2015. augusztus 8., szombat

Leiner Laura: Hullócsillag



Mióta megjelent, azóta szerettem volna elolvasni. Közben persze, elkövettem azt a hibát, hogy előzetesen megnéztem, miket írnak róla. Nagyon nem tudott befolyásolni, mert vagy jót, vagy rosszat olvastam róla. A vélemények ilyen formában teljesen egálban voltak. Kicsit vegyes érzelmekkel álltam neki, és az eleje kifejezetten idegesített – ideges is voltam aznap egy személyes dolog miatt, talán ezért. A vége viszont jó lett. Olyan laurás.


Fülszöveg:
Bexi, akinek mostanra megjelent, és zajos sikert aratott a második nagylemeze, az Offline, továbbra is sikeres énekesnő, Nagy Márkot viszont teljesen elfelejtették, mert végül nem ő nyerte a tehetségkutató műsort. Körte mindent megtesz, hogy ismét sikeressé tegye Márkot, de ez nem egyszerű, nagyon mélyről kell felhozni a srácot. És hát ott vannak neki Aszádék is, még mindig a garázsban. Ezért aztán Körte megragadja a romlott majonéz miatt adódó lehetőséget, és beleegyezik abba, hogy menedzseltjeivel Londonba repüljön egy utazási műsor forgatására.

A Hullócsillag a Bexi-sorozat második kötete, a Késtél folytatása.


Eredetileg: Leiner Laura – Hullócsillag (2015)
Műfaj: Ifjúsági irodalom
Kiadó: Gabo Könyvkiadó és Keresk. Kft (2015)
Oldalszám: 412

Kevenc idézete(i)m:
1)
(…) kénytelen voltam elfogadni, hogy a világ már csak ilyen. Tele van ellopott ötletekkel és más álmát élő emberekkel.

2)
(…) az irigység az egyetlen olyan tulajdonság, ami nem szűnik meg soha. El lehet nyomni, el lehet titkolni, még magunk előtt is elrejthetjük. De attól még ott van.

3)
(…) – Utálni fog ezért.
- Nem fog – nyugtatott meg anyu. – Csak csalódott lesz.
- Akkor inkább utáljon.

4)
8…) Képtelen voltam a történelemre koncentrálni. Istenem, minek volt ennyi háború? Vagy nekem miért kell tudnom róla? Már régen megoldódtak.

5)
- Értem. Betty. Ipszilonnal a végén (…)
- Köszönöm. Körte. E-vel a végén.

6)
Ha kapsz új barátokat, jár hozzá új ellenség is. Ez az egyik verzió. A másik pedig az, hogy ha kapsz új barátokat, szinte biztos, hogy elveszítesz pár régit.

Gondolatok:
Nem is tudom. Ez a könyv talán arra hivatott, hogy visszarántsa a „kisgyerekeket”. Álmodozzatok, de elérhetetlen dolgok után ne. Abból legyen cél, csak ne agyatlanul, és számolj a veszteségekkel, vagy azzal, hogy esetleg nem sikerül. Mindegy, hogy könyvkiadásról, éneklésről, blogokról beszélünk, telített a pálya. Túlcsordulunk, mint egy indiai busz. Nem csak magyar, de világviszonylatban is, ám minél kisebb a piac, annál inkább összezsúfolódunk. – Sajnos, aki nem trendi, nem valakinek a valakije, nem valóságshow-vezetéknevű, megtért pornós, sorozatsztár, sportoló, műsorvezető, vagy ünnepelmény, akinek nincs pénze, és akár ez a kettő semmilyen szinten nem találkozik, nem tud befutni. Nagyon nehéz, és egyre kevesebb a tündérmese. Sok bába közt elvész a gyerek. Az új nem kell, mert a piac biztonságorientált. De ha mégis megkapod a lehetőséget, onnantól az számít, te mennyire vagy ilyen. Eladod a lelked, a tehetséged, mert tudod, más választásod nincsen, vagy járod a magad rögös útját?

És itt jön be a képbe, hogy melyik utat választod. Nagy Márk leszel, Bexi, Lexi, vagy esetleg az Aszád? Négy teljesen különböző változat a fenti kérdésre.



Az eleje tele volt rinyálással. Tényleg úgy éreztem, másról sem szól a könyv, csak az örökös nyavalygásról. A függővégre lehet számítani a könyv elejétől kezdve, és kevésbé idegtépő, mint az első kötet végén. Szerelmi háromszög??? NO WAY!!!
Gerit nem szeretem, viszont kárhoztatni se nagyon tudom semmiért. Olyan, amilyen, részben sodródik az árral, részben próbál víz felett maradni. Anti kirohanását úgy, ahogy van, nem értem. Nyilván kellett, hogy legyen valami más történt a sztoriban, nem csak a rapszodikus Geri-Beki-Márk hármas. De Márk! Végképp utálom. Nagyon, és még azóta is gyűlölöm. Születésnapjára kaphatna egy kötelet, hogy kösse fel magát. Egy bizonyos íróra emlékeztet a karaktere, aki annyira önimádó, hogy Nárcisz virágnak álcázhatja magát, ugyanakkor nem bírja a kritikát… és azt hiszi, hogy övé a világ. Bah. Brrr… grrrr… értelmes érvelés, tudom. De elmondhatatlanul utálom ezt a karaktert. Rég olvastam ennyire idegesítő valakit.

Nem tudtam igazán szeretni ezt a részt, és ezt a könyvet. Volt benne valami, ami menthetetlenül idegesítőre sikerült benne, mert az elején konkrétan le akartam tenni. London magasságában kezdett érdekelni, és jó is lett mindamellett, hogy újra és újra visszatértünk önmagunkba. A történetben is, a kötetben is, elmondjuk ugyanazt akár fejezetről fejezetre. Ez már az Akkor szakítsunkban sem jött be.
Nagyrészt időhúzásnak éreztem a karakterek cselekedeteit, a történetet. Túlzónak a bénázást és Aszádékat.


Körte az, aki a helyén van, és Betty, de ő csak mellékszereplő. Bexi maradt ott, ahol volt. Nagyon nem változott, nem tudtam vele mit kezdeni.
Lexi viszont változott, szimpatikussá vált, kellett egy „nővér” karakter a történetbe, és ezt megkaptuk általa.

Most már visszajött a korábbi Laurás vibrálás a könyvbe. Értem, hogy tiniknek szól, nem feltétlenül tini témáról. Vagy nem feltétlenül tini mondanivalóval. De akkor is sablonos, és számomra a korábbi hiányt idegesítő motívumok töltötték ki.

Mindezzel együtt nem tudom nem szeretni a könyvet, sem a szerző stílusát, mert imádom. Elszórakoztatott, elment vele az idő. Nyilván, nem én vagyok a tanítható célközönség, aki nagy kanállal tolja befelé, viszont, ha gyerekem lenne, bátran a kezébe adnám, amint azzal állna elő, hogy ő most akkor most már azonnal popsztár lesz. – Megmondanám neki, hogy nem, fiam, rockzenész leszel, de előtte elolvasod a könyvet! :D :P

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése