2016. december 31., szombat

Boldog új évet!



Nem szerettem volna egy kettős poszttal zárni 2016-ot és köszönteni az új évet.

Remélem, bármilyen évetek volt is, a jövő év sokkal jobb lesz!
Ne hagyjátok, hogy megtörjenek!
Az Erő veletek van!

Minden jóban bővelkedő,
boldog új évet kívánok
Minden Kedves Olvasómnak!



Remélem, jövőre is velem lesztek!

Pusszantás,
D.

Visszatekintő



Itt az év vége.
Nem szerettem volna hosszasan anekdotázni, mégis van egy-két dolog, ami szögeket ütött a fejembe. De annyit, hogy lassan Pinhead leszek.
Igazság szerint, így az év végére teljesen leeresztettem, s most, hogy megkaptam a megérdemelt könyveimet karácsonyra, a ne-szóljatok­­-hozzám fázisban vagyok éppen. Nem tudom őket letenni, ha teszem is, az csak az Agymenők miatt van.

Bár nem terveztem, mégis írok némi összegzőt a 2016-os évről.

2016. december 21., szerda

Mese + video



Bizony. Aki szeretné meghallgatni az alábbi mesét az én hangomon, az kattintson a FACEBOOK oldalamra, ott videó formájában megtaláljátok némi bevezetővel is, ami kimondottan hozzátok szól, kedves olvasóim. :)
Nem, nem szándékozom több videót készíteni, de ez is bakancslistás volt nálam, most kikívánkozott belőlem, és lehet hallani, mennyire zabszempróbás volt a dolog. Remélem, szeretni fogátok, és ne köpködjetek meg nagyon.

Amúgy, mivel hagyomány a karácsonyi mese itt nálam a blogon, idén kimondottan idegen tollakkal ékeskedem, mivel Andersen, A kis gyufaáruslány című meséjét hoztam nektek. Ezzel kívánva békés, boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak!

Most teszem ki, mert ünnep előtti véghajrában égek, gondolom, ti is.

2016. december 17., szombat

Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet



Kezdem a kályhánál. Csütörtökön kis küzdelem ellenére meglett a plakátom, amihez most azon gondolkodom, miben tudnám tárolni?!
A mozi maga hirtelen ötlet volt, mert mire a család eljut addig, hogy megnézze a filmet, hatszor megöregszem, így haverral mentem vetítésre, a pénteki legelsőre, mert gyanítottuk, a potenciális nézők akkor még suliznak, vagy dolgoznak. Én mentem a kis Halálcsillagos medálomban és SW pólóban, haver meg jött Weyland-Yutani pólóban, és azt hangoztatta, hogy egy igaz, dark sci-fi van, az Alien. Mondom, jó, aztán kinyilatkoztatta, hogy ő a Birodalom pártán áll. Ha ő monológba kezd, belelovallja magát, és egy órán keresztül bőrlégzéssel operál. Aztán csak ráoltották a villanyt, és csendbe maradt.

Imádom az első három – IV, V, VI – filmet, apukám jóvoltából azon nőttem fel. Az előzményfilmek – I, II, III – hármasát már inkább tagadom. Az ébredő Erő visszatette a filmeket a jó kalapba annak ellenére, hogy iszonyat mód féltem, hogy Chewbaccát Goofy fogja játszani. Ezt a részt is nagyon vártam, már egy hete olyan vagyok, mint egy gyerek.
Imádtam minden pillanatát… na jó, nem mindet, de imádtam.

… aztán felhívtam aput, hogy nyehehehe, ezzel a filmmel is leelőztelek.

2016. december 14., szerda

Inkább book TAG



Úgy érzem, most csak meghalni vagyok képes, létezni nem. Tulajdonképpen, csak alszom, ha meg fent vagyok, akkor vegetálok. De igyekszem összeszedni magam, csak olyan blöe az egész.
Ahogy Az ördög Pradát visel című filmben mondták, még egy hányós vírus, és formámban leszek. :)

Összetalálkoztam már ezzel a kérdezz-felelekkel, sőt, ehhez hasonlót is láttam már. Gondolkodtam, kitöltsem, ne töltsem, aztán valahogy mégis mindig kimaradt az életemből. Most nem tudtam elkerülni, mert kihívott Panna a Könyvturkász blog írója.

Volt nemrégiben egy hasonló TAG, az azonos kérdéseket skippeljétek.

