2015. december 27., vasárnap

John Scalzi: Árnyékszövetség


„Vének háborúja 6.”

Ez is karácsonyi ajándék lett, de még a csomagolás előtt muszáj volt elolvasni. Szeretem az írót, ezt az univerzumot, egyenesen függő vagyok. Ritkán van olyan, hogy olvasni akarom az író könyvét, mert megveszek, amiért majd csak valamikor lehet majd.
Mivel sűrű volt minden napom, célul azt tűztem ki, hogy minden nap legalább 5o oldalt elolvasok belőle. Nos, hat napig kellett volna kitartania. Négy után fejeztem be. Imádtam.


Fülszöveg:
A Gyarmati Szövetség fennállása legkeményebb időszakát éli: a Földdel megromlott a viszonya, mivel lakói elárulva érzik magukat, a Konklávéval pedig a hivatalosan és a háttérben ápolt kapcsolatai szövevényesek és átláthatatlanok. Ráadásul az univerzum egy ismeretlen pontjában felütötte a fejét egy összeesküvés, amely nem csak a megdöntésüket tűzte ki céljául, hanem valami sokkal borzasztóbbat is.
Ennél nagyobb veszéllyel még soha nem néztünk szembe: Harry Wilson hadnagynak és ismert társainak fondorlatos stratégiával kell felszámolniuk ezt az árnyékszövetséget, és rendezni diplomáciai kapcsolatukat minden irányba, hogy tovább élhessünk… remélhetőleg már a hibáinkból tanulva.

Az Árnyékszövetséggel John Scalzi pontot tesz A lázadás hangjaival elkezdett történet végére. A kötetben olvasható négy hosszú, összefüggő novella méltó módon búcsúzik a sorozattól. Egy időre.


Eredetileg: John Scalzi: The End of All Things (2015)
Kiadó: Agave Könyvek (2015)
Oldalszám: 352
Műfaj: sci-fi

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Erre megvontam a vállam. Úgy tippeltem, ez a vállvonás leginkább akként fog átmenni, hogy „Hé, vannak az életben fontosabb dolgok is, mint a pénz”, és nem úgy, hogy „Hé, még a szüleimmel élek, akik kezdik ezt rossz néven venni”.

2)
Azután elvesztettem az eszméletemet. Talán azért, mert az agyam úgy döntött, túl sok itt az érzelem ahhoz képest, hogy nem is érzek semmit.
Én pedig nem tudtam vitába szállni vele.

3)
- Ez az önfényezés vékony máza egy eléggé szottyos pudingon (…)

4)
Ott péntek volt a Pizza-nap. Pizza Péntek. A tanárok azzal fegyelmezték a kölyköket: „Ne rendetlenkedj, vagy nem lesz pizza pénteken!” Hogy hétfőn van a Pizza-nap, az szembemegy a világ természetes rendjével.

5)
Próbálna csak algebrát tanítani egy csapat ki szarfejűnek, harmincnyolc éven keresztül, megszakítás nélkül. Ahogy számolgatom, még egy évtizedre elegendő dühöm van, mielőtt kiégne belőlem az összes.

6)
Ha valaki kedveset akar mondani, akkor ne azt kívánja, hogy élj érdekes időben. Mondja azt, „Örök boldogságot kívánok” vagy „Élj békében” vagy „Élj sokáig”, és így tovább, de ne azt, „Élj érdekes időkben”. Ha valaki ezt mondja, akkor azt akarja, hogy szörnyű halált halj, de előtte még rohadtul szenvedj is.

Gondolatok
Ez a sorozat már az első résszel megvett magának. Humoros, jó karakterei voltak, érdekesen alakultak a feljavított katonák, hogy honnan jön a folyamatos utánpótlás, és milyen további bonyodalmak bontakoztak ki lassan a Gyarmati Szövetség, és a Konklávé között. Aztán számomra vesztett kicsit a lendületből, főleg az ötödik kötet volt nekem idegen ettől a sorozattól. A megnyitott kérdések zömét ezzel a hatodikkal megválaszolja, ugyanakkor van bennem még pár, ami talán egy lehetséges folytatás magyarázata lesz. Hogy kell-e neki még könyv, nem tudom.
Alapvetően jó lezárása ennek a sorozatnak a hatodik kötet. Tippem van, kivel lehetne folytatni, de hogy hogyan, az sötét rejtély, és kicsit félő, hogy az már nem lenne ugyanez.

