2016. február 19., péntek

3 nap szabi - Gyulán



Múlt vasárnap megszöktem a fővárosból, hiszen itthon volt barátnőm, és mivel most én vagyok a soros, lezúztam Gyulára.

Előtte szombaton kicsit megőrültem. Illetve, nem is annyira szombaton. Történt ugyanis, hogy a körmeim folyton törtek, randán nőttek, így nem tudtam őket megnöveszteni, és elegem lett, hogy úgy nézek ki, mintha a tenyerembe öt ropit dugtál volna. Elkezdtem manikűröst keresni. Mivel dolgozom, képtelenség volt helyet és embert vadászni. A nyalisok nyilván a jobb időpontokat lefoglalták, és szombaton senki sem dolgozik. Végül persze, találtam, foglaltam, és meg is csinálták a körmeimet. Most meg tanulhatok velük gépelni, pedig nem növesztettem sas karmokat.


Este bepakoltam, vasárnap hajnalban pedig, elindultam. Tök jó volt. Kezdetnek vettem egy szendvicset egy olyan pékségben, ahol MINDEN szendóba tesznek hagymát. Kérdeztem a nőt, melyikben nincs? Mondja, a görögösben. Aha. Két harapás után rám mosolygott egy szelet lilahagyma. Úgyhogy, betúrtam egy linzert és egy fél literes gyümölcslevet – ettől viszont pisilni kellett -, majd elrágtam három rágót, hogy hátha elnyomják a masszív hagymát.
S végig úgy utaztam, hogy egy volt ügyfelem ült a mellettem levő kettes ülésben. Majdnem két órán keresztül bámultak engem. Rettentően zavaró volt, mert olvasás közben folyton azt figyeltem, mikor szólít meg… aztán megunta, és hangosan felolvasta a Bors magazin utolsó számának minden apró részletét, aztán, amikor ez elfogyott, elővette az okosát, és felolvasta a Story Gála eseményeit.
Ezt meg az szakította félbe, hogy egy fácán lefejelte a száguldó buszt. :/ Béke kis tetemére.

Végül persze, elértem célomat. Várfürdőnél azonban elkezdtem agyalni, hogy jó helyen szállok-e le, mert nem láttam Ancsit, sem Gergőt. Aztán persze, egymásra találtunk. Gergő megállapította, hogy kicsit drogosnak tűnök. Összeszűkült szemmel, nyújtózva, bágyadtan ölelgettem őket.

Elfoglaltam a szálláshelyemet – visszatérő vendég vagyok, s míg az útitársaim nem tudták, merre az arra, emlékeztem a panzió hollétére. Kipakoltam, megszenteltem a kétbetűst, és Gergő magunkra hagyott minket.

Előtte azért orvul levideózott, amikor az ajándékaimat bontogattam, mert Ancsi felköszöntött a boldogszületésnapom alkalmából.


Van egy BB-m!!!! Hát, én szerelembe estem egyből. Az agyam kikapcsolt, és mivel úgy döntöttünk, ez a robot lány, kapott masnit addig, míg ott voltam. Vele is aludtam. (teljesen beszámítható felnőtt emberi lény vagyok)
A másik ajándékom is baromi ötletes. Az első levelünket kinyomtatták, amit váltottunk, és az utóbbi őrültködések képeit felfűzve egy zsinórra, ki tudom akasztani bárhová dísznek.


Kajálni is mentünk. Emellé még egy levest lapátoltam a kis fejembe.
S bármennyire szexi ajánlatot kaptunk Kálmántól – ehető tanga lesz rajta és tejszínhab – szerelmetesek napjára, nem éltünk a lehetőséggel. Elmentünk csavarogni.


Céloz, lő, talál… csak többet látnék a napfénytől…


Meg kell támasztani, mert kidőőő!


Kémlelem a messzi tájat.

Este pedig, Ancsi öccse úgy döntött, menjünk moziba. Jól megnéztek az emberek, gondolom, nem tudták hova tenni, miért vagyunk öten, amikor majdhogynem csak párok voltak a moziban. Őrületes volt a Deadpool. Meg annak is örültem, hogy Ancsi tesójával megtaláltuk a közös hangot.

Persze, azért minket se kellett félteni. Találtunk egy nagy LOVE – szerintünk lóvé – feliratot, ahol persze, muszáj volt pózerkedni.

A következő napon Gergő készítette az ebédet. Tárcsáztunk. Szegényt száműztük az esőbe, és betermeltük a kész kaját. Annyira tele zabáltam magam, hogy utána már csak feküdni voltam képes.


Voltunk Ancsi nővérénél is. Végre majdnem megismertem az egész családot. Zsombibaba nagyon méregetett, aztán egyszer csak felém ágaskodva nézett rám. Aztán közelről méregetett, s miután megállapította magában, hogy nagy majom vagyok, ment vissza a biztonságos Ancsihoz.

Délután jött Ancsi barátnője, és elmentünk shoppingolni. Nem költséghatékony ez nekem. Pár ruhával, két könyvvel gazdagabb lettem.
Aztán előkerült másfél liter bor… no comment…

… ez a kép sokat mond… K.O. De csak bohóckodom.


Ancsi is bepörgött… masnit növesztett. :)
Az a masni sok helyen előfordult… borosüvegen, BB-n, kólásüvegen, fejemen…


Az utolsó napon csodálom, hogy nem tiltottak ki a csabai kórházból. Köhöm. Ettünk, kávéztunk a plázában, aztán késve jött a vonat, és jöttem haza. Alaposan feltöltött ez a pár nap. Egy nappal kezdtem, aztán múltkor két napot voltam, most hármat… következőre egy hétre megyek. :D

Néha ki kell szakadni a mókuskerékből. Feltölt, és tudsz tovább működni. Úgyhogy, már várom a következő bolondozást Gergő azért nagyon helyesen megállapította, hogy „akkor most már tudja, hogy húsvétkor – akkor jönnek haza megint – Ancsi eltűnik két napra megint”.

4 megjegyzés:

  1. De jó programok, tetszenek a képek is. Sajnos az én barátnőzéseim elmaradtak a gyerekek érkezésével, talán ha többévente találkozunk a gyerekkori barátnőmmel és családjával. Mert ugye ünnepkor a rokonokhoz "kell" menni, mert őket sem látjuk, nagyon nehéz utazgatni. Amíg egyedül voltam, addig nem volt gond, ők is jöttek, én is mentem.
    Ma megnézzük a Deadpoolt, de férjjel, mert hát vele is kell időt tölteni, rémes, hogy nagyon kevés a szabadidő a mindennapokban.
    Milyen illetlen dolog bámulni valakit hosszan? Nem mondták, mit akarnak?
    Még sosem voltam manikűrösnél, frászt kapok a gondolattól, hogy valaki a kezemet birizgálja. De anyámnak szoktam manikűrözni, ő bírja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A manikűrös érdekes élmény volt elsőre. Nem tudtam, milyen lesz. De jó érzés volt, vissza fogok járni Szandihoz. :)
      Akkor annak a kevésnek is örülni kell, ami van. A barátnőim többsége vidéki, tőlem távol lakik, vagy külföldön él. Ilyenkor pedig, kihasználjuk a helyzetet. Furcsa mód, akiknek gyereke van, azokat ritkábban látom, mint azt, aki külföldön él. De ez van. Ha összefutunk, akkor örülök, hogy láttam. :)

      Törlés
  2. Kálmánt kár volt kihagyni, így utólag belegondolva! :D :D :D
    Pótoljuk, hogy ha jössz újra! ;)
    Minden egyes percet elraktároztam a következő találkozásunkig! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom,kár volt-e kihagyni. :D:D:D Az őrült toplistára felkerült volna, az biztos. Képzeld! Találtam otthonkaszerű ruhát a szekrényben... legközelebb abban nyomom majd! ;)
      Perszeeee... beköltöztetem pár napra a kerti halastóba. :D:D:D
      Énisénisénis! <3

      Törlés