2015. július 22., szerda

Szokatlan

Nem tartom magam sem szépnek, sem csinosnak. Világéletemben, ha megnéztek, azért volt, mert valamit kifordítva vettem fel, elkenődött a fejemen, kontrasztos vagy oda nem illő volt, vagy esetleg azért, mert a fenekemre lógó táska megette a szoknyámat, ezért bugyivillantó fenékkel mentem végig a körúton.
Emellett kövér is voltam, céltáblája minden finom és izgalmas beszólásnak.
Lássuk be, ez valahol a nőiség szopó ága.

Hála ennek most meg nem tudok mit kezdeni a bókokkal.


Az egyik balszerencsés munkanapon kénytelen voltam taxizni. A srác hamar ott is volt, majd pirulva beszélgetett velem arról, milyen emberek utaznak mellette vagy a hátsó ülésen, amikor kicsúszott a száján: - Persze, ritkán van ilyen csinos utasom.
Kapott borravalót, de olyan zavarba jöttem, hogy nem tudtam, hogy nyílik a taxi ajtaja.

***

A kedvenc melltartósom leszbikus. Nem is tudom, mióta vásárolok nála, ó áruja van, és kitartó darabok. Most is mentem hozzá vásárolni.
- Szokásos?
- Igen, de most nem feketét, hanem bézs, barna vagy valami, ami nem üt el nagyon a testszínemtől.
- Akkor minek kell?
- Hogy legyen, meg tartson.
- Jó szívem, megismétlem. Minek?
- Hát mert… - és kezdődött valami fura activity.
- Hidd el, azokat egy kéznél jobban semmi sem tartaná. – és megmutatta a tenyerét.
Cöcc. Felkapkodtam a darabokat, és a próbafülkében folyton néztem a függönyt, nem libben-e félre véletlenül.

***

Jött Laci postás, akivel újabban eléggé jól elkávézgatunk, ha összefutunk, akkor beszélgetünk.
- Jó magasan tetszenek lakni.
- Igen. Addig nem rossz, ameddig csak napi egyszer megy felfelé az ember. Én néha háromszor-négyszer is megteszem ezt az utat.
- Akkor már értem, miért van ilyen csodás alakja.

***

Tescóban általában egyedül vásárolok, mert én intézem ezeket a dolgokat. Most is bambulva pakolok, nézegetem a kártyáimat, számolom a pénzt, amikor a pénztáros:
- Lenne kedved meginni velem valamit valamikor?
- Kedvem még lenne, de foglalt vagyok.
- Kár. Pedig, annyiszor vásárolsz nálam, hogy gondoltam, elhívlak egy randira.
- Mint mondtam, nem vagyok magányos.
- Sosem látom a pasidat. Most sincs itt. Egy randi meg még nem megcsalás. Csak egy ital. Vagy kaja.
- Köszönöm, de inkább haladjunk. Nő mögöttem a sor.
- Nem érdekel. Randizni szeretnék veled. – közben persze fizetek.
- Én nem.
- Jó. Elfogadom. Most. De minden alkalommal, amikor nálam fogsz fizetni, el foglak hívni.
Azóta nem láttam őt ott dolgozni, remélem, elkerüljük egymást.

***

Múltkor Mr. A-val szintén Tescóban voltunk, talán pont a világ ízeihez vásároltunk. Akkor vettünk lekvárt is. A fiú húzza, húzza a cuccokat, majd a lekvárt megfogta, és elkezdett velem beszélgetni, hogy hol találja meg, mert ő is palacsintát fog készíteni. Jobb beszélgetés volt öt percben, mint végigolvasni egy párom.hu-s adatlapot. Mindent megtudtam róla. Amikor vettem volna el a kártyát, egy pillanatra ráfogott, égy úgy nézett rám.
Amikor végeztünk, Mr. A-ban fellobbant a zöldszemű:
- És még én kokettálok az eladókkal, mi? Akkor ez mi volt? Palacsintába bújtatott széptevés?

És tényleg. Megszaporodtak az ilyen esetek, meg a bámulások. Nem rosszak, hazudnék, ha ezt állítanám, viszont nem tudok vele nagyon mit kezdeni, mert eddig ilyenre nem volt példa. Arra sem, hogy valaki bókoljon, de arra sem, hogy csak úgy a semmiből randira akarjon hívni. Furcsa visszaigazolások nekem.
Utoljára akkor volt erre példa, amikor negyven kilós voltam, vagy vörös hajú. A társaságunkban is a „barát barátnője” vagyok, így ez mind szokatlan. Hogy valaki csak úgy a semmiből nőszámba vesz.

12 megjegyzés:

  1. Habár nálam esély sincs arra, hogy ilyesmikben részesüljek, értem a zavarod okát. Akit sokáig "levegőnek néztek" az emberek megszokják, hogy ez így "normális". Aztán mikor ilyen-olyan apropóból észreveszik és leszólítják zavarban vannak, mert nem ehhez a viselkedéshez vannak hozzászokva. Én is éltem át hasonlót régen, mikor sikerült lefogynom. Azóta sajnos ez nem jön össze, vagyis csak nagyon lassan, de bevallom a beszólogatások nem hiányoznak, főleg mert ha kaptam is, sosem ilyen kedves köntösbe bújtatott verziókat, mint te.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem, ha megtalálod azt a mozgásformát, és étrendet, illetve azok arányát, amelyek neked jók, akkor fog az menni.

      Másrészt nincs okod nem emelt fővel járni, a bókok meg idővel jönni fognak. Amúgy igen. Meg kell tanulni ezt adni is, meg kapni is.
      Sok negatív is szembejön velem ettől függetlenül, de azokon pufogok egy-két napig, aztán hagyom. Attól senki sem lesz több, hogy felveszem.

      Törlés
  2. Azért van árnyoldala is az ilyen megnyilvánulásoknak. Nekem például nagyon kellemetlen a munkám során ha személyeskedni kezd egy ügyfél vagy művész. Azt meg pláne nem szeretem ha nem vesznek komolyan mert fiatalabbnak nézek ki.
    Amit nagyon utálok, ha úgy bámul meg egy srác látványosan valakit, ha ott van mellette a barátnője.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az utóbbi igen. Az ciki. Nem rád nézve, hanem inkább a srác felé, és a barátnője felé is.

      Munkám során én is sokat ügyfelezek, na azokkal pláne nem tudok mit kezdeni. Irulok-pirulok, makogok, és körülbelül próbálom visszaszerezni az értelmes kommunikálhatnékomat.
      Dühítő lehet, amikor nem vesznek komolyan. :(

      Törlés
  3. Ismerős : D bár én meg kifejezetten nem is szeretem, hogyha így elkezdenek ismerkedni. Ritkán fordul elő, hogy konkrétan mond valamit de már a túlzott kedvesség is zavaró számomra. Nem tudom miért, lehet azért mert világ életemben "a csaj haver" voltam és kb. sose láttak belém többet. Vagy csak antiszociális vagyok : D A fene se tudja....mondjuk a párommal is úgy kezdtünk, hogy barátok voltunk, aztán mikor elmondta, hogy tetszek neki csak lestem, hogy na ne szivassál : DDDD aztán kellett egy pár perc mire leesett, hogy tényleg nem szivat.De mondjuk ő nem jött ilyen átlátszó dumákkal sose.

    Deee én határozottan nem szeretem amikor így nagyon ismerkedni akarnak.Általában a tőlem egy 10essel (vagy több) idősebbek találnak meg és az ilyen nagyon nyomulós, nagyon segítőkész, jajj hol teremnek ilyen szép lányok dumákkal. Meg a fúúú egyetemre jársz?? biztos nagyon okos lehetsz. Egyszer futás közbe állított meg szintén egy 30as pasi és elkezdte lökni a dumát, hogy látja rajtam, hogy sportolok mert milyen jó alakom van, miért itt futok miért nem a pályán, ne tegyem már tönkre a szép lábaimat.
    Na én meg ettől hányingert kapok : DDD hagyjon már békén ezekkel az átlátszó dumákkal. Biztos rohadtul sportosan nézek ki : DDD lehet velem van a baj, de mindig is inkább idegesített a nagyon nyomulás, pláne a fütyülgetés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálam sem általános és nem is szeretem. Ez is közrejátszik abban, hogy nem tudok vele mit kezdeni.
      Engem valamiért cinizmusra hajtanak az átlátszó dumák, amiket te is kapsz. Azt úgy kezelem.
      Nem hiszem, hogy veled van a baj. Egyszerűen, míg voltak korok, amikor ezek szépek és mindennaposak voltak, mára nem. Meg más a mögöttes szándék is, amitől elkezd az ember lánya kombinálni.

      Törlés
  4. Olyan jót mosolyogtam ezen. De szokj hozzá, mert én is megbámultam kegyed alakját :) de tényleg.
    Én sem igen találkoztam ilyen bókokkal, és meséltem is hogy kinevettem szegény fiút, pedig ő tiszta őszintén mondta ki amit gondolt. Szégyenlem is magam érte, pedig már bocsánatot is kértem az idióta reakciómért.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :)

      Az a baj, hogy annyira túlhaladtunk az ilyen gesztusokon, hogy nem tudunk vele mit kezdeni, ha szembejön velünk. Ez nem csak a te hibád, ez a korunk problémája.

      Törlés
  5. Az az igazság, hogy nevetségesen könnyű az ilyenek mögé látni, na. Ritkán vagyok egy mondatnál barátságosabb, engem rettentően idegesítenek az ilyenek. Főleg a bácsik, én a "beyond creepy" kifejezéssel tudom legjobban leírni.
    Amúgy a resting bitch face (+ fülhallgató) nagyon jó ellenszer nemkívánatos beszélgetések ellen. De az is igaz, hogy sosem hallottam még olyan első két mondatot, ami felkeltette volna az érdeklődésemet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Legtöbbször bedugott füllel megyek mindenhova, pont abból az okból kifolyólag, hogy ne akarjon hozzám szólni senki sem. Az, hogy megy-e valami vagy nem, az lényegtelen. Ne akarjon velem beszélgetni senki sem. Nem szeretem, amikor odajönnek hozzám, és kérdeznek/kérnek.

      Törlés
  6. Szerintem csak kedvesek akarnak lenni, meg kell köszönni a bókot, kis mosoly és ennyi. Ha átlépnek egy határt, akkor persze le kell rendezni őket. Nyár van, rövid szoknya, feszülős felső és már guvad is a pasik szeme. Ilyenek, kész :) Biztos jól érzed magad a bőrödben, ezt látják és reagálnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, csak tudod, erre még nemigen volt eddig példa kicsi életemben. Azért is írtam, hogy új még. De tanulható. Pirulok, megköszönöm. :)

      Törlés