2015. november 3., kedd

Hemümön át a világ: Játék a golyókkal



Az ember és az élet furcsa valamik. Arra tanítanak, hogy amit teszel, azt magadért tedd. Burkoltan legyél önző és egocentrikus. Álmodj, valósítsd meg önmagad, legyél te a minta minden fronton. Élj úgy, ahogy elvárják tőled, de azért a személyiségedet tartsd meg. Idomulsz, mert kell. Ki többé, ki kevésbé.

Aztán betoppan az életedbe Ő, aki gyökeresen megváltoztat. Az addig fekete-fehér világ színes lesz, te pedig szerelmes. Fülig. S mindegy, hogy egy kis Ő volt, vagy nagy. Egy hétig tartott, vagy egy évig. Talán több ideig. Elfelejted, milyen az, amikor nem ketten vagytok. Mert addig bármit teszel, az csak az álca, hogy magadért. Magamért fogyok, értem élek egészséges életmódot, magamnak keresem a pénzt…stb. Nem. Ez belül mind úgy hangzik: érte, neki, miatta, hozzá.



Aztán egy nap ott állsz tagbaszakadtan, kezedben a motyóddal, szívedben megtépázott lelkeddel, és azon gondolkodsz, hogy állj talpra.


Nincs általános diszciplína a szakításra. Sem annak feldolgozására. Mégis, összekapirgáltam pár dolgot.

1. szabály: Tüntess el a közeledből mindent, ami rá emlékeztet. Pakold dobozba, vagy dobd ki. Ne nézd azokat a filmeket, amiket szeretett. Ne hallgasd a kedvenc számát, ne járj emlékezetes helyekre. Otthon pedig, a lehető legtöbb dolgot pakold be a sufniba. Ne vedd elő.

2. szabály: internet és telefon nuku. Nem lehet kilőni magad teljesen, és ha meg is teszed, akkor is vissza tudsz igen könnyen kapcsolódni. Nézegeted, forgatod, frissíted. Esetenként megírod az utolsó utáni utolsó levelet, üzenetet hagysz, hívogatod, írsz neki.
- A barátkozásnak nem vagyok a híve, és az olyan felkiáltásnak, miszerint: „én kíváncsi vagyok, mi van vele, csak úgy barátságból”. Hallod magad? Komolyan? Meg egy nagy ló***t. Nem keressük. Nincs értelme. Csak magadat bántod.
Másrészt, aki a 3. szabály nélkül egyből tud beszélni a másikkal, az nem volt kapcsolat. Szoros, erős semmiképpen sem. Az inkább barátság extrákkal. Akit szerettél, és kitéptél magadból, azzal nem tudsz bratyizni. – Ha igen, te is buta vagy. Sosem lesztek barátok.
Harmadrészt, a barátkozással csak életben tartasz magad számára egy hazugságot.


3. szabály: Járd meg a poklot. A sors fura fintora, hogy az élet elküld a pokolba. Találkozz vele, amikor nem számítasz rá. Akár dicsfényben, akár a legrosszabb állapotodban. Megmérettetsz, aztán elküldenek azzal, mint Orfeuszt. Menj, és sose nézz hátra. Mert, ha hátranézel (hasonlóságokat keresel), el fogsz bukni.

4. szabály: Adj időt magadnak. Engedd elmenni, sírj, gyászold meg. Úgyis te tudod, mikor könnyeztél már eleget. S ezután jöhet az új kezdet. Másként fölöslegesen bántani fogsz egy embert.

5. szabály: Foglald el magad. Olvass, filmezz, barátnőzz/barátozz, töltődj fel. – Ez nem azonos azzal, hogy „bosszúból” halálra dolgozom magam.

6. szabály: Térj vissza az életbe. Járj el, ismerkedj, legyél nyitott a világra.

S ha még ez sem elég, kérj segítséget. Előbb-utóbb rájössz, hogy vannak, akikhez képest a helyzeted nem annyira van a béka segge alatt, mint gondolnád. Ezért is röhögök mindig azon, amikor Bridget Jones a börtönben ráébred, miért is „nem kell neki” Mark Darcy. Ahhoz képest, hogy másokat megcsalnak, megvernek, kisemmiznek lelkileg, fizikailag, anyagilag, a modern kor szakítási gondjainak többsége:
a külleme, a pontatlansága, a szeme színe, a csapodársága, az ízlésvilága, a hosszú haja, a rendetlensége, az értetlensége, az éretlensége, a rövid haja, a kedvenc zenekara, a vére hevessége, a testalkata, a cipőstílusa…stb. Ez mind semmi.