2016. december 11., vasárnap

Filmturmix



Nagyon nem vagyok elememben. Mondjuk, ez a hét érzelmileg nekem hullámzó volt. Egy ismerősöm nagyon megbántott, valami el is kapott, úgyhogy a legmeghittebb kapcsolatom a klotyóval volt, viszont jó dolgok is történtek, amik azért javítottak a hangulatomon. Filmek szempontjából most a régieket választottam, az abszolút mélypont az volt, amikor zenés-táncos mozikat lestem folyamat.
Most is a Vasember I-II. megy.

Igazából, szerintem most ebben megint nem lesz semmi markáns.

2016. december 8., csütörtök

Neil Gaiman: Sosehol



Amennyire az író ép elméjének megőrzésére szolgált ez a mű, ahhoz képest az olvasó is elgondolkodik azon, ez az élet, amit normálisnak nevezünk, vagy az a kifordított világ, amit csak sejtünk mennyire lehet valóságos, és mennyire élhető a számomra? S ha egyszer belekóstolsz abba, amit nem ismersz, akkor utána vágyod-e azt, ami normális?

Nem tudtam folyamatosan olvasni, mert bármennyire gördülékeny, nem akartam, hogy vége legyen, s végül tegnap este befejeztem. Piszkálta a fantáziámat jó sok minden.

2016. december 4., vasárnap

Rapid könyves TAG



Mivel még mindig nincs az agyam ebben a világban, gondoltam, kitöltök egy kis kérdezz-feleleket.
Tegnap ott tartottam, hogy kisült az agyam. Már nem tudtam írni, de mással foglalkozni sem. Kínok között néztem filmet, ha meg a laptopot az ölembe vettem, akkor meg semmi. Meg sem mozdultak az ujjaim.

Amikor ezt töltöm, akkor éppen az Angyalok városát nézem. Tuti befutó az esti bőgéstől bedagadt szemhez – és ismételten elkezdhetek agyalni azon, hogy Wardnál ez mennyire játszott szerepet Vishous és Jane szerelmének történetében?!

A TAG Teklától van.

2016. november 30., szerda

Dóri kics'két nem ügyes



Adhatnám ennek a posztnak a „hétköznapi balfaszkodások” címet is. Tudom, hogy nem sok poszt van mostanság, sőt, erre az évre ez volt a jellemző. Most mentségemre szóljon, hogy elkezdtem egy új történetet, mert megszállt az ihlet, és azzal foglalatoskodom, az tölti ki az estéimet, a gondolataimat.

2016. november 27., vasárnap

Filmturmix



Miközben ezt a bejegyzést írom, legyezgetem a lelkemet a Dirty Dancing című filmmel. Erről nekem mindig gyerekkorom nyarai jutnak eszembe, valószínű azért, mert akkor néztük, és az agyam ezért azzal kapcsolja össze. Illetve, a dobozba zárt csajosságom felszínre törhet ilyenkor. :)

Ami nem is baj, mert szétzúztam a fejem a Hostelekkel, meg egy francia filmmel, de ezek többsége a jövő heti adagban lesz benne.

2016. november 25., péntek

Aranyköpetek #5.



Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ebben a szürkés időben nekem  kell egy kis humor. Megjegyzés: ilyenkor kevésbé örülök, hogy a laptopon most csak gore és splatter filmek vannak. :/

 Nem mellesleg, ameddig apu fel nem hív, hogy vége a műtétnek, addig ez fogja lefoglalni az agyam működő részét.

Szóval, jöjjenek az utóbbi idők durrogtatásai.

2016. november 24., csütörtök

Kevin Hearne: Hammered – Elkalapálva



„A Vasdruida Krónikái 3.”

Halvány fogalmam sincs, mikor kezdtem el olvasni a könyvet, és azt is bevallom háromszor kezdtem neki, mert mindig volt valami, ami miatt nem tudtam folyamatában olvasni, mást kezdtem el, aztán elfelejtettem, hol tartok, újrakezdtem, de most leültem és befejeztem, mert rosszul éreztem magam, hogy az egyik kedvenc világommal nem haladok úgy, ahogy szeretnék.

Persze, biztos dolgozott bennem valahol, hogy egyelőre nem tudok tovább haladni, pedig ismét vérszemet kaptam, és jöhetne a negyedik rész.

2016. november 23., szerda

Doctor Strange



Az úgy volt, hogy ültünk egy sajtos-fokhagymás lángos felett hétfőn, és feltettem a nagy kérdést. Két film van, amit meg szeretnék nézni moziban, és mondtam az ismimnek, hogy nekem megvan, melyiket szeretném jobban, de döntsön ő. Így esett a választásunk a Doctor Strange című filmre, amit kedden meg is néztünk.

Furcsa volt, mert ketten voltunk bent a teremben, amikor elindult a vetítés. Aztán csak csatlakozott öt másik amatőr, akik a film végi kisfilm előtt távoztak a teremből.

