Agatha Christie: Pókháló

MajdnemAnyósom adta nekem ezt a kötetet, amikor utóbb nála jártunk. Azt hiszem, neki kétszer volt meg, úgyhogy azt gondolta, a fölösleges példány jó helyen lesz nálam. Most valahogy nincs nagy kedvem olvasni, ezt is kényszerből vittem magammal az egyik kitelepülésünkhöz, hogy legyen mivel elütnöm az időt.

Ebből pedig az lett, hogy egyik vasárnap Mr. A elment a gyerekkori barátjával mászkálni, nekem pedig, maradt a jó öreg krimi.

Fülszöveg:

Clarissa Hailsham-Brown szép, fiatal, életvidám nő. Nemrég ment férjhez a Külügyminisztérium egyik vezetőjéhez. A férfi elvált, volt felesége egy gyanús kábítószer-élvezőhöz (vagy –kereskedőhöz?) ment hozzá.

Egy esős tavaszi estén Clarissa éppen megszabadul vidéki kúriájukban a szállóvendégektől, akik vacsorázni mennek a golfklubba, mikor férje nagy hírrel tér haza: a köd miatt „Mr. Jones” repülője nem Londonban száll le, hanem a házuktól néhány mérföldnyire lévő kis repülőtéren. A miniszterelnök is hozzájuk tart egy kis titkos megbeszélésre. Ám amikor Hailsham-Brown elindul „Mr. Jones” elé, Clarissa egy hullát talál a nappaliban! A volt feleség új férje az… Ráadásul visszaérkeznek a vendégek a vacsoráról, megjelenik a rendőrség is, és kezdetét veszi a nyomozás. De közben eltűnt a hulla!

Agatha Christie színdarabjából Charles Osborne írt regényt, minden Christie-rajongó őszinte örömére. Most először jelenik meg magyarul.

Eredetileg: Agatha Christie – Spider’s Web (1954)

Kiadó: Európa Könyvkiadó (2008)

Oldalszám: 203

Műfaj: Krimi

Kedvenc idézete(i)m:

1)

Érdekes, hogy az emberek mindig azt nem találják, ami ott van az orruk előtt.

2)

- (…) Én azt is hallottam, hogy egy égetni való gazember volt.

- Milyen értelemben? – kérdezte nyugodt hangon a felügyelő.

- Hát, nem is tudom pontosan – bizonytalanodott el Hugo. – Az a fajta ember, akiért rajonganak a nők, a férfiak pedig undorodnak tőle. Valami ilyesmi.

3)

Hugo barátom, ilyen előfodul, minden társadalmi rétegnél. Egy vonzó egyéniség, csak éppen minden erkölcsi alapot nélkülöz.

Gondolatok

Mivel színdarab, próbáltam úgy olvasni. Annak viszont, teljesen megfelelt, mert a szokásos, maréknyi szereplő, egy színtér. Ehhez képest pedig, a szereplők, a társalgások és az események pörgősnek bizonyulnak. Igaz, az első majdnem 100 oldalon nem történik semmi. Megismerjük a szereplőket, a helyzetüket, miért vannak ott, hogy viseltetnek egymás iránt, illetve belehelyez minket egy korba, egy házba. Kvázi mi is ott bridzsezünk velük. Aztán megtörténik a gyilkosság, és az egész kibontása, valamint felgöngyölítése bőven kárpótol a könyv második 100 oldalával.

Szívesen megnézném színházban…

Mivel színházi alkotásnak van írva, rengeteg mozzanat van, ami színházba illő, mert úgy tudom elképzelni, és sok olyan megszólalást is tartalmaz, ami szintén a színpadon tökéletes, így inkább humoros.

Ami idegesített, az Miss Peake folytonos kárálása. A hulla mellé őt is elrejtettem volna valahol a házban. Clarissa hazudozásait nem értettem, és a végén már-már soknak bizonyultak számomra, ahogy azt sem hiszem el, hogy van olyan folyton éhes gyerek, mint Pippa.

Ezen túllendülve, ami nagyon tetszett, hogy nem tudtam, ki a gyilkos. Mindig tippeltem valakire. Majdhogynem minden 50 oldal után új gyilkost szemeltem ki, aztán persze gyanút fogtam, de az „áh, biztos nem lehet, hogy ő az” mondattal el is ütöttem.

Kellemes vasárnap esti olvasmánynak bizonyult. Úgy elrepült az a pár óra (nem merem leírni, mennyi idő alatt végeztem vele), hogy észre sem vettem, csak azt, amikor Mr. A belépett az ajtón.

Az íróról:

1890-ben született, angol írónő. Mary Westmacott néven romantikus regényeket is írt, mégis krimijeiről híresült el. Két leghíresebb karaktere Miss Marple és Hercule Poirot.

Ajánlom:

Mindenkinek ajánlom figyelmébe, nem csak krimirajongóknak!