt mondta rád? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Tarantino ajánlásán én sem lepődtem meg.
      Nekem néha az a gondolatom, hogy ez az egész élet, meg Föld egy nagy felkészítő terem. Körülbelül próbák sorozata, aztán vagy megedződsz, és bekerülsz a méltó helyedre, vagy pedig örülhetsz annak, ha üdvözülsz.
      Ismerte Barker könyveit, mint sikerült kideríteni, a Korbácsig jutott, és az alapján mondta ezt. Amúgy valahogy mindig nála veszem a könyveket, és tudja, miket szoktam venni. Gondolom, ez is közre játszott benne. :)

      Törlés
    2. Ha A Föld egy felkészítő terem, akkor nagyon igazságtalan, mert valaki nagyon rossz helyre születik, valaki nagyon jóra, valaki meghal csecsemőként, abban pl. mi a felkészítés?? Én nagyon hajlok afelé, hogy csomó véletlen van meg igazságtalanság és nincs sem jutalom a jó viselkedésért, sem büntetés a rosszért.

      Törlés
    3. Azt írtam, néha azt érzem, hogy ez van, nem azt, hogy minden esetben. Én a „nincs a halál után semmi” és az „élet véletlenek sorozata” pártján vagyok, mint a minden megvan írva, és te ide kerülsz, te meg oda. Az igazságtalanság pedig, az élet velejárója, mert bekevertük a kártyalapok közé. Mint a Fekete Péter. Hol ez húzza, hol az.

      Törlés