Hozzáteszem, ez az első film, amire azt mondom, így utólag nagyon sajnálom, hogy nem 3D-ben néztük meg.

2016. november 21., hétfő

Eszem, nem eszem



Úgy gondolom, az étkezési zavarokról beszéltek bőven előttem, szóval, hogy mi micsoda, arról most nem regélnék. Inkább a személyes tapasztalataimat osztanám meg veletek, mert piszkosul könnyű átesni a ló túlsó oldalára úgy, hogy esetenként fel sem tűnik, és nem feltétlenül lehet annyival elintézni, hogy a benne szenvedő fejét leoltjuk annyival, hogy „egyél napjában háromszor”, „majd alakul”, vagy „nézd másképp”.

A bejegyzésben indokolatlanul sokszor szerepel a hányás szó… meg a fejemről vannak benne képek, mert egész alakosat nem találtam.

2016. november 20., vasárnap

Filmturmix




Tegnap elkövettem azt a hibát, hogy az Űrgolyhók után, késő este ment a tévében a Stephen King: Az című film, és megnéztem. Aztán minden neszre odafigyeltem, mikor les be az ajtón Pennywise, így visszakapcsoltam a tévét, és romboltam az agysejtjeimet egy kis SATC2.-vel. Nem vagyok éppen friss, fitt és fiatalos. Úgyhogy a Fészkes fenevadakra zombulok.


Most valahogy nem jöttek szembe velem igazán kekec filmek, úgyhogy, kicsit talán unalmas is lesz a mai maraton a hatodik „jó” szó után. Egy új kedvencet is avattam, és szokásomtól eltérően, tettem bele némi sorozatot is, mert muszáj volt, hogy megismerjétek, megnézzétek, és legyen beszélgetőpartnerem róla alkalomadtán.

2016. november 17., csütörtök

Idegőrlő hajas dolgok


Meg is érkeztem a hajazós bejegyzéssel. Világéletemben imádtam a hosszú hajat, egészen elvétve volt rövid (állig érő), és egyetlen egyszer voltam tüsi, de mivel azt elrontotta egy hozzáértő fodrász szakember, soha többé nem szeretnék olyat.

De volt olyan hosszú is, hogy rá tudtam ülni, és a fodrász ott fotózta, mert térdig érő hullámokat még sosem melírozott.
Jobbára hosszú hajú tapasztalataim vannak, s legalább ilyen hosszú lett a dokumentációm.


A haj pedig olyan, mint egy macska. Önálló életet él, csak a fejeden.

2016. november 15., kedd

Elektrák, Hófehérkék, Arachnék

Zsófi bejegyzése a nők közti barátságokról, azok nehézségéről beette magát az agyamba. Azt írtam neki kommentben, hogy én azokkal vagyok el jól, akik tőlem valamennyire különböznek, illetve, hogy ez amolyan evolúciós-ösztönös dolog.

Sok lánnyal, akivel mondhatni egyívásúak vagyunk, sokáig nem jöttünk ki jól. Ideig-óráig elvagyunk, aztán megkezdődik a cicaharc, kritizálni, méregetni kezdjük a másikat, és a végén az ítélkezés veszekedésig fajul.

2016. november 14., hétfő

Temetőjárat



Múltkor a halloweenes kérdezz-felelekben kérdés volt a temetőzés. Ez a bejegyzés is remek példája annak, hogy igen, csak úgy családosan is elmászkálunk egy-egy csontkertbe. Vasárnap, ebéd után kimentünk a Fiumei úti temetőbe sétálni.
Ha nem fagyunk rá a levelekre, akkor talán még több időt is töltöttünk volna ott. Baromi hűvös volt, úgy döntöttünk, majd tavasszal visszatérünk.

2016. november 13., vasárnap

Filmturmix



Sok filmet megnéztem, főleg régieket inspirációként. Illetve, rászoktam a Preacher című sorozatra az utóbbi időben, pedig nem vagyok nagy sorozatos. Ennek viszont van egy lelkemhez, gondolati világomhoz közel álló töltése, és imádom. Főleg Cassidy vámpírt.

Akartam még valamit fűzni a filmes bejegyzéshez, de elfelejtettem. Mindegy, ha előkerítem a gondolataim között, akkor megosztom veletek.
Most nem régi kedvenceket hozok, hanem a viszonylag friss élményeket.