Nagyon szerettem John Perry-t. Később Harry Wilsont, és most valahol beállt harmadiknak közéjük az „új” főszereplő, aki tulajdonképpen végigkíséri a négy hosszabb novellát, Rafe Daquin. Szerencsétlen helyzetébe nem is tudom beleképzelni magam. Mert mit tennék, ha azt mondanák, hogy legyél te a Chandler pilótája – úgy, ahogy ő -, ha akarod, ha nem, akkor is. Belekényszerülsz. Megőrültem volna, vagy belevezetem magam az első Napba, amit találok, de nem kezdek el gondolkodni, hogy megszököm valamilyen formában. Bár, ha jobban belegondolok, a testem a Chandler, az agyam pedig, Rafe. Küzdök. Újabb és újabb szimulációkat hajtok végre, hogy amikor majd ott leszek a nagy feladatnál, meg tudjam lépni azt, amit szeretnék. A története és a filozófiája is remek ennek a történetszálnak.

Ami külön tetszett, hogy egy kihagyott jelenet is helyet kapott. Olvasva az egészet, és utólag belegondolva, jól döntött, hogy az első novellát (Az elme élete) nem hagyta úgy, ahogy eredetileg volt. Izgalmasabb lett a végkifejlet, ahogy felépül, és körvonalazódik, miről is lesz szó a későbbi három fejezetben.

Ugyanakkor a monumentális történeteknek egy hátulütője van. A vége. Bármi, amit eddig olvastam, a megkreált feszültséghez mérten kis pukkal végződött a nagy robbanás (sorozat) helyett. Nem mondom azt, hogy feltétlenül kellett volna, de egy pici izgalom, egy pici kevésbé happy end belefért volna. Úgy érzem, a sorozat szellemiségéhez mérten idealistábbra sikeredett.


A humor kicsit visszaszorult ebben a kötetben. Az első rész, ami Rafe történetét meséli el, az visszaidézte a korábbi kötetek megmosolyogtató momentumait, ám a többiben jóval inkább a politikai játszmák kerültek előtérbe. Azokat is könnyű volt olvasni, nem volt száraz, sem szájbarágós, tulajdonképpen úgy van megírva, mint amikor két ember politizál. Beszélgetés az éppeni helyzetről, és ettől olvasmányos még akkor is, amikor kőkemény karakterek vívnak szellemi harcot.

Illetve az is piros pont, hogy minden fejezet egy újabb nézőpontból világítja meg azt, ami a végére kiforr a történetből. Összeáll egy egységes egésszé úgy, hogy közben nem kavarja meg a fejemben az állóvizet.

Hiányoztak az obinok, viszont a lalan gyerekkori szelekcióba érdekes volt belepillantani. Szeretem, amikor a sci-fiben van valami kis plusz, betekintés egy másik világba, kultúrába.

Hiányozni fog ez a sorozat, de a csúcson kell abbahagyni. Jobb, hogy nem húzzuk, mint a rétestésztát.

A szerzőről
1969-ben született. Több stílusban kipróbálta már magát. Ismeretterjesztő könyveket, esszéket, recenziókat is ír. Dolgozott kreatív tanácsadóként a Csillagkapu Unierzum sorozatban. Blogja a Whatever. 2010-ben megválasztották az Amerikai Science-Fiction és Fantasy  Írószövetség elnökévé. Bradfordban él feleségével és lányával.

Ajánlom
Akik ismerkedni szeretnének a sci-fi világgal, vagy egy akciódús kalandra vágynak, mindenképpen ajánlom figyelmébe, viszont csak sorrendben!!!

Korábbi kötetekről írtam:
Vének háborúja ITT
Szellemhadtest ITT
Az utolsó gyarmat ITT
Zoë története  ITT
A lázadás hangjai ITT

Képek forrása: denofgeek.us

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése