2015. november 16., hétfő

Miért jó naplót írni?



„Sosem utazom a naplóm nélkül.
Mindig kéznél kell legyen az embernél
a vonaton valami szenzációs olvasmány.”
Oscar Wilde

Amikor az én drága munkatársaimnak mondtam, hogy van ez az én blogom, egyből felcsillant a szemük, hogy az én életemben fognak majd turkálni, hiszen bárki bármit mond, a blogok jelentős része személyes. Nos, az én szupertitkos életemről mindeddig nem volt írásos feljegyzés – ezért különösebben nem is érdekli őket.

2015. november 15., vasárnap

A világ ízei: Nyugat-Európa



Ebben a fordulóban arra jöttem rá, hogy cefet rossz holland lenne belőlem. Szendvicset esznek reggelire, némi kávét vagy teát. Ennek egy része minden másnap pipálható. Délben szintén szendóznak, ami nálam nem egy járható út, hacsak nem dolgozom. Aztán egy szép kiadósat vacsoráznak. Na, ez nálam hiánycikk.


A csodával határos módon, nem sajtos kajákat készítettem, pedig szerintem a kalandos csokis süti mellett a sajtokat dézsmálnám nagy kedvvel. Húsos, krumplis, főtt zöldséges ételeikhez használnak csípős fűszereket, és szafttal meg is locsolják őket. Ezért esett a választásom inkább erre az irányvonalra, mintsem tengerközeli nép lévén a halas tányérokra.

2015. november 13., péntek

Nem nagyon értem



MajdnemApós kórházba került. Amikor mentünk be látogatni, aznap volt egy olyan periódus, amikor csak a család volt bent. Kint vártam. Nem kell azt nekem látni, ahogy tisztába teszik, plusz, azért MajdnemApósban dolgozik a macsizmó. Kint ücsörögtem.

Egy papírmasé ember állt előttem vigyorogva, rajta a testrészein, mikor, milyen vizsgálatokra kell elmenni. Fogorvos félévente, nőgyógyászat évente, és így tovább. S ahogy ott ültem, elkapott a heveny röhögőgörcs attól a gondolattól, miszerint, ha ezt tényleg betartaná mindenki, megtérdelne az egészségügy.

2015. november 12., csütörtök

Gena Showalter: Éjsötét vágyak



„Az alvilág urai 1.”

Szeretek ilyen jellegű, műfajú könyveket olvasni. Valahogy ihletet ad, feltölt némi reménnyel, és szeretek elmerülni a főszereplő pár gondjaiban, ha jól van megírva a történet. Jó háttérrel, izgalmas mellékszereplőkkel, bonyolult, felszínt kapargató alapállapottal. Ebben a témában ez működőképes, és bár tudjuk, hogy mi lesz a vége, ettől függetlenül szeretjük olvasni.

2015. november 8., vasárnap

Pikáns tökleves



Így ősszel mindig megszaporodik itthon a sütőtök. Néha azon csodálkozom, hogy nem vagyok még narancssárga, ugyanis, leginkább csak én eszem. Mr. A tökhajóként, én meg mindenhogyan. Mindig más fűszerezéssel. Ezen, és a csípős paprika imádatunkon felbuzdulva készítettünk el egy pürélevest.

A története az, hogy ment valamelyik csatornán egy fiatal srác, aki elkészítette. Tátott szájjal, nyáladzva néztük végig. A feliratoknál AEmber hátrafordult egy egyszerű kérdéssel: ugye jegyzeteltél?

2015. november 7., szombat

Brandon Hackett: A poszthumán döntés



Olyan régóta vagyok adós ezzel a könyvvel, hogy hajjaj. Mr. A nagy kedvence, és addig-addig duruzsolt a fülembe, míg bele nem mentem, hogy adjon egyet a kezembe. Melyikkel érdemes kezdeni. Mondta, hogyha ez tetszik, akkor a többi felüdülés lesz, mert az író fejlődik.

Nos, tetszett,és kíváncsian várom az Isten gépeit, mely még kicsit pihen a polcon, ameddig befejezek egy sorozatot.
Amúgy, ez a könyv ismételten ráébresztett arra, hogy sci-fit jobb, ha az ír, aki ért hozzá, és nem csak úgy a vakvilágba írogatunk történeteket lézerfegyverekkel, űrhajókkal, lényekkel.

2015. november 6., péntek

Dorothy Blog Award



Mindig örülök, amikor gondoltok rám! Tényleg jó érzés. Köszönöm szépen Nallag, hogy négy kérdésre válaszolhatok.

Ezzel a díjjal most nagyon renegát leszek, viszont úgy gondolom, bőven kifejtettem a múltkorinál, mi a problémám. Ellenben, akik kapják, azoknak nincs kibúvó némely pont alól.

2015. november 4., szerda

Sandra Wilkinson: Agyhalál



Ez a könyv egy egészen egyszerű ok miatt jött velem haza: mert háromszáz forint volt, és a szoros polcon egyből kiböktem. Gondoltam, hátha olyan ez, mint a cipővásárlás. Amit először észreveszel, az lesz a befutó. Be is futott, aztán azt hittem, a fejemet vakarom le tőle.

2015. november 3., kedd

Hemümön át a világ: Játék a golyókkal



Az ember és az élet furcsa valamik. Arra tanítanak, hogy amit teszel, azt magadért tedd. Burkoltan legyél önző és egocentrikus. Álmodj, valósítsd meg önmagad, legyél te a minta minden fronton. Élj úgy, ahogy elvárják tőled, de azért a személyiségedet tartsd meg. Idomulsz, mert kell. Ki többé, ki kevésbé.

Aztán betoppan az életedbe Ő, aki gyökeresen megváltoztat. Az addig fekete-fehér világ színes lesz, te pedig szerelmes. Fülig. S mindegy, hogy egy kis Ő volt, vagy nagy. Egy hétig tartott, vagy egy évig. Talán több ideig. Elfelejted, milyen az, amikor nem ketten vagytok. Mert addig bármit teszel, az csak az álca, hogy magadért. Magamért fogyok, értem élek egészséges életmódot, magamnak keresem a pénzt…stb. Nem. Ez belül mind úgy hangzik: érte, neki, miatta, hozzá.



Aztán egy nap ott állsz tagbaszakadtan, kezedben a motyóddal, szívedben megtépázott lelkeddel, és azon gondolkodsz, hogy állj talpra.

2015. november 2., hétfő

Filmturmix



A bejegyzések mennyiségét tekintve, bocs, de beteg voltam, utána meg dolgoztam, közben írtam, és a nem ide írás néha elsőbbséget élvez. Főleg, amikor íráskényszerem van. Mondjuk, most mondanivalóm se volt sok. Igyekszem ezen változtatni, úgyhogy startoljunk el egy filmajánlós bejegyzéssel, és többet nem kötöm ezeket naphoz. Úgyse úgy jön össze a szabadnap, mint a bejegyzés. :)