2016. november 10., csütörtök

Idegőrlő beauty dolgok



Ismerkedem a sminkeléssel, persze béna vagyok rendesen, de azért próbálkozom. Hála az égnek, azért nem vagyok teljesen reménytelen eset. Viszont, merítettem az életemből egy jókora adagot a mai bejegyzéshez, ami tulajdonképpen a beauty cuccokat öleli fel a teljesség igénye nélkül – a hajakra egy külön bejegyzést fogok szentelni majd.


Biztos találkoztatok ti is ilyesmikkel, ha igen, hagyjatok némi morzsát komment formájában.

2016. november 9., szerda

Munkaügyi - Munka, ugyi?!



Gondolkodtam, hogy leírjam-e a kálváriámat, vagy sem, végül úgy döntöttem, leírom. Ha bárkinek tanulópénz, hát hajrá. Nevek nélkül, csak magát a szitut, mert engem dühít és idegesít, hogy ez az ország tele van dilettáns barmokkal, és ezek alapján egyáltalán nem csodálkoznék azon, ha egyszer a bürokráciába fulladnánk bele.
Meg ezután a pofám szakad, hogy aki okoskodik-ügyeskedik, milyen dolgokat mer meghúzni másokkal szemben, és simán megússza.

2016. november 8., kedd

Barátnőmnél megint - Bécs



Megírtam, de nem volt kedvem kitenni a tegnapi reggelemet. Csak rágondolok, és ideges leszek, ezért inkább a múlt hetemről írnék némi képes beszámolót.

Aláfestő zene innen.

2016. október 30., vasárnap

Díszítgetek (lehet, kellene egy muszájpulcsi)



Igazából nem tudom, mi jön le rólam nektek a blog, vagy a honlap, akár mindkettő alapján, és ennek kibontása egy másik bejegyzés témája lesz majd, viszont nekem egyéb okok miatt a halottak napja és annak közeledte kicsit rossz érzés.

Mindennek ellenére, bolondulok a halloween cuccokért, és nagy szívfájdalmam, hogy amikor utóbb Bécsben jártam, az egyik boltban látott kis fejfát nem vettem meg.
Mivel hatványozottan magányosnak érzem magam ilyenkor, telepakolom a lakást mindenféle dologgal, amitől szerintem egy józan szemléletű ember kiugrik az ablakon.
Most is telepakoltam a lakást, igazság szerint, így kevésbé érzem, hogy egyedül vagyok.

2016. október 26., szerda

The Spooky Halloween TAG



Évekkel ezelőtt csináltam Halloween kérdezz-feleleket (ITT), úgyhogy nem volt kérdés, amikor Zsófinál megtaláltam, hogy ki fogom tölteni. Ezzel legalább elütöttem az időt és a kedvemet.

Finomítatlan verzió, ami látszik a válaszokon is. Érzésből, elsőre ezek buktak ki a számon.

2016. október 24., hétfő

A hétvégémről



Nagyon jó, sűrű és mozgalmas hétvégém volt. Szerencsére még a nap is kisütött, szóval teljesen meg voltam elégedve, mert így gyönyörködhettem az ősz színeiben. A szürke, borongós idővel sincs semmi bajom, de most a hangulatomhoz nagyban hozzájárult a napsütés. Örültem, hogy a szél nem fújta ki belőlem a lelket.

2016. október 23., vasárnap

Filmturmix



Rájöttem, hogy azért, mert ezekbe a posztokba beleteszek pár filmet, egy-kettőről érdemes külön-külön is írni, hiszen van, ami megmozgatja a fantáziámat, és nem feltétlenül a film „filmes” oldaláról közelíteném meg, hanem a számomra benne rejlő gondolatmorzsákról.

A múlt bejegyzésben volt egy film isten lányáról, ebben pedig a modellekről, és úgy gondolom, hogy mind a kettővel foglalkozni szeretnék. Aztán meglátjuk, mennyire működőképes ez.
Remélem, lesz beszélgetőpartnerem.

2016. október 22., szombat

2016. október 21., péntek

Akarva, akaratlanul

Egyszer, még régen beszélgettem egy ismerősömmel arról, hogy mióta leredukálódott a face-to-face kommunikáció, és megnövekedett a chat-használat, mennyivel többször haragszunk meg a másik emberre. Nem látjuk a tényleges reakcióit, nem tudjuk, mikor viccel, s mit vesz komolyan, a hangulatjelek meg nem tudják pótolni teljes mértékben a mimikát, sőt, sok esetben még a körítést sem.

Imádok viberezni, főleg, mert a legtöbb barátnőmmel így tartom a kapcsolatot. Anno megőrültem az MSN-ért, és mint egy hülye, néha hat ablakkal pötyögtem egyszerre. Viszont, ezek használata közben, soha ennyiszer nem kellett magyarázkodnom, hogy mit hogy gondolok.
Ebbe meg kezdek elfáradni.

2016. október 20., csütörtök

Színházban jártunk: Vidám kísértet



Szombaton családdal elmentünk színházba. Meg ne kérdezzétek, miért, én szeretek színházba járni. Talán, mert egy teljesen más világ, és nem mellesleg – teljesen csajos indokból – szeretek csinin felöltözni, oda meg lehet. Arról is homályos információim voltak, hova megyünk, arról meg végképp semmilyen, mit fogunk megnézni. A család ízléséből kiindulva, sejtettem, hogy valami könnyű lesz.

2016. október 19., szerda

Csillaghegyi kőfejtő



Mivel nem esett pár napja eső, és ma sem, illetve, időre kellett hazajönnöm, úgy gondoltuk, egy rövidebb túrát teszünk az egyik kedvenc helyünkre.

ERRE a helyre mentünk ma kirándulni.

2016. október 16., vasárnap

Filmturmix



Valamelyik nap őszintén megörültem A bárányok hallgatnak című filmnek. Gyakorlatilag nem tudtam levenni róla a szemem, nagyon régen láttam már. Kicsit hosszabb maratont tartunk ma, mert több, mint hét film lesz benne.
Ha nem leszek enervált, akkor szerintem visszatérek az egy mondatban összefoglalom, miről szól dologhoz, még nem döntöttem el. Egy filmről meg nem tudtam eldönteni – határozottan döntésképtelenné nyilvánítottam magam ezennel -, hogy kapjon önálló bejegyzést, vagy sem. Beletettem a végére, de gondolkodom azon, hogy külön is írni fogok róla.
No, nem szaporítom tovább a szót, pofázok lejjebb eleget.

2016. október 15., szombat

Az elveszett ihlet nyomában



Igazából, nem tudom, mi van velem, illetve, nem tudom, hogyan írjam körbe. Olyan, mintha nem találnám a szavakat. Mintha az agyam és az ujjaim között egy gát képződött volna. Tök jól kitalálom, mit akarok írni, de képtelen vagyok papírra, monitorra vetni. Még jegyzeteket se.

Ez így a szösszeneteknél nem probléma, de amikor egy egységes egészet szeretnék összehozni, már komolyabb gond. Tudjátok, amikor nem csaponghatok.

2016. október 14., péntek

Nem értem...



Volt már hasonló bejegyzés valamikor a múltban. Most megint feljött pár dolog, főleg ma, amikor ide-oda csámborogtam másodmagammal.

2016. október 13., csütörtök

Bécsi kiruccanás



Mint többször leírtam, múlt hétvégén barátnőméknél hiénáztam Bécsben. Gondoltam arra, időzítek bejegyzést, aztán valahogy minden nap elmaradt, majd a blogger tett próbára, végül viszont, csak eljutottam idáig.

Szóval, a történet ott kezdődik, hogy meg lettem híva, mert ők mentek Győrbe Ákos koncertre, én meg vigyáztam a kutyára. Így gondoltam, ha már egyedül leszek – pénteken dolgoztak, szombaton mentek, vasárnap jöttek -, akkor nem ülök a lakásban. Azt itthon is tudom szépen művelni, inkább elmegyek a városba császkálni.

Másodszorra voltam Bécsben, de teljesen beleszerettem.

2016. október 12., szerda

Virsliparti



Tudom, azt írtam, a hétvégémről fogok anekdotázni kicsit ma nektek, viszont közbejött a Virsliparti. Nem is tudom, mikor, írtam már, hogy ezt a filmet mindenképpen meg szeretném nézni. Egyrészt, mert a stáb ugyanaz a füves bagázs, akik az egyik nagy kedvencemet, az Itt a vége című filmet csinálták, és persze, bárcsak hangban, de Edward Norton is benne van.

Még év elején azt írták, augusztusban jön, már-már lemondtunk róla, hogy megnézzük, online nem is tudtam, erre láttam a reklámot, lefagyott az agyam, és egyből elő a telefon: moziba kell menni. Ma délelőtt tízkor be is iktattuk.
Egyáltalán nem bántam meg, mert ebben a szürke időben kellett egy kis sírva röhögés. Nagyon jól szórakoztunk.

2016. október 11., kedd

Off: Hétköznapok



Azért nem egészen, mert mondjuk úgy, amiről nem született bejegyzés, azt most a szemetekbe zúdítom. Képekkel. Bizony ám! A múltkori kirándulós szösszenetből hiányzó kis képecskéket is megkaptam, szóval lesz bálalovaglás, meg egyebek.

