2015. június 23., kedd

Szántai Zita: B épület



„1. rész: Vivi és a Rómeók”

Ahogy az ember nem megy éhesen vásárolni, úgy könyvfüggőknek sem kellene az akciós pultot kerülgetni. Ugyanis, ez most leárazva sikított utánam, hogy „Dóri, Dóri vigyél haza! Ígérem, jó leszek!”

Így huppant be a kosaramba, és meg kell mondjam, nem értem a negatív véleményeket. Illetve értem, csak a mértéke nem fér a fejembe. Biztos nekem nagyon fura az ízlésem, de miért várunk többet egy ifjúsági, könnyed, túl sok gondolkodnivalót nem adó történettől, mint ami?


Fülszöveg:
IZGALMAK A B ÉPÜLETBEN!
A Hűvösvölgyiben egyetlen pillanatra sem áll le az élet. Ne hagyd ki az izgalmakat: less bele a gimi egy újabb osztályának pörgős hétköznapjaiba! Miközben a B épültben a készülő színdarab próbái zajlanak, az új lány magába bolondítja a fiúkat, szétrobbantja a klikkeket…
Mi megy a falak között? Mi sül ki az előadásból? Olvasd el, és Te is megtudod!



Eredetileg: Szántai Zita: B épület 1. – Vivi és a Rómeók (2014)
Kiadó: Studium Plusz Könyvkiadó
Oldalszám: 384
Műfaj: Ifjúsági irodalom



Kedvenc idézete(i)m:
1)
Ha hasonló terveim lennének egy fiúval, akkor inkább a tinimagazinjaim tanácsát fogadnám meg. Mondjuk azokban is eléggé érdekes dolgokat javasolnak néha – inkább olyanokat, amivel nem meghódítani lehet a kiválasztott egyént, hanem egy életre beégni előtte.

2)
- És te, Bori, mit fogsz csinálni a színdarabban? – kérdezte Anna.
- Fogalmam sincs. (…)
- Háttérmunkát? Jelmezt tervezni? Díszletet tervezni?
- Amennyi tehetségem van, én fogom kitakarítani a színháztermet (…)

3)
- Tanárnő, szerintem én a divathoz értek! – szólalt meg Fanni.
(…)
- Na persze! Az nem divathoz értés, amit te csinálsz! Csak megveszel minden hülye cuccot, amik most divatosak és kész!

Vélemény:
Az testvérsorozatát nem bírom, és pont ezért voltam kíváncsi erre, hogy ugyan, hogy lehet annak kistestvére. Ahhoz képest ez számomra szórakoztató volt, és nem idegesítő. Ahogy azt a beköszönőben is írtam, nem értem az abszolút negatív hozzáállást, és miért várnak el többet ettől a könyvtől, mint ami. Nyilván ennek a célközönsége nem azt szereti, amit én, nem a „nagyoknak” íródott, sem az „altereknek”. Szeretnivaló, aranyos, könnyed. Lehet rajta mosolyogni. Nem kell mélyenszántó filozófiát operálni egy könyvbe, megvan ennek is a saját mondanivalója, stílusa, ami abszolút nem rosszul van tálalva. Nem szájbarágós.

Igaz, az első fejezetnél fogtam a fejem, mert az nagyon nem tetszett. Ott egy pillanatra temettem az egészet, aztán amikor a 38 oldalnál is ugyanott tartottunk, ahol az elsőn, mert a történet visszatért önmagába, azt hittem, falnak megyek. A végére viszont, egészen jó dolog kerekedett ki belőle.
Párszor elvesztettem a figyelmemet, de sosem akartam letenni.

Igazság szerint, Vivi a központi figurája a történetnek, aki a fülszöveggel ellentétben akaratán kívül keveredik bele a szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb helyzetekbe, és nem ő robbantja szét a klikkeket személyesen, de gyújtópont. Amúgy csendes. Túl csendes, és kicsit életképtelennek is tűnik. Kilencedikes, spongyát rá.
Bori, aki írja ezt a történetet. Azon kívül, hogy rövid haja van, és bakancsot visel, és fiús lány, nagyon nem történik vele semmi. Első kötetként, ezzel nagyon nincs bajom, ha azt vesszük alapul, hogy a fiúk kamaszosodása van ebben előtérben. Nem kell a mesélőnek lennie a legfőbb főszereplőnek.

Leginkább Misit szerettem az egész könyvben, az ő replikái éltek igazán. A többiek meg „csak” bemutatkoztak. Majd alakul.
A könyv vége és Tomi. Tomiból nem kaptam annyit, hogy a könyv végi levél érdekes legyen, és semmi olyan elejtett mondat nem volt benne, ami a tovább olvasásra buzdítana. Viszont, ha ez nincs így benne, akkor egy kerek egész könyv, egy témával, és nem sorozat.

Azért elgondolkodtam, hogy mit adott volna egy drámaóra nekem. Sokat. Sokkal másabb lennék, mnt ami vagyok. Igaz, a mostani fejemmel tutira veszem, hogy inkább megbukom, de egy mondatot nem mondok el emberek előtt. Kétséges, hogy egy susogós fát eljátszanék-e?!

Eszembe jutatta, hogy amikor egy Alexa nevű lány jött hozzánk általánosban, mint új, akkor hogy viselkedtünk. Tűkön ülve vártuk, hogy mikor jön, a fiúk már előre bezsongtak tőle. Aztán nem mind, de páran átvedlettek pávává, és mutogatták a farktollaikat neki, és a végén lett egy jó nagy semmi, mert a lány másfelé kacsintgatott.

Aki könnyed olvasmányra vágyik, minden fenntartás nélkül, annak ajánlom. Nem az az igazán pörgős, hű, de kíváncsi vagyok a végére (ne is legyél, mert nincs neki) történet, viszont ifjúságihoz mérten, elszórakoztat, kikapcsol. Ennél nem kell több. A gondolatmorzsákat meg mindenki csipegesse belőle kedvére.

2 megjegyzés:

  1. Szerintem lehetetlenség lesz kihagynom ezt a könyvet. Na majd jövőre:D

    VálaszTörlés