2016. január 5., kedd

Csapatépítő, avagy döntsük le a korlátokat!



Sosem voltam túl emberbarát, sőt, én az egyedül elvonulós, csendes fajta ember vagyok. Másfél éve még tuti nemet mondtam volna egy csoportos, aktív évkezdésre, ám most úgy voltam vele, hogy 2016-tól kezdve kitöltöm még több élménnyel az életemet, nem mellesleg, imádom a munkatársaimat is, így elmentem két napra csapatépíteni.

Nem mondom, hogy nem pergett le az életem. Persze, ez arról szól, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy munka közben tudjunk lazítani. Nekem inkább arról szólt, hogy feszegessem a korlátaimat, amiből rengeteg van. Párat sikerült kitolni, a komfortzónámból is kiléptem.
Vállveregetés jár magamnak… meg jutalomfalat. :)


Amikor két ünnep között írt főnökasszonyom, hogy lehet vinni fürdőruhát, egyből beindult a vészvillogó a fejemben. De hát, nekem olyan nincsen! Nem vetkőzök! Csúnya vagyok, jaaaj! Aztán csak reménykedtem, hogy nem most fogunk valami kötélpályán tigriskedni (majomkodni), de eszem ágában nem volt lemondani. Dolgozott bennem a félsz, hogy nem fog menni, megsemmisülök, megszégyenülök, de nekem ez természetes ilyen dolog előtti állapot.

A lajosmizsei Geréby kúriába mentünk. Főni csinált szobabeosztást – kedvenc kolleganőmmel voltam egy szobában. Jó meleg volt bent, tisztaság, rendezettség. Ott már éreztem, hogy jó lesz ez. Volt egy kis fogadás rövidekkel, lángossal.

Aztán lementünk bohóckodni. Voltak, akik csocsóztak. Én először dartsoztam, és nyertem is, utána meg kétszer lettem második. Imádok dobálni, ellenék vele huszonnégy órán keresztül is akár. Közben persze beszélgettünk, meg röhögtünk nagyokat.

Ami nekem nagy dolog volt, hogy sosem biliárdoztam még. Nem szeretek sok ember előtt kezdő lenni, de az egyik kollegám mégis rávett, hogy bökdössük a golyóbisokat. Észre sem vettem, amíg tanított, hogy a többiek nézik a bénázásomat. Szerintem felszántottam a filcet hatszor, és a feketét is eltettem rossz helyre, meg a fehér előbb bement, mint a golyóim. De nyertem. – Jó, ebben benne volt, hogy hagyott nyerni, de akkor is.

Később volt kastélyshow, ami tulajdonképpen arról szólt, hogy volt egy „mesebeli” helyzet. Két csapatra osztódtunk, és megkaptuk a feladatokat. Folyton mentünk, gondolkodtunk, játszottunk, röhögtünk, hogy nem megy, de végül igen. Remek méregkeverők voltunk, és jó tornászok, és még jobb matekosok. Mentünk, mentünk, csináltuk. Nem szerettem sosem aktív lenni ilyen játékokban, most mégis elsőként mentem, ahova löktek a többiek, hogy menjek elsőnek. Megcsináltam, és jó volt.
A végén persze rontottam egy jó nagyot, amivel szerintem az életem végéig szívni fogják a véremet, de élveztem. Magam is meglepődtem magamon. Annyira jól fel volt építve az egész, hogy nem is azon gondolkodtam, mennyire ciki, amit csinálok, hanem azon, hogy mennyire élvezem, hogy ciki az egész.

Este egy kiadós pálinkakóstolás (NEM köptem ki!) után jött egy kiadós vacsi, aztán némi ejtőzés, újabb játékterem, aztán mentünk irányított activityre – ha van ember, aki utálja azt a játékot, az én vagyok. Nem szeretek szerepelni, halálom a mutogatás, titokban leizzadtam, hogy én ezt nem akarom.
De beleálltam a kihívásba.
Mutogattam, a többiek nagy örömére rajzoltam, és körbeírtam, mint a nagyok. :)
Sírva röhögtem néha a többiekkel. Átléptem a szereplés gáton, hogy mozduljak meg emberek előtt, és rájöttem, lehetek felszabadult ahelyett, hogy befeszülök.