Ha időm engedi, akkor holnap megmutatom, mit csináltam az elmúlt napokban.
Szerettem volna időzíteni bejegyzést, de lusta dög voltam. Aztán elbénáztam a csütörtökömet, jelesül a mikrós gyanta flakonja elolvadt, szóval, mindenfelé gyanta volt. Ma kapirgáltam fel… persze reggel olyan ügyesen eldobtam a kávémat (!) is, hogy öröm volt nézni. Gyantás kávé… remek.
No, de mindegy is.

2016. október 6., csütörtök

Turi TAG



Ebben a szottyos időben semmihez nincs kedvem. Még írni se nagyon. Az esővel nincs bajom, szeretek ázni, viszont a szürkeség még/már nem az én asztalom. Olyan kuckózós, kakaós-takarós kedvem van.

Ezért döntöttem most ismét egy kérdezgetős bejegyzés mellett.

 

ITT találtam a kérdéseket, és amikor olvastam, akkor elgondolkodtam. Mikor is voltam utoljára turiban? Nem mostanság, régebben, amikor több volt a kilós, akkor rendszeresen mászkáltam turikba. Mióta meg inkább darabárasak vannak, nem megyek, mert gyakorlatilag használt ruhát annyiért kapok, mint egy újat, és akkor már inkább olyat veszek, amit senki se hordott előttem.

 

Pedig, amikor elmászok postára, ott van egy Háda, és az illat mindig belekapaszkodik az orromba, irányba tekeri a fejem, viszont nem késztet belépésre.

2016. október 4., kedd

Szentbékkálla és Révfülöp



Folytatva a szombati napot.

Ugye, Salföldön is kiböktem egy kisebb, kevésbé látványos kőtengert, meg eleve azon a környéken lehet találni ilyesmit elszórtan. Viszont mi a nagyhoz mentünk, az ingókőhöz Szentbékkállára.

2016. október 3., hétfő

Tapolca és Salföld



Családdal voltunk kikapcsolni, ami valószínűleg kihatott a vasárnapunkra is. Úgy elfáradtam estére, hogy bekuckóztam a takaróm alá itthon, és nem kellett ringatni. Vasárnap reggel megcsináltam apu tortáját, és mentem ünnepelni, ám ahogy láttam, mindenki félgőzzel mászkált a lakásban.

Lementünk Tapolcára a pisztráng fesztiválra, onnan átmentünk Salföldre, onnan Szentbékkállára, végül Révfülöpre. Autónk volt, de helyben vándoroltunk kicsit. Volt mit lemozogni.

Vasárnap pedig, ültem apuék konyhájában, és amikor mondtam, hogy majdnem 200 kép készült – nyugi, a bejegyzésben nem lesz annyi -, csak annyit kérdezett, hogy a tökömbe tudok ennyi fotót csinálni?!
S pont a fotók mennyisége miatt kettőbe szedem ezt a szombati dokumentációt nektek, mert tényleg rengeteg lett, és még így is van egy-két fotó, ami nem lesz benne. Például, amikor a sziklán ácsorgok, vagy éppen egy szalmabálán üldögélek. Persze, ami késik, az eljön egyszer, lehet, hogy lesz valamikor, amikor megkapom a képeket, egy harmadik bejegyzés is.

Szóval, az első etap most Tapolca és Salföld.

2016. szeptember 30., péntek

Fp: újrakezdés



Tartozom egy vallomással. Mióta műtötték a fogam, nem mozogtam. Annyira nem, hogy nemhogy nem tettem arrébb egy fűszálat, de még a növését se figyeltem. Aztán úgy két hete éreztem, hogy nagyon nem lesz ez így jó, ezért barátnőmmel kitaláltuk, hogy elmegyünk futni. Hébe-hóba ezt művelem más okok miatt, ám most még ez is elmaradt.

2016. szeptember 29., csütörtök

Kalandozás a Pilisben



Úgy érzem, a kirándulás, túrázás nem az én asztalom olyan szempontból, hogy mindig sikerül eltévedni. Néha kicsit, néha nagyon. Most is elindultunk kolostorromot látogatni, erre találtunk egy kápolnát, amit csak azért kerestünk fel, mert felsejlett a messzi távolban, megálltunk Dobogókőn, aztán megtaláltuk az úti célunkat is persze.

Vasárnap ebéd után úgy gondoltuk, mi elmegyünk sétálni. Előre meg volt beszélve, aztán volt fejfájás, hasfájás, menjünk vagy ne menjünk dilemmák. Végül nekilódultunk a négykerekű paripával.

