2015. szeptember 30., szerda

Elizabeth Richards: A sötétség városa



„A Fekete Város krónikái 1.”

A könyvhéten kaptam ezt a könyvet a barátnőmtől, másnap megvettem azért a második részét, hogyha nagyon tetszene, legalább addig eljussak. Nem ezt akartam olvasni, csak valamiért folyton elfelejtettem feltenni az olvasandót e-bookra, úgyhogy lekaptam a polcról.
Hm. Jól tettem, hogy megvettem a folytatást.

2015. szeptember 29., kedd

Penészvirág 2.0



Van egy ismerősöm, aki attól érzi élőnek magát, attól gondolja tartalmasnak az életét, hogy folyamatosan pörög. De tényleg. El nem tudom képzelni, hogy van egy munkanap után még ereje arra, hogy elmenjen bulizni, és néha hetente többször. Csábít engem is (ezzel sokan próbálkoznak), viszont én sem abban a zenei műfajban, sem az azt szerető közegben nem érzem jól magam, sőt, táncolni is utálok. Erre azt találta mondani, hogy bepunnyadt punci vagyok.

2015. szeptember 28., hétfő

Filmturmix



Elcsúsztam egy nappal ezzel a filmajánlóval kivételesen, de tegnap nem éreztem úgy, hogy szeretném ezt kitenni. Nem tudom, miért. Mondjuk, itthon se voltam, amikor meg igen, akkor meg Mr. A foglalta el éppen Rómát.

Úgy érzem, egy film kimaradt. Egyikünk se jött rá, hogy melyik, ez is sokat elmond arról. Azóta se jöttem rá, csak egy baromi nagy hiányérzettel küzdök.

2015. szeptember 27., vasárnap

Három



Egy újabb évvel idősebb lett a blogom. Lassan mehet oviba.
Gondoltam, megkérdezem, az ilyenkor szokásos körömet:

Miből látnátok többet az oldalon?
Javaslat új témára?
Mit felejtsek el?

Köszönöm, hogy kitartóan velem vagytok!!!
Pusszantás,
D.



2015. szeptember 23., szerda

Agatha Christie: Pókháló



MajdnemAnyósom adta nekem ezt a kötetet, amikor utóbb nála jártunk. Azt hiszem, neki kétszer volt meg, úgyhogy azt gondolta, a fölösleges példány jó helyen lesz nálam. Most valahogy nincs nagy kedvem olvasni, ezt is kényszerből vittem magammal az egyik kitelepülésünkhöz, hogy legyen mivel elütnöm az időt.

Ebből pedig az lett, hogy egyik vasárnap Mr. A elment a gyerekkori barátjával mászkálni, nekem pedig, maradt a jó öreg krimi.

2015. szeptember 21., hétfő

Az Útvesztő: Tűzpróba



Mr. A és én elmentünk moziba. Az igazat megvallva terv nélkül, mert a szeptember filmek szempontjából eléggé puhára sikerült. A film után pedig, kicsit totóztunk.
Én: Oké, disztópia. De mi ebben a sci-fi? A zombi, nem az. Az akció nem az. A lepusztult város nem az.
Mr. A: Minden, ami a jövőben játszódik, már sci-fi. De igazad van. Ez nem az, de mindenképpen fiction.
Én: Fantasy fiction?
Mr.A: Akció akkor már.
Én: Action-fiction?
És igen. Számomra egy új kategória valósult meg, amit ezentúl így fogok aposztrofálni: action-fiction, azaz acti-fi.

2015. szeptember 16., szerda

Isaac Asimov: Fekete Özvegyek Klubja



Teljesen vakon vettem ezt a könyvet, mondhatjuk úgy is, hogy csak azért, mert Asimov. Viszont nem nyúltam mellé vele, sőt. Bánom, hogy nem előbb kezdtem hozzá, ugyanis, a könyvfesztivál óta csak kerülgettem.

2015. szeptember 15., kedd

A svéd jéghegy: Anita Ekberg



Már nem is tudom, hogy hol láttam róla egy „ilyen volt, ilyen lett” képet, viszont arra emlékszem, hogy az államat utána fél órán keresztül kerestem. A valamikor tündöklő szexszimbólum egyik napról a másikra lecsúszott asszonnyá vált, akire nem lehetett ráismerni. Mégis, szakított a hatvanas évek álszentségével, és kihasználta azt, amit az Öreg Szőnyegkészítő megadott neki: a domborulatait.

