2015. november 16., hétfő

Miért jó naplót írni?



„Sosem utazom a naplóm nélkül.
Mindig kéznél kell legyen az embernél
a vonaton valami szenzációs olvasmány.”
Oscar Wilde

Amikor az én drága munkatársaimnak mondtam, hogy van ez az én blogom, egyből felcsillant a szemük, hogy az én életemben fognak majd turkálni, hiszen bárki bármit mond, a blogok jelentős része személyes. Nos, az én szupertitkos életemről mindeddig nem volt írásos feljegyzés – ezért különösebben nem is érdekli őket.


Nem érzem magam magányos embernek, mégis kell egy hely, ahová kilőhetem énem mételyes részét, mert néha megfojt. Plusz, nem szeretném, ha ezt bárki látná. Mr. A múltkor tudni akarta, mi játszódik le bennem, és mikor mondandóm végére értem, nem szólt egy szót sem. Amikor megkérdeztem, miért nem válaszol, azt találta mondani, nekem a szar sem elég büdös.

Az a bizonyos szar, akkor öntötte el az agyamat.

Tinikoromban anyám buzdított a naplóírásra. Képtelen voltam erre a fajta rendszerességre. Megpróbáltam párszor, de mindig elsikkadt. A dugdosásig el sem jutottam. Pedig, a naplóírás jótékony hatással van a fejlődő személyiségre. Amikor egyedül vagyunk, s úgy érezzük, a világ ellenünk van.
Hiába vannak a barátaink, családunk, vannak titkok, félelmek, gondolatok, amiket másnak nem szívesen mondanánk el. A naplónak nincs szája.
Egy engedelmes, hallgató barát, aki átsegít a plátói vagy reménytelen szerelmen, megküzd a matektanárral, nekimegy a tornatanárnak, vigasztal, amikor a belső ingoványunkon bolyongunk.
Elfoglalhatjuk magunkat magunkkal.

Manapság ez megvan, csak a formája változott meg. A féltett, titkolt kis könyv helyett nyilvános blogok vannak, követjük a „nem mondom senkinek, elmondom hát mindenkinek” fonalat. Regisztrációhoz kötjük, vagy sem, a lényegi része, az intimitás már elveszett.

Pont ezért, ide nem írhatom ki azt, amit akarok, mert nem tartozik rátok. Nincs közötök hozzá. A családomat nem érdekli, és nincs az a karakterszám, ami megfelelő lenne lepötyögni a barátaimnak azt, amit el szeretnék mondani. Meg, lehet, hogy nem is kell mindenről mindenkinek tudni.

Ezért döntöttem úgy, hogy jövőre naplóírásba kezdek. Kíváncsi vagyok, egy évig bírom-e? Megtetszik-e annyira, hogy folytassam? Tényleg pozitív hatással lesz-e rám?
Mert hogy, sok helyen olvasni lehet, hogy ez tény. Mind a fizikai, mind a szellemi karbantartásban segít, hiszen kiírjuk magunkból azt, ami éppen foglalkoztat, így kioltjuk a stresszkeltő hatásokat.

Azért persze, van most próbaüzemmód. Tegnap leírtam, mit éreztem. A világ kevésbé lett fekete-fehér, bonyolult. Jól esett leírni mindazt, ami a fejemben kavargott – s mivel nem gépelve van, nincs kitételi kényszerem, hogy mindenki lássa. Csak becsuktam a füzetet, és kész voltam.

Kár, hogy nem írtam naplót korábban. Az is, hogy sokan abbahagyják, amikor elérik a felnőtt kort. Sok mindenben segíthet. Megértjük a helyzetet, a másikat, magunkat, és segít kontroll alatt tartani az érzéseinket.
Nem véletlenül kedvelt terápiás kiegészítő a naplóírás.

Kíváncsi leszek, mire jutok.

Ti vezettetek/vezettek naplót?

14 megjegyzés:

  1. Én is vezettem tini koromban naplót és eléggé izgalmas volt... Így visszaolvasva eléggé kis gagyi az egész, bár ugyanezt elmondhatom a blogról is. Sokszor marhaság és hülye eszmefuttatások... Néha azért jó közzétenni,mert akkor kap rá az ember visszajelzést és talán érzi hogy nincs egyedül a gonddal/örömmel. Nem tudom. De tény,hogy a napló sokkal inkább magán dolog és ott leírhat az ember minden marhaságot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bár a naplódat nem, a blogodat olvasom, és nem gagyi. Erről biztosíthatlak. :) Igaz, amire szeretnék visszajelzést, arra kapok, hiszen nyilvánosan kiteszem vagy ide, vagy a honlapra. Viszont, ami olyan, hogy nem szeretném/tudom megbeszélni mással, az marad az asztalfióké. A naplózás közben legalább tudom, hogy ott is marad. :D

      Törlés
    2. Hát köszi szépen,ez megnyugtató (: Bár én szentül megvoltam győződve,hogy szar a blog is,mert visszaolvasva néha fogom a fejem. A naplómat meg soha senki nem olvasta szerintem- meg annyira nincs tele érdekfeszítő témákkal,csak a szenvedéseimmel,amiket én se tudtam akkoriban senkivel átbeszélni. Tudod,szülőnek cinkes elmondani, barátnők meg a maguk bajával voltak elfoglalva.
      Hát az tuti,ha csak barátod bele nem olvas :D

      Törlés
    3. Pedig tényleg nem az. Én is fogom a fejem olykor, de ez szerintem a bloghoz tartozik. Bár, én a honlapos tartalommal vagyok úgy, hogy nem mindig emlékszem arra, amit írok, és rácsodálkozok, vagy fogom a fejem. :/
      A többivel egyet értek.