Másnap (ma) délelőtt futószáron lehetett lovagolni. Életemben egyszer ültem lovon kint a ligetben egy majálison. Megbokrosodott alattam a paci, és elnyargalt velem a vakvilágba. Azóta nem ültem lovon, és nagyon féltem, hogy ledob, megrúg…stb. Az első kört elvitték az orrom elől, mert egyszerre hárman mehettek lovagolni, és voltunk rá nyolcan.
A második körbe befértem. Első sikerélmény, hogy elsőre felmásztam a nyeregbe. – megéri súlyzózni ebben az évben is. :D
Nem mertem ügetni. Így is nehezen találtam az egyensúlyomat, és amikor kéz nélkül mentem a lóval körbe-körbe, az is furcsa volt. Furcsa, de nagyon jó élmény. Tornáztattak a nyeregben, a végére már annyira nem remegett a lábam, de ahogy begyorsult alattam a négylábú, megijedtem, nem mertem bevállalni az ügetést. Nagyon nem találtam a biztonságot, vagy az egyensúlyt – azért eltökéltem, hogyha lesz lehetőségem, legközelebb ezt is kipróbálom. Ez kezdésnek jó volt.

Szóval, ezeket a gátakat mind leküzdöttem. Sok pozitív élménnyel gazdagodtam, nem bántam meg, hogy elmentem. Sőt. Még maradtam is volna kicsit a többiekkel, hogy gyerünk, próbáljunk ki valamit még! Könnyezve röhögtem egy csomót, és hosszú idő óta először igazán boldog voltam.
Hálás vagyok a főninek a szervezésért, és büszke vagyok magamra, hogy végre nem a háttérbe húzódtam, hanem mertem csinálni valamit.

Nektek is ezt üzenem:


Képeket nem mutatok, mert mindegyiken van kolléga, és nem járultak hozzá (igaz nem is kérdeztem) a megosztáshoz.

19 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy ilyen jól érezted magad :)
    Én egy elég közvetlen ember vagyok, de az első szervezetfejlesztésemtől én is féltem, mondjuk ott inkább dolgozni szoktunk, de mindig tele van bolondos csapatfeladatokkal, amik vagy nagyon jók vagy nagyon rosszak... szerencsére eddig mind nagyon jó volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, akármennyi játék volt suliban anno, minden úgy éreztem, megaláztak. Ez egy baromi nagy gát rám nézve, és amikor volt a főiskolán konfliktuskezelési tréning, ott is leizzadtam, hogy lesz-e helyzetgyakorlat.
      Az nem volt rossz. Most is úgy voltam vele, hogy meghalni bele nem fogok, szóval, mi bajom lehetne? Meg nem is volt kedvem kivonni magam a feladatok alól. Jó volt, jó tapasztalat. Épültem egy kicsit úgy érzem. :)

      Törlés
  2. Jó volt olvasni ezt a bejegyzést : )) örülök, hogy sikerült áttörni a korlátokat. Nekünk is volt meg lesz csapatépítő a melóhelyen de én eddig nem voltam meg nem is megyek. Jó persze ez csak diákmunka, de az ott dolgozók 98%-a velem korú és az én szórakozásom nem felel meg a velem korúak szórakozásának : DD karácsonyi parti is volt és ott is arról szólt az egész elvileg, hogy bassz*nk be jól. Kihagyom köszi...

    Amúgy igazán hangulatos hely, biztos jó lehetett. És ez tök pozitív, hogy ilyen részletes és kidolgozott programterv volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alapjáraton mi sem voltunk szomjasak, és nem is vagyunk hasonszőrű emberek. Ebben viszont, pont ez volt a jó, hogy kicsit kiszakadtunk a klikkekből. Nálunk diákmunkán nem volt csapatépítő, maximum annyi, amikor mentünk a szövetkezethez a fizuért, ott építettük a csapatot, akik egy cégnél voltak. Mindig megbeszéltük, hogy együtt megyünk, meg utána csinálunk valamit. - Ha van értelme, megéri, de amúgy én sem vagyok annak a híve, hogy hányjunk két perc után, meg ne tudjunk magunkról.

      Nagyon szép volt, igényes hely, megéri odamenni. Akár még vissza is mennék, akár barátokkal is. Jó volt, hogy voltak kötelező és fakultatív programok, volt egy ritmusa az egésznek, és nem unatkoztunk, vagy bolondoztunk teljesen fejetlenül. :)

      Törlés
  3. Nagyon jó volt olvasni az élményeidet, sugárzik belőlük, hogy fel tudtál oldódni és jól érezted magad :)
    Nekem is gondjaim voltak/vannak az ilyesmivel, társaságban nehezen engedem el magam, de ha ez meg van, akkor aztán nagyon idétlen tudok lenni. És imádom az Activity-t, mert rengeteget lehet rajta röhögni :D Ja, és a pálinka is jó dolog :P (sógornőm azzal gargalizált, mikor fájt a foga, aztán kiköpte! Sógorral egy emberként hördültünk fel :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A dédim volt olyan, aki mindenre pálinkát használt. Amikor jött a fogam, bekente az ínyemet. Ha fájt a feje, bekente a halántékát, és naponta tartósította magát vele reggelente csak egy kupicával. Azon mosolyogtunk, hogy a főni nem bírta, erre a másik főni mondta, hogy akkor ő meginná az ő adagját is. :D Nehogy kárba menjen. :D:D
      Az a baj, hogy nekem van egyfajta humorom, mentalitásom, és nagyon kevésszer jön be az embereknek. Nem bántó, csak néha morbid, néha furcsa. Most ebben a csapatban mindenki bolond, szóval jó helyen vagyok. :)