2015. szeptember 14., hétfő

Hemümön át a világ: A szentek bevonulása



Hú, visszaolvastam, amit még nyáron írtam ebben a piszkozatban. Még jó, hogy nem tettem ki, mert szép kis gyűlöletbeszéd kerekedett ki belőle. Elméláztam ugyanis a vallás és a párkapcsolatok témakörén. Összefoglalva valami olyasmi sült ki belőle, hogy mindenki hülye, és aki jól gondolkodik, az helikopter… de olyan meg nincs.


Aztán persze, rágtam magamban még egy kicsit a bejegyzést.

2015. szeptember 13., vasárnap

Filmturmix



Most nézem. Erre a hétre sikeresen csupa B-alkotást sikerült összegereblyéznem nektek. Ezért valahol bocsánat, ez most így alakult… meg Mr. A tehet róla.

2015. szeptember 9., szerda

Vlagyimir Szorokin: Tellúria



Szerintem Mr. A már most kész ideg, hogy mikor kell majd új könyvet venni, mert ameddig ő három könyv között bukfencezik, én a könyvfesztiválos, - hetes zsákmányaimat szanálom az olvasandók listájáról.

Ezzel is úgy voltam, mint a legtöbb kötettel. Csak egy kicsit olvasok. Nos, ha leígértem volna a csillagokat, csúnyán fekete éjszakának néznénk elébe.

2015. szeptember 8., kedd

Hello Autumn Tag


BlackFairy blogján találtam rá erre a kis kérdéssorra, ami megtetszett. Gondoltam, magamévá teszem, bár egy-két kérdésben nem érzem magam kompetensnek.

Valahol örülök az ősznek, a változékony időnek kevésbé, a barnába, sárgába forduló leveleknek inkább. A szívem ilyenkor mindig elvágyódik.


Úgyhogy, ameddig még kapaszkodik az idő a nyárba, és nem kapok csömört már most a sok töklámpástól és szellemtől – igen, láttam a boltokban már boszikezdeményeket -, válaszolok az alábbi kérdésekre.

2015. szeptember 7., hétfő

Görögország, Paralia - nyaralás



Barátnőimnek már küldtem egy tartalmas élménybeszámolót a nyaralásuknkról. Ez egy kis kivonat lesz itt most, emlékként, hogy ilyen is volt.

Augusztus végén életemben először láttam a tengert! Bizony, nekem még ez nem adatott meg, és nem ám akármilyen országba mentünk, hanem Hellászba. Az utazás előtt nagyon nem lehetett velem mit kezdeni. A pakolásnál Mr. A katonás rendbe szedte a dolgait, nálam a kanapé úgy nézett ki, mintha bombát robbantottak volna. Másnap elindultunk busszal – élmény volt, mert a nők miatt minden fűszálnál megálltunk pisilni. Szegény kis Makedóniát egyszer sem láttuk, mert oda is, vissza is sötétben nyargaltunk át rajta.

Egy hetet töltöttünk Paralián. Imádom azt a helyet, szerelmes vagyok, vissza szeretnék menni. Azon mosolyogtunk, hogy most jobban hiányzik, mint ott kint az otthonunk.  Az ételek, a helyszínek, a hangulat, a tenger, a sósság, a szállás, a part, a Nap, az Olimposz… mind-mind annyira gyönyörű volt, és nyugodt. Kisimultak az idegeink teljesen.
A tenger közel volt az apartmanunkhoz, három választható programunk is volt, nekünk voltak a Meteorák, Skiathos és az Olimposz hegyi kirándulással. Zsiráfos Vikinek, az idegenvezetőnknek nagyon hálás vagyok. Remek helyekkel, történetekkel és ízekkel ismertetett meg.

A hajóút örök emlék marad, meg úgy az egész. Hangulatos volt nagyon. Sokat nevettünk, és remek kikapcsolódás volt. Mindenképpen visszamennénk még oda, mert azért jó lenne ismét medúzát fogni a tengerben, vagy rákokat vonulni nézni, és kimaradt a gyógyfürdős iszappakolás, meg Athén. De ami késik, az eljön egyszer…

2015. szeptember 6., vasárnap

Filmturmix



Visszajöttem kicsi nyaralásból, de még nem vagyok lélekben itt, ezen a bolygón, pedig nem az űrben kalandorkodtam. Amit tegnap melóban összebénáztam, az valami hihetetlen. Ez az első fele azon filmeknek, amiket még az utazás előtt néztünk meg. Egy-kettőt nem tettem bele, mert azt mi is kikapcsoltuk, ugyanis, nem szól semmiről, mint a Valami követ (It Follows, 2015).