2016. január 30., szombat

Idegőrlő csevegős dolgok



Nem volt netem. Azt hittem, megvadulok. Kicsit áthúzta a számításaimat a dolog. Mivel a munkatársaimmal is viberezek, úgy éreztem, hogy a wifi szétszakadása az agyamat is megbontotta. Főleg, hogy válaszolnom kellett volna, amikor kihagyott a fránya jel. Plusz, itt-ott tudtam kommentet hagyni, erre mire bejegyzésre került volna a sor, k.o. lett a rendszer. Kénytelen voltam olvasni.

Tudom, tudom. Jó rég volt már idegőrlő, és most Pancsi adta az ötletet, hogy miből legyen egy új adagnyi kiakasztó tény. Azért gondoltam, hogy a csevegés szó, mint olyan lefedi ezt, mert általában, ha online írogatunk egymásnak úgy általában, mindig van valami, ami kicsapja a biztosítékot, legyen egy chat, viber…stb.

Mivel én jórészt viberezek, ebből építkezem, de kommentben lehet pöttyinteni a tapasztalatokat!

2016. január 26., kedd

J. R. Ward: Az árnyékok




„Fekete Tőr Testvériség 13.”

A korábbiakban, bevallom, nem adtam sokat az árnyékokra. Sem Trez, sem iAm nem mozgatott meg bennem semmit, és valahogy a könyvek lendülete is alább hagyott. Elmúlt a varázs, vagy nem találtam meg benne azt az érzelmi szenvedést, amire vágytam, nem tudom.

Most karácsonyra megkaptam a soron következő Ward-kötetet, és ahhoz képest, hogy ímmel-ámmal kezdtem neki, teljesen rácsavarodva végeztem, mert egy egész délután ment azzal el, hogy olvastam.
Pedig nem akartam, mert sejtettem valami baljós véget, visszatért a régi lendület, stílus, ami miatt megszerettem az írónőt.

2016. január 23., szombat

10 day challenge - 9, 10



Kicsit elmaradtam, bár most egyben hozom az utolsó két napot. Tegnap és csütörtökön hazaértem, vízszintbe tettem magam, és leállt az agyműködésem másnap reggelig. Mondjuk, az is igaz, hogy az utolsó két nap három dolgot tartalmaz. Két dalt és egy képet magamról. Utóbbit nem preferálom annyira, de ha már ez a kihívás egyik eleme, legyen.


Érdekes. Ma álltam kint a konyhaablakban. Szellőztettem. Kihasználtam a délelőtti napsütést, és a mínuszokat, hogy lecseréljem a lakás levegőjét. Az ablak alatt van egy szerintem porolórúd, ahol egy pasi éppen húzódzkodott. Álltok, nézem a lakótelepet, szól a rádió, ment az ITI-től az Örökké, aztán a Five More Hours, és lötyögtem rá. Erre felnéz a pasi, vigyorog, és megszólal, hogy ez aranyos. Ritkán lát ilyet. Ez van. Ez is én vagyok.

2016. január 20., szerda

10 day challenge - 8.



3 film. Én mondtam, hogy ez egyre nehezebb lesz. Aki régóta olvas, az tudja, hogy az egyik szerelmem a filmek. Imádom őket, jobban, mint a sorozatokat. S mivel sokat nézek, sok kedvencem van. Találkozhattok a legtöbbel a turmixok idején, de volt valahol (itt) egy filmajánló, mert valaki kis botor egyszer azt kérte, hogy soroljak filmeket, melyeket érdemes megnézni.


Igazából, most csak ráböktem három filmre, és létrejött a bejegyzés. A szokásos kedvenc hármast már úgy is párszor elsütöttem.

2016. január 19., kedd

10 day challenge - 7.

Az a szép az írásban, hogyha belelovallom magam, akkor se kép, se hang. Átszellemülök, és teljesen abban a világban vagyok. Ezért, ha ki kell jönnöm belőle olyan, mintha leállt volna az agyműködésem. Leginkább olyan ez az egész, mint amikor sebességbe teszed az autót. A rükverc se megy hármasból. Na, az agyam sem.


4 könyv. Ebben nem tudok túl sok újat írni. Azt hiszem, a top négyes belekövült a kis koponyámba. Sok hozzáfűznivalóm nincs, mert négyből kettőt megtaláltok a blogon szétszórva, és a két kimaradtat is szóba hoztam már valahol.

2016. január 18., hétfő

10 day challenge - 6.



Elérkezett a folytatás napja. Mára elméletileg öt kaját kellene kiválasztani, amit szeretek. Nos, egyszerűbb lenne ötöt választani, amit nem. Imádok enni, szeretem a hasamat. Valahol biztos ezért sem vagyok annyira motivált az aszkéta életmódban (diétában, köhöm). Szeretem az ételek ízét, illatát, ahogy kinéznek.

Úgyhogy, most öt olyan kaja jön, amit bármikor képes vagyok megenni tekintet nélkül arra, hogy mit tartalmaz, mikor eszem, kivel eszem…stb.

2016. január 17., vasárnap

Filmturmix



Az idei év első turmixát hozom. Jobbára tavaly néztem még ezeket a filmeket, talán kettő van, ami idénre csúszott, viszont nem volt indokolt, hogy kitegyem előbb.

Őszintén szólva, meg akartam várni, hogy megnézzem A visszatérő című filmet, de valahogy már attól elálmosodtam, hogy megláttam, 2 és fél óra. Talán, majd ma este. Talán.

2016. január 16., szombat

A Roxfort nem biztonságos többé



Szomorú nap virradt számomra 14-én. Elment egy számomra nagyon kedves színész, azt hiszem, mondhatom, mindenki Piton professzora, az igen cinikus Metatron, vagy éppen az aranyhajút féltő Turpin bíró.

Mindig elmondom, annyira hihetetlen, hogy egy megszokott nagy itt hagy minket. Sajnos tudom, hogy egyre többször lesz hasonló bejegyzés, de úgy gondolom, hogy színünkben, filmjeikben örökké élni fognak, ahogy Alan Rickman is.

2016. január 15., péntek

10 day challenge – 5.



6 hely. Az olyan dolgokkal, ahol nincs bővítmény mindig gondjaim vannak. Mert ez most hat hely, ahova elmennék? Amit szeretek? Itthon vagy külföldön? Vagy hat hely könyvből, filmből, ami érdekelne? Nos, ezt sosem tudom meg, de felteszem, hat helyet kellene írnom, ahova  elmennék.

Valahol már azt hiszem, öt helyet meg kellett jelölnöm, mármint országot, ahova elmennék. Hm… nem tudom, hogy ahhoz képest, lesz-e bármi változás?

2016. január 14., csütörtök

10 day challenge - 4.



Kicsit későn hozom ma az ígért bejegyzést, mint folytatást. Nemrég estem haza, és pici munka után, lepötyögtem pár vágyálmomat, kívánságomat ahelyett, hogy Holdfényvárost és Archert néznék üveges szemmel. Pedig, menne.

Kicsit fáradt vagyok.

7 kívánság. Világbéke, meg minden.

2016. január 13., szerda

10 day challenge - 3.



8 félelem. Nem vagyok egy Monk, de persze vannak kicsi félelmeim, mint a bacik, meg abszolút a realitástól elrugaszkodott dolgaim, pl. egyszer elkerülök az LV426-ra. Viszont, a következőkben pár a tapasztalatom hozadéka, pár meg csak valami természetből fakadó.


2016. január 12., kedd

10 day challenge - 2.



No, a mai napi penzum nem sorrendben olvasandó, hiszen gyakorlatilag mindannyian az első helyen nyomorognak egy dobogón, másodikon a kiegészítők, harmadikon a cipők és ruhák. Valahogy így tudnám a három dobogós helyet összefoglalni, ám most próbáltam az első helyezetteket kilenc részre osztani.


9 szerelem. Sok kis szerelem, elbújva bennük a nagy szerelem. Ez olyan, mint az élelmiszerben a mogyoró. Nyomokban tartalmazza. Lássunk is hozzá.

2016. január 11., hétfő

10 day challenge - 1.



Mivel most megsűrűsödtek a dolgaim, ezzel a kihívással próbálok rendszert vinni a blog életébe. Mivel csak tíz nap, gondoltam, a következő két hét erről fog szólni, ami a hétfőtől péntekig tartó bejegyzéseket illeti. Aztán írni is fogom rendesen a dolgokat. Csak gondoltam, hogy időközben lesz majd újra twitter oldal, meg talán insta, de ezek még formálódnak. Egyelőre a naplómmal és barátnőmmel beszélem meg ezeket az ügyes-bajos dolgokat. Ha bármelyikből lesz valami, akkor azt jobbra az oldalsávban fogjátok megtalálni. :)

10 titok. Hm. Nem tudom, milyen olyan „titok” van, amit érdemes megosztani, hiszen egy titok azért titok, mert csak egy ember tudja. Meg nyilván, nem egy nyilvános blogon írnám le a legféltettebbeket.
Nem tudom, mennyire lesz érdekes, az alábbi és a továbbiak, azért remélem, élvezni fogjátok.

2016. január 8., péntek

Martina Stoessel: Egyszerűen Tini



Nem őrültem meg, és nem olvasok gyerek könyveket. Ezt meg kellett vennem barátnőm párjának lányának, s ha már a kezemben volt, tudni szerettem volna, mit tartok a kezemben. A Libris eladó volt nagyon jó fej. Valahogy bármikor ott vásárolok, hozzá sodor az élet. Most egy cetlivel a kezemben bolyongtam még karácsony előtt a boltban. Észre sem vettem, hogy háromszor mentem el emellett a könyv mellett. Segített nekem az eladó, és utána kuncogva megjegyezte, hogy megérti, hogy nem találom. Kérdezem, miért? Erre ő, hogy mert nem a szokványos műfajból válogattam, mert ez nem fantasy,és még kevésbé sci-fi.

Itthon meg elolvastam. Úgyhogy, ez kivételesen irányított bejegyzés, mert inkább Violetta-fanoknak szól, meg olyan szülőknek, akik gyerekei Violetta-függők.

2016. január 5., kedd

Csapatépítő, avagy döntsük le a korlátokat!



Sosem voltam túl emberbarát, sőt, én az egyedül elvonulós, csendes fajta ember vagyok. Másfél éve még tuti nemet mondtam volna egy csoportos, aktív évkezdésre, ám most úgy voltam vele, hogy 2016-tól kezdve kitöltöm még több élménnyel az életemet, nem mellesleg, imádom a munkatársaimat is, így elmentem két napra csapatépíteni.

Nem mondom, hogy nem pergett le az életem. Persze, ez arról szól, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy munka közben tudjunk lazítani. Nekem inkább arról szólt, hogy feszegessem a korlátaimat, amiből rengeteg van. Párat sikerült kitolni, a komfortzónámból is kiléptem.
Vállveregetés jár magamnak… meg jutalomfalat. :)

2016. január 3., vasárnap

Új függőségem: színezek



Az utóbbi időben semmihez nem volt kedvem. Azt sem tudom, mikor rajzoltam utoljára. Karácsonyra két színezőt is kaptam, ráadásul, az egyik nagy, a másik kicsi. Megmondom őszintén, amikor bejött a felnőtt színezőkönyv-láz, akkor nem tudtam mit kezdeni vele. Hülyeségnek tartottam.

Aztán az a szó, hogy felnőtt színező, nekem mást jelentett agyban, mint másoknak. Ha azt hallod, hogy felnőtt, rákészülsz, hogy minimum a Káma Szútrát fogod firkálgatni. Ehhez képest tök aprólékos, szóval, tuti nem egy gyerek kezébe adnám.