      Törlés
  4. Nehéz elhinni az első mondatot, valahogy a blog alapján nem ez jött le eddig, és hát a kollégáiddal is jóban vagy, szóval pláne nem igaz ez. Első melóhelyemen kb. 20 és 3 pasi volt, na ott voltak elvonulások. Klikkek, ezen nem segített semmilyen csapatépítés, jaa, hát az nem is volt, akárhová mentünk, a klikkek, kibeszélések megvoltak, pedig senki sem volt különösebben negatív, normális volt mindenki.
    Jó lehetett ez a csapatépítés, na ez tényleg az volt, akkor nem volt félreülő munkatárs, akit hagytak a sarokban, hanem összetartás volt, jó kis csapat lehettek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon nehezen barátkozom meg az emberekkel. Felmérem csendben, hogy meddig mehetek el, mit engedhetek meg magamnak. Ehhez idő kell. Amikor a céghez kerültem, akkor egy hónapig gyakorlatilag senkihez se szóltam semmit. A főni meg szépen gondoskodott arról, hogy ez változzon. Sokat köszönhetek neki, mert kicsit kinyíltam.
      Nálunk is megvannak a klikkek, mert a társaság durván fele ismeri egymást régóta, és nagyon egyforma személyiségű emberek.De ezt leszámítva jókat tudunk mókázni együtt.
      Az volt a jó, hogy tényleg nem húztunk szét. :)

      Törlés
    2. Igen, ez irigylésre méltó. Pont ugyanígy voltam első melóhelyen, legfiatalabbként a nők között, aki állandóan arról beszéltek, hogy gyerek, főzés, unoka. Na 22 évesként ehhez mit szóljak? Leszűrték belőle, hogy beképzelt vagyok, vissza is hallottam. Nálunk nem volt jó főnök, hiába volt okos és jó ember, főnöknek csapnivaló volt, ezen sok múlt.

      Törlés
    3. A legelső munkahelyemen úgy kezdtünk, hogy már az interjú alatt többször kihangsúlyozták, hogy a kedvelt titkárnő helyére jövök, alacsony bérért, és ha visszajön a szülési szabiról, ki leszek rúgva. Éreztették velem folyton, hogy nem tartozom közéjük tudásban, anyagiakban, meg sehogy sem, ahogy csak lehet.
      Sok ember nem való főnöknek.Ott van, mert elérte, vagy oda tették, de egy csapat összetartása nagyban múlik rajta is. Nálunk most a főnik közül az egyik egy jó csapatot szeretne felépíteni, összehozni, a másik pedig úgy viselkedik, mintha egy lenne közülünk, így még az sincs, hogy érezzük a hierarchiát.
      22 évesen nem lehet ezekhez mit szólni. Ha ez jött le nekik, az az ő szegénységi bizonyítványuk.

      Törlés
    4. Igen, én is egy friss anyuka helyére mentem. A képembe mondták, hogy bármi történhet ám szülés közben is, nehogy készpénznek vegyem az állást. (Remélem, a kismamának nem mondtak ilyeneket.) Mindegy, vége, már máshol vagyok :)

      Törlés
    5. Azért ez egy "kedves" gondolat volt tőlük. Gondolom nem mondják, de ha mondják is, akkor is biztonságban vannak, mert az ember úgyse csinál semmit (az esetek jelentős részében).
      Remélem, jobb helyen vagy!!! :)

      Törlés
  5. De bátor vagy! Büszke vagyok rád, hogy ennyi mindenben benne voltál! Csak így tovább :)

    VálaszTörlés
  6. itt nektek fizetni kellett? nálunk fizetős a "f*sza" csapatépítő :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálunk nem az. Cég szempontjából igen, dolgozók szempontjából nem.

      Törlés
  7. Nagyon-nagyon jól tetted, hogy elmentél!!! Az ember a fél életét a munkahelyén tölti, ehhez meg nem ártanak a jó közös élmények. Sajnos nekünk kb szükőévente van, az is csak esti, de mi minden céges rendezvényt szeretünk, a karácsonyi buli is nagyon jó volt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is így gondolom. :) Volt már egy nyáron, csak most úgy döntöttünk, hogy ne karácsony előtt legyen, hanem akkor legyen inkább egy évkezdő csapatépítő, hogy vidámak legyünk az új évben. Ez sikerült. Igen, ki kell őket használni, mert tulajdonképpen, ezen tudunk nevetni akkor is, amikor éppen be vagyunk feszülve. :)

      Törlés