Tény, hogy olyan okok miatt lépünk ki a kapcsolatokból, amik már fel vannak fújva, de ez meg a tagok hibája. Mindig. Nem csak az egyiké, hanem mind a kettőé. Nem is nézzük, mi rejlik mögötte, feldolgoztuk-e. Ezzel a vaksággal lépünk bele a következőbe, majd az az utániba. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy állunk tagbaszakadtan, és nézünk a semmibe.
Körülöttünk csend, szívünkben űr.

*Szex és New York, 2. évad 1. rész (SATC – take me out to the ballgame

8 megjegyzés:

  1. Ez borzasztó. Főleg, annak, akit otthagynak. A másik már döntött, valószínű neki könnyebb, persze csak kevéssel. Kell a gyászidő és a továbblépés, de főleg az idő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erről az jutott az eszembe, amikor egyszer a kozmetikusnál ültem szakítás után. Ő kérdezgetett. Akkor én szakítottam a sráccal, és a kozmetikus mondta, hogy nekem nyilván könnyebb, mert én mondtam ki, a srác az elszenvedője ebben az esetben.
      Ezzel egyet is értek. Aki már nem kötődik, annak mindig könnyebb.
      Az időt azért tartom fontosnak, mert ez egyéni. Mindig mindenki nagoyn okos tud lenni, hogy mint, hogyan, mennyi idő kell egy szakítás után nem törődve azzal, hogy valaki tényleg feldolgozta-e vagy sem. Igen. Meg kell gyászolni, mégis csak veszteség éri ilyenkor az embert.

      Törlés
  2. Először hozzá akartam szólni...aztán átgondoltam, éés...rájöttem, hogy én -bár másképp, én még nem állok készen elengedni - de annyira a hülye kategóriába tartozok, hogy inkább jobb, ha nem...

    Viszont nagyon tetszett a bejegyzés, velős volt...A ne legyél jóban az exeddel dolog engem speciel idegesít...attól, hogy valakik együtt léteznek, egymás mellett, még nem feltétlen vannak tényleg együtt...Nem csak párkapcsolatoknál, családoknál is megesik, hogy emberek egymás mellett élnek, anélkül, hogy együtt élnének...szóval a Te "pontosításod" szerintem szükséges lenne állandó kiegészítésként a fentebb említett közhely mellé...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megmondom őszintén, kíváncsivá tettél, miért gondolod magad hülyének, de nyilván, nagyközönség előtt ilyennel nem faggatózom. Meg nem is szeretnék minden lében két kanálnak tűnni.

      Sokszor azt látom baráti körben főleg, hogy nem egymással beszélnek, hanem egymáshoz. Nem egymással élnek, hanem csak együtt élnek. A kettő egy idő után elidegenít teljesen. Csak ezen dolgozni kell, az meg nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.

      Törlés
  3. Az én exemmel nem volt nehéz nem jóban maradni. Ahogy elváltunk attól a következő szint már a távol tartási végzés lett volna a részemről. Remélem végül megkapta a segítséget amire nagy szüksége lett volna.

    Nem tudom mennyire személyes ihletésű a bejegyzés, ezért ezzel kapcsolatban mást nem is írnék.

    Azzal, hogy valakiért fogyunk, valakinek tetszeni akarunk, egyet is értek vele meg nem is. Hallottam olyat, hogy egy lány azért fogyott le, mert a srác azt mondta neki, ha ledob 10 kilót akkor szóba jöhet a dolog. Na most, valakinek vagy tetszel úgy, ahogy vagy, vagy menjen és keressen mást.
    Viszont azt meg tudom érteni, ha például valaki nagyon sokat hízik akkor a párja már nem találja vonzónak. Itt is lehetne mondani, hogy olyannak szeresse, amilyen, de ha nem úgy szeretett bele, akkor végül is érthető a dolog.