      Törlés
  2. Sose vezettem naplót...elkezdtem volna írni, és nem volt mit írnom...egy kényszer volt (saját magamtól), hogy írjak valamit, összegezzem a napot, de nem akartam, nem ment...Sajnos én vagyok az az ember, akit ha nem száll meg az ihlet, még szempillaspirálról se képes írni (gyakran verseket olvasok posztírás előtt, ha megjön a kedvem az íráshoz, és ez a kedv találkozik egy termékkel, akkor születnek a tesztek - függetlenül attól, hogy mennyire szeretem vagy nem az adott terméket...), nem hogy érzelmekről, és napi történésekről...egyszerűen...nem ment, mert nem akartam, hogy menjen...

    De remélem Neked tényleg hasznodra fog válni a naplóírás...vagy ha mégse, legalább kiderült, hogy nem...:D

    (Én így húzgáltam le a hobbikat...egy időben gyöngyöt fűztem pl, voltak gyöngyállatkáim, de általában negyed óra után legszívesebben szétgurítottam volna az összes gyöngyöt...azóta is van egy fél gyöngy fókám valahol...és biztosan tudom, hogy nem fogok több gyöngyöt fűzni...xD)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hasonlóan vélekedünk magáról a naplóírásról, pont ezért vagyok kíváncsi, hogy menni fog-e és mi kerül majd bele. :)
      A gyöngyfűzés nálam megvan néhanapján. Előbb kapom kézbe a basszusgitárt, ez tény, mint a gyöngyöket. Viszont, szeretek minden kreatív hobbit kipróbálni.

      Törlés
  3. Tinilány koromban én is vezettem naplót, és nagyon vicces ma visszaolvasni azokat a sorokat, amiket akkor írtam... :D Elképesztő, hogy milyen dolgok foglalkoztattak, és miken agyaltam napokon keresztül.
    Remélem egy év múlva beszámolsz arról, hogy mire jutottál naplóírás témában! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tavaly is elkezdtem valamit, amit majd decemberben összegezni fogok, ha lesz publikus dolog, akkor szemelvényeket emelek majd ki nektek, meg tényleg várom, hogy milyen lesz ezt írni élményként. :)

      Néha bánom, hogy nekem nincs naplóm...

      Törlés
  4. Én egészen kiskorom óta írok valamilyen formában naplót: még arról is van bejegyzés, hogy az iskola első napján kinéztem magamnak az egyik srácot, akiből később a "barátom" lett (hét évesen azért komoly kapcsolat volt, mindig vett Twixet, amit megfeleztünk a szünetben)... és a mai napig írogatok, ha nem is mindig napi rendszerességgel, de hetente egyszer biztos.
    Egyrészt jó érzés leírni is a sok hülyeséget, ami éppen foglalkoztat, de a legjobb akkor is évekkel később visszaolvasni és együtt sírni meg nevetni saját magammal/magamon:D Kedvenceim a tinikori sirámok, hogy milyen lúzer vagyok, 13 éves és még nem csókolóztam senkivel, soha nem lesz pasim, egyedül halok meg és a tucatnyi macskám lerágja majd az orrom. És ilyenkor kicsit vigasztal, hogy amilyen komolynak gondoltam akkor azokat a gondokat, és milyen jót nevetek rajtuk ma, egyszer biztos a jelen nagy problémáit is így fogom látni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem csak az emlékeim vannak abból az időből, de most majd lesz írásos emlék a mindennapi gondolataimról. Ha más nem, később legalább tanulok belőle valamit. :D

      Törlés
  5. Amikor túl sok időm volt, akkor írtam, de a vége mindig az lett, hogy megsemmisítettem. Jó dolog kézzel írni :) Rajzolgattam is bele. Hú, mennyi füzet teli lenne, ha kitartó lettem volna, tárolási gondjaim lennének :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha csak azt nézem, mennyi vázlatot körmöltem le életemben, nekem se sok helyem van. Ha még napló is lenne, akkor tényleg nem férnék el a könyvek mellett. Kiszorítanának. :)

      Törlés
  6. Minden rendben veled? Kicsit szokatlan ez a 3 hete tartó csend itt...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem szeretnék vetíteni, nagyon rám járt a rúd az utóbbi pár hétben. Az olvasók többségére nem tartozik, mi történt velem, de írni nagyon nem volt kedvem, sem időm sajnos. Igyekszem ezen változtatni, hiszen az élet megy tovább. :)
      Köszönöm az érdeklődést! Jól esett. :)

      Törlés