2016. szeptember 27., kedd

Blogos évforduló



2012 óta fárasztalak titeket itt a blogon, ugyanis 2012-ben szeptember 27-én pöttyintettem ide az első bejegyzést. Nem szeretnék nagy szavakat használni, sem statisztikát mutogatni, csak csendben eldurrantom a nem létező pezsgőmet ez alkalomból.

Illetve, mindeninek nagyon köszönöm, hogy olvas, netán kommentet hagy, jól esik a visszajelzés azokon a lelkileg borongós napokon, amikor a törlésen kattogok. Ezekből több volt az utóbbi hetekben.
Sokat kapok tőletek, s bár nem tudom most úgy viszonozni, ahogy szeretném, de igyekszem. Tudom, hogy alább esett a színvonal, ezen szeretnék majd változtatni.

2016. szeptember 26., hétfő

Keri Smith: Nyírd ki ezt a naplót



Jaja, hozzám is begyűrűzött az őrület, színezés után most tegyünk tönkre egy könyvet, ami nagyon ellenkezik az elveimmel. Engem még úgy neveltek, hogy a könyvek a barátaim, s ha az irományaim a gyerekeim, ők a nevelt gyerekeim, őket meg nem bántjuk. Előbb gyötrök meg egy embert, vagy lyuggatok ereszeket, minthogy szétbarmoljak egy könyvet… bár lehet, hogy könnyebben menne, ha rá lenne írva, hogy történelem, hittan vagy matematika.
Utóbbit úgy, ahogy van, bátran komposztálnám. :)


Amikor először találkoztam vele, akkor legyintettem, hogy hülyeség, aztán rájöttem, hogy pogózni is azért szeretek, mert néhanapján legálisan megverhetek másokat. Így hazajött velem a kis drágaság, viszont vannak gondolatok, amiken nem tudok túllépni.
Klasszikus értelemben véve, képtelen vagyok meggyötörni.

2016. szeptember 24., szombat

Hill Ferenc: Fallosz monológok



Régóta el akartam olvasni ezt a könyvet. Múltkor sikerült kemény 100 forintért hozzájutnom, úgy gondolom, az nem ár érte. Most elolvasva inkább arra gondolok, csak ennyim bánta.

Nem hiszem, hogy bárkit figyelmeztetnem kellene, de a félreértések elkerülése végett megteszem. „Trágár” szavak előfordulnak jelen bejegyzésben.

2016. szeptember 21., szerda

DIY: babakönyv



Amikor én megszülettem, akkor anyukám vezetett babanaplót, és a mai napig szeretem nézegetni. Egyszerre hihetetlen, hogy voltam olyan pici, és megnyugtató lapozgatni. Sőt, el van téve, amit apukám rajzolt, egy életnagyságú baba, aminek, ha lehajtja valaki a pelusát, egy kérdőjel található, ugyanis, ők nem akarták tudni miféle leszek… sőt, a szülésig úgy tudták, fiú van készülőben… megvicceltem őket, mert az öklömmel heréset játszottam.
Ez volt az alapgondolat.

A másik, hogy Ancsi barátnőm babát vár, és arról beszélgettünk, hogy írni kellene az eseményeket, de nem tudja, hogy fogjon hozzá. Én az előbbi érzésen felbuzdulva kijelentettem, hogy készítek egy babakönyvet neki.
Akkor még nem tudtam, mibe vágom a fejszémet.

2016. szeptember 20., kedd

John Green & David Levithan: Will & Will



„Egy név, két sors”

Kicsit időzavarban vagyok, ami a találkozókat illeti, valahogy mindent más évbe akarok tenni. Ezt a könyvet azóta szeretném elolvasni, mióta utoljára voltam Kemivel könyvhéten. Megvette, meg úgy sztorizott róla, hogy kíváncsi lettem rá. Idén megvettem, most elolvastam.

Egy ismerősöm, aki a polcomat fürkészte, elkerekedett szemmel ennyit mondott: te ilyeneket olvasol? De hiszen ez meleg regény! És, akkor mi van? Ettől még tartalmas és érdekfeszítő.

2016. szeptember 18., vasárnap

Filmturmix


Rég volt már filmes bejegyzés. Nézzétek el, nem volt időm.
Most összeszedtem párat, talán négy maradt ki ebből az eresztésből, amit láttam, azok majd jönnek jövő héten. Illetve kicsit változtattam a bejegyzésen, belinkelem az IMDB adatlapokat, ahol megtudjátok a stáb részleteit, meg egy viszonylag helyes leírást – sajnos, a hasonló töltetű, magyar oldalnál még ez is jobb.



Plusz, kétszer ültem neki ennek a bejegyzésnek, remélem, működik.

2016. szeptember 16., péntek

Jo Nesbø: Fehér éjszaka



„Vér a havon 2.”

Az előző könyvnél megfogadtam, hogy többet fogok a szerzőtől olvasni, ám időm sem engedte, és kialakult bennem egyfajta szokás. Ránézek a könyvre, és ha nem érzem azt, hogy feszít az olvasáskényszer, inkább evezek tovább.
Nem szeretek nyögve-nyelve olvasni, ezért vártam addig, míg megérkezik a nagy elhatározás.

Nem is olyan régen eljött, és egy délután alatt végeztem ezzel a kötettel (is).

2016. szeptember 15., csütörtök

A boci és a lekváros



Nagyon keveset sütök-főzök mostanában. Észrevétlenül kúszott ki a mindennapjaimból, s a tűzhely mellett jobbára a kávémat várom csak. Hogy ennek mi a pontos miértje, nem tudom. Hozzájárul az is, hogy nem szívesen csinálok csak magamnak kaját, és igazán időm sem volt rá – erre pedig akkor jöttem rá, amikor egy nő egy csirkecombbal inzultált buszozás közben (történet ITT).

Múlt vasárnap apuékhoz készültem a szokásos vasárnapi ebédre. Kitaláltam, hogy márpedig én sütni fogok. Annyira jó receptet sikerült találnom, hogy azóta még egyszer lesütöttem kicsit másképp.
Szerény személyem sokat nem eszik belőle, de mivel a többieknek készül, jól van ez így… sikerült amúgy túldozíroznom az adagot, mégis elfogyott.

2016. szeptember 14., szerda

Off: ARC kiállítás és antikvárium



Szeretem az ARC kiállítást, és most is úgy gondoltuk haverommal, elmegyünk mászkálni a városba. Összekötöttük a kellemeset a hasznossal, azaz a plakátkiállítást az antikvárium-túránkkal.

2016. szeptember 13., kedd

Sütő Enikő: A vágy vonzásában



Nem, nem a modellekkel foglalkozó hölgy könyve, bár kétségtelen tény, okos és ügyes marketingfogás, már ami azt illeti, hogyha rákeresel a névre, előbb-utóbb kidobja a gúgli a könyvet.

Régóta szerettem volna Enikőtől valamit olvasni. Volt olyan, hogy a könyvesbolt közepéről hívtuk fel a kolleganőmmel a szerzőnőt, hogy milyen címszó alatt szimatoljunk a kötetek után. Most kapva kaptam az alkalmon, és lecsaptam erre a könyvre.
Az igazság az, hogy online kemény 40 oldalt értem el szabadon korábban, és ha már elkezdtem, akkor gondoltam, ezzel is folytatom.

Lehet, hogy spoileres…

2016. szeptember 9., péntek

Nagytétényi Kastélymúzeum



Tegnap reggel kávé közben a Will & Will című könyvön merengtem, amikor pittyegni kezdett a viber. Nézem, Andris. A következő beszélgetés íródott le:

Andris: Mit csinálsz ma?
Én: Megyek pólóért, utána semmit. 12től ráérek.
Andris: Kitaláltam valamit. Tetszeni fog. Persze, nem nagy kunsztra kell gondolni. :) Kimennénk egy helyre… nem terep. Mikor találkozzunk?
Én: Juuuuuuj, meglepihely. Ööööööööö. (…) Kb dél/fél egy.
Andris: Hol? Mikor?
Én: 12 köki müller
Andris: Remek
Én: Mibe menjek?
Andris: NEM fa, fű
Én: Jó. :) Izgatott lettem.

Ez volt a mi reggeli, teljesen felnőttes írogatásunk. Felkaptam az ajándék pólót, aztán irány a KöKi. Reggeliztünk, aztán elindultunk. Volt egy kis kalamajka ismét a buszokkal, meg a menetrenddel, meg Andris tájékozódási képességével, végül csak elértünk Nagytéténybe a Kastélymúzeumhoz.

2016. szeptember 8., csütörtök

Gena Showalter: Éjsötét csók



„Az Alvilág Urai 2.”

Hm. Kicsit nehezen olvastam a laptopon. Nem szeretek monitoron olvasni, mert kifolyik a szemem. Ráadásul, mivel az első kötet nem fogott meg, számomra kicsit nyögvenyelős volt a kezdés.

Még mindig nem a kedvencnek bélyegzett karakterem kötete ez, bár a Halál démona bizsergető hatással volt a tekervényeimre. Izgattak a sebhelyek, a tetoválás, a kísérgetés, a kísértgetés. Ha valóban léteznének, már rég betörtem volna a budai erődjükbe.