    Erre is van sztori a közvetlen környezetemből. Én csak Kényelmeséknek hívtam a párocskát, mert mindkettőn volt azért egy kis felesleg, a lányon azért több is. Tipikusan az a csaj volt aki állandóan ilyen fb idézeteket osztott meg: Az igazi nőn van mit fogni, a kutyák játszanak csak csonttal, stb. Kb 1 éve lefogyott, gyönyörű alakja lett, sportolt, stb. Erre dobta a srácot, összejött egy gyúrás pasival, letörölte az összes régi fb fotóját és most a body shaming első számú szószólója, ergo aki kövér az haljon meg.

    Záró gondolatként ehhez is csak azt tudom hozzáfűzni, hogy mindenki a saját csatáit vívja, saját magáért és a legfontosabb hogy mi érezzünk jól magunkat a bőrünkben. :) Ez nem csak a testsúlyra vonatkozik de egy kapcsolatra is. Ha nem jó, akkor lépni kell. ha a másiknak nem jó, az mindenképp fájdalmasabb, de akkor is bele kell nyugodni, mert egy kapcsolathoz két ember kell és nem lehet együtt maradni, csak hogy ne legyünk egyedül vagy hogy valakinek ne fájjon.

    Szuper bejegyzés volt és nagyon tetszenek a meglátásaid! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A régmúltra nézve személyes, abból építkezem ilyen esetekben, illetve a baráti kör dolgain.

      Változás szempontjából úgy gondolom, mindig van egy katalizátor, ami elindítja a folyamatot. Nyilván, meg lehet magyarázni, miért jó nekem, miért jó neki. S ezzel nincsen semmi baj. Mert, ha a személyre magára is építően hat az, amit csinál, akkor az mindenkinek jó, lássuk be, a fogyás például ilyen.

      Kényelmeséknél a lányról az a véleményem ennyi alapján, hogy ő sem tudja, mit akar. Ő tipikusan az a nő, aki azért szeret valamit, mert az aktuális párja is szereti azt. Pont erről írtam valamelyik nap bejegyzést a másik oldalra, még nem került ki, de erről van szó benne. Nekem olyan ismerősöm volt, hogyha a pasi pipázott, ő is. Ha szerette az alternatív zenét, ő is. Köze nem volt hozzá, de hogy hasonlóságokat tudjon felmutatni, „átváltozott”. S tudjuk, ezek a dolgok addig működnek, ameddig tart a kapcsolat. Utána a bánat mocsarába süllyed, ameddig nem jön a következő lovag, aki felemeli.

      A kapcsolat, és a milyensége is mindig két emberen múlik, ahogy a vége is. A záró gondolatoddal teljes mértékben egyet értek.

      Törlés
  4. Érdekes dolog. Olyanra is láttam példát, hogy évek múlva is az előző kapcsolatát sírja vissza közben meg milliókba szeretett bele és milliókkal akart kapcsolatot, csak vele senki. S az a véleményem, hogy nem is akar, még segítséggel sem, sőt aki segíteni próbál azt inkább rántja magával.
    Meg pont a másik végletre is a szakított, majd másnap már mással bujt ágyba.
    Biztos hogy könnyebb annak aki szakít, de erő is kell hozzá, hiszen ő meri megtenni az első lépést, s még mindig vallom, hogy felesleges egymás mellett szenvedni ha az egyik fél már másképp érez.
    Velem szakítottak, mégsem gondolok vissza haraggal a fiúra. Én minden jót kívántam neki, s mind a mai napig fordulhatok hozzá kérdéssel, ha van valami amiben tudom hogy ő tud segíteni.
    Viszont azt mondom, hogy kisebb mélypontokkal, de túlléptem rajta teljesen, s 1,5 évvel később megtaláltam a társam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó, én ezt aláírom, hogy erő is kell hozzá. De azért szakít, mert ő a "gyász" időszakán már túl van. Már nem érdekli, nincs benne, elmegy. Ezt ő feldolgozta, rendezte magában, kimondja, s a másiknak azért rossz, mert neki még csak most jön az az etap, amin a másik már túl van.

      Annak viszont örülök (és ezt már mondtam párszor), hogy túl vagy rajta, és megtaláltad Azt, Aki Van. :D

      Törlés