2015. július 10., péntek

Amy Kathleen Ryan: Ragyogás



Nem olvastam előzetesen semmit sem róla, mert ebben a műfajban igencsak befolyásolható vagyok. Az a bajom az ifjúsági irodalommal, hogy túl könnyű, túl szájbarágós, túl habos, túl buta. S minden rosszat le lehet győzni bajtársiassággal, meg csókokkal. Ennyi pici rossz szájízzel kezdtem neki ennek a kötetnek is. Be kell vallanom, kellemesen csalódtam a végére.

Fülszöveg:
Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.
A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben.
Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek.
A Ragyogás egy trilógia első része. A kitartásról, szerelemről és árulásról szóló lebilincselő történet fenntartja az érdeklődést és kíváncsiságot az olvasóban. A második rész 2013 őszén fog megjelenni.


Eredetileg:Amy Kathleen Ryan: Glow (2011)
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Oldalszám: 352
Műfaj: Ifjúsági sci-fi

Kedvenc idézete(i)m:
1)
- Gondolom, nem vagy odáig érte – mondta Waverly.
- Maradjunk annyiban, hogy ösztönösen gyanakszom a tökélyre.

2)
A szenvedésnek megvan a célja.

3)
(…) – De most azt állítja, hogy ismeri Isten szándékait. Kieran, senki sem tudja, hogy Isten mit akar!
- Nincs abban semmi rossz, Waverly, ha elmondom másoknak, miben hiszek (…)
- De az igenis rossz, ha megjátsszuk a prófétát.

4)
Akármit tesz is az ember, olyan következményei lesznek, aminek már nem mi parancsolunk.


Nem tudom megmondani, hogy miért nem tudtam maradéktalanul szívembe zárni ezt a könyvet. Lehet, hogy azért, mert eléggé szakaszosan tudtam csak olvasni, viszont azt biztosra veszem, hogy közrejátszik az is, ahogy a vallással, annak képviselőivel, klubjaival, tagjaival állok, valamint a saját gyerek kapcsán is billeg a talaj nálam. Ez a kettő pedig igencsak gerince a történetnek.
S ez adja a legtöbb gondolkodnivalót. A vallás egészében, nagyobb volumennel foglalkoztatja az agyamat, míg a „saját gyerek” inkább önvizsgálat szempontjából jó.
Ezért jön a könyv, mint egy gyorsvonat, elcsap és magával sodor. Rengeteg erkölcsi problémát felvet (hogy cselekszel vészhelyzetben? Minden ember szörnyeteg? A hatalom megváltoztat?), amiket mind a főhősökön, mint a mellékszereplőkön keresztül megkapunk. Sok mindennel kapcsolatban kapunk morzsákat, ez attól függ, kit mi foglalkoztat leginkább.

Nagyon nem tudtam beleélni magam abba a ténybe, hogy az űrben vagyunk, mert szántóföldekről beszélünk, állatokról, gazdaságról. Sokkal inkább éreztem úgy, hogy mondjuk fogjuk Észak-Amerikát, és feltesszük a csillagokba, és elnevezzük Empyreumnak.
Kierant és az egész fejlődését ellenszenvesnek találtam, utáltam. Seth karaktere az, aki olyan, mintha kissé bipoláris lenne, mert hol ilyen, hol olyan, eléggé kidolgozatlan, mégis az ő pártját fogom.
Felnőttek közül nem ragadott magával senki sem, ahogy a többi szereplő is felejthető volt, egy-kettőt kivéve (főleg Sam). Őket is a szereplők közti kapcsolat miatt nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Waverly viszont egy nagyon jó női főhős ezen könyvek világában, mert végre valaki nem csak agonizál, meg, meg akar halni, vagy csak szerelmet találni. Cselekszik, küzd, harcol, és ami fontosabb, gondolkodik is. Piros pont.
Annyira, de annyira szerettem, hogy a szerelmi háromszög nincsen előtérben! Még nagyobb piros pötty!

Ryan remekül bánik a szavakkal, de nála is kijött a női sci-fi író fóbiám. Végig azt éreztem, hogy ez igazán nem az ő talaja. Ettől függetlenül az érzelmek, gondolatok, problémák átadása zseniális, ahogy beleszövi a helyzetekbe, szereplőkbe, amitől az olvasó elkezd kattogni, és kevésbé érdekli a gyorsítás-lassulás problémája.
Waverly részeit faltam, Kieran részeit már kevésbé… ott is Seth karaktere vonzott inkább.

Van benne egy kis társadalomkritika, némi prédikáció, s hogy ez kinek mennyire jön be, az már más dolog. Egy pontján a regénynek féltem, hogy olyan irányba fog elmenni a történet, hogy ez lesz az első könyv, amit elajándékozok.
Ha nem kimondottan az érzelmi töltetét nézzük a történetnek, akkor viszont nem feltétlenül ifjúsági. Abszolút el tudnám ezt máshogy képzelni, kicsit sajnálom, hogy nem kemény vonalas lett, de a maga nemében nem volt rossz. Végig fenntartotta a figyelmemet, nagyon el szerettem volna jutni a végére, ami megsúgom, nincs neki… ellenben van második része. Juhú!

Ps.: Miért lett ragyogás a címe???

2 megjegyzés:

  1. Ez volt a könyvhetes könyv?:) Jól emlékszem?:)
    Örülök, hogy azért tetszett:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, az nem ez volt. A könyvhetes könyv, amit te választottál, az A sötétség városa, a zsákbamacska meg a Vasdruida 1. volt. :)
      Ezt másnap vettük, ez volt a standard könyv melletti választott darabom. Majd ezt is kölcsönadom. :D

      Törlés