2015. november 4., szerda

Sandra Wilkinson: Agyhalál



Ez a könyv egy egészen egyszerű ok miatt jött velem haza: mert háromszáz forint volt, és a szoros polcon egyből kiböktem. Gondoltam, hátha olyan ez, mint a cipővásárlás. Amit először észreveszel, az lesz a befutó. Be is futott, aztán azt hittem, a fejemet vakarom le tőle.


Fülszöveg:
Egy hipermodern, számítógéppel vezérelt kórház a Riverside, MAMI, a főkumputer működtet minden berendezést a legbonyolultabb műszerektől a világításig, tárol minden apró adatot, sőt még arra is jut ideje, hogy időnként elbeszélgessen valakivel. Különösen egy Valakivel. De ki Ő? Egy pszichopata gyilkos, aki sorra öli a kórház személyzetét.
Az EEG-szobában még titokzatosabb és szörnyűbb dolgok történnek. gyanútlan páciensek válnak élőholtakká. Testük ugyan él, de AGYUK halott.
Mi történik itt? Lehet, hogy kutatók egy csoportja ellopja emberek magasfokú intelligenciáját, hogy aztán azzal másokat ruházzanak fel?
Rosemary Cleveland, a kórház vezetője már tudja a választ, és ő az egyetlen, aki megmentheti a hatalmas kórházkomplexumot. De mi van, ha épp ő a következő áldozat?
Választ kap minderre, ha elolvassa Sandra Wilkinson hallatlanul izgalmas és fantáziadús regényét, az AGYHALÁL-t.


Eredetileg: Sandra Wilkinson: Braindeath (1990)
Kiadó: JLX Kft (1994)
Oldalszám: 336
Műfaj: orvosi krimi

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Ezek itt nem értenek meg engem. Mintha mind robotok lennének és már megőrjítenek.
KIK ŐRJÍTENEK MEG?
Hát az emberek.

2)
(…) egyes utasításaid nem érnek többet, mint egy sorozat pulykafing.

3)
Nem csinálok semmit, he? A testemben több billió sejt van, amelyek most éppen azt próbálják kitalálni, miféle világháború próbálta elpusztítani őket. Rendkívül elfoglalt ember vagyok.

Gondolatok
Robin Cook Kómájával kezdtem el szeretni az olvasást annak idején. Az, hogy ezt hozzá hasonlították, határozottan a könyv eladásának előnyére vált, hiszen azt lehet a fülszöveg alatt olvasni, hogy a Kóma és a Láz című könyvek stílusában íródott. Ez tény. Nem is baj, mert szeretem az orvosi krimiket, valamiért az jobban leköt. Viszont, ennyire nehezen olvasható könyvvel ritkán találkozom. Nem rossz. Alapjaiban tényleg Kóma, csak az valahogy hagyta magát, ez meg nem. Amikor vidéken dolgoztunk, bevetettem magam a kocsiba, hogy akkor van három órám olvasni. Nem hazudok, jó, ha 100 oldalt haladtam benne. Lassú könyv, körülményes, és némelyik szakkifejezést is meg kellett fejtenem.

Eleinte nem tudtam összekötni azt a négy-öt szálat, amin elindul a könyv. Kettő különösen kilógott a sorból, a többi még csak-csak. Gondolom, minden arra volt jó, hogy fenntartsa a lüktetést, megszakítsa a történetet valami mással, ami még van, és kvázi ugyanolyan izgalmas.

A gyilkost nehezen totóztam ki, csak akkor jöttem rá, amikor kiderült. Mondjuk nekem az katyvasz volt kicsit. Az ember legjobb barátja, anyja, mindene egy gép, egy mesterséges intelligencia, amit arra használ fel, hogy másokat megöljön, mert a technika gépembereket csinál belőle. Mi van? Ültem, és nem tudtam, hogy ez milyen hurkot képez egy gyilkos agyában, de biztos.

Sajnos, a többi ugyanolyan, mint a RC-könyvek. Kicserélte a neveket, kicsit feltupírozta, de ennyi. Se több, se kevesebb. Igazán nem fogott meg, nem hiszem, hogy újra fogom olvasni.

A szerzőről
-

Ajánlom
Ajánlom bárkinek, aki szeretne RC-könyv után szabadon olvasni, aki szereti az orvosi krimit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése