2015. június 8., hétfő

Könyves-csajos nap



Jó munkához idő kell, tartja a mondás. Vikivel ezt a találkozót már tavaly óta szerveztük, és nagyon remegtem azért, hogy össze is tudjon jönni, mert egy évvel ezelőtt remek élmény volt. Nem szerettem volna arra rálicitálni, ám végül sikerült.


Egy számunkra tökéletes csajos napot akartunk tartani, illetve, akkor még hétvégét. Mivel úgy volt, hogy itt alszik, ezért csillogósra nyaltam a lakást. Szombaton megbeszéltük, hogy hova és mikorra jön. Kiértem KöKire, erre egy darab olyan időpontot nem láttam kiírva, mint amit beszéltünk. Gyorsan sms-t körmöltem (szó szerint), hogy hol várom, és, és, és hamar meg is érkezett!!!

Hazajöttünk, lepakoltunk, hogy az egészséges negyven fokban ne cipekedjünk fölöslegesen. Ettünk kávés-csokis fagyit az egyik indiai receptem alapján. Aztán a tervemet is végrehajtottuk. Mivel sikerültek a vizsgái, elvittem kicsit ünnepelni a Kopaszi-gáton található Laguna Beach Bisztróba. Nekem az egyik favorit helyem. Meghívtam a kedvenc, hűsítő, vodkás limonádémra. Viki áfonyásat szívott, én mangósat, aztán betoltunk egy négysajtos pizzát, aztán még egy limonádét. Utána pedig, ameddig ő elfogyasztott egy paninit, addig én egy áfonyás Somersby-t.

Eztán átsétáltunk a „piros hídon”. Felszálltunk a kettes villamosra, és irány a Könyvhét, ahol a szokásos forgatag fogadott minket. Megtaláltuk Moldova Györgyöt, így megnyugodtam, hogy Viki tudott aláíratni. Vettünk is ezt-azt. Csak pár dolgot. Jól megizzasztott minket a napocska.
Mire újra hazaértünk, szakadt rólunk a víz, Viki elvesztette a kocka-színét, én is lebarnultam.

Itthon még beszélgettünk, aztán rohantunk a Délibe, hogy elérje a vonatát. Én meg fél éjfélkor tűkön ültem, hogy írjon már, hogy Fehérváron éjszakázik, vagy hazaért, vagy mi történt a vonaton. Annyira hamar elment ez a nap, hogy az valami hihetetlen.

Másnap pedig, Mr. A-val folytattam az utam vissza a Könyvhétre, és ismételten málhás lóként estem be a legközelebbi KFC-be. Ám most, beszéljenek kicsit a képek. (katt rájuk a nagyításért)

Vodkás limonádék, és a pizzaaaaa! A piros volt az áfonyás, a sárga a mangós. Eszméletlenül itatja magát. A pizzának meg nagyon jó tésztája volt, és bármennyire is gyermeki, de nem használtunk evőeszközöket. Maradtunk a kézzel-lábbal kajálásnál.
Az áfonyásom. A bácsi azt mondta, hogy jegekre öntve jobban kijön az íze, és ezt sokan nem tudják, mert ez hűtve jó, viszont nem tudják hűtőben megfelelően hűteni hozzá. Lehet, hogy placebo, de tényleg finom volt. A háttérben meg a második limonádém üvegkorpusza található.
Mit is együnk? Hm-hm…


Kilátás onnan, ahol ücsörögtünk.


Viki mozzarellás panini szendvicse. Meg az én ujjam, ami nem tudom, miért olyan, mint egy elefánt ormány?!?!?!

Yoda.

Vagy egy macskajancsit böktem ki, aki hesszeli az üdítőmet, vagy a bácsit követtem szemmel, hogy hova teszi Yodát.

Át „a piros hídon”. Vámpírok márpedig vannak. Ez a kép is bizonyíték, csak én nem nyeltem le egy csillámpónit. Nap hatására előbújtak a szemfogaim. :)=


Ennek a képnek örültem a legjobban. Teljesítettem egy álmot. Jobb vagyok, mint a fogtündér!
(de csak azért, mert három órán keresztül voltunk a gáton, és már azt hittem, nem lesz kint Moldova, hogy Viki aláírathasson).


Júúúúúj, vajon mi lehet a zsákbamacskám?
Ezért a feliratért vettem meg:


Az istenek is tudnak szemétkedni. Én már csak tudom.
Meg nem mondanád, hogy több száz éves vagyok!

Eddig sosem mertem ilyesmiket venni, de ezentúl bármi lesz, egy mindig be fog csúszni a zsákomba. ;)
Kevin Hearne Hounded – Üldöztetve (A Vasdruida Krónikái 1.) című könyve volt a csomagban. Videó is készült a bontogatásról, ám az legyen kettőnk titka, milyen lett.
Mr. A csak hallotta a videót, és nem ismerte fel a hangomat. Szééép.


Az első napi zsákmányolásom. Itt még azt hittem, meg tudom állni…


… a kép szerint, nem. A második napon rádobáltunk Mr. A-val még pár kilót a könyvespolcra. S így indulhat az olvasó ember tetrise. Csak nem kockákkal, hanem könyvekkel. :S
Pakoltam, pakoltam, és rájöttünk, hogy kell egy új könyvespolcot venni. Nem férünk el.

Nagyon jó két nap volt. Az az egy rossz volt benne, hogy mind a két nap veszettül hamar eltelt. Egyet pislogtam, és már este volt. Ez meg annyira igazságtalan!


Na, de nem baj. Jövőre könyvekkel ugyanitt.

PS: Végül, de nem utolsó sorban: 
Az öreg sith harcos, és az ifjú padavan. Az a fej... mindegy... mint egy óriásszúnyog... (mármint nekem)

6 megjegyzés:

  1. Bahh, legközelebb remélem sikerül majd össszefutni, ha más nem, egy köszönés erejéig :D Amúgy vakegérkedtem most is, mindig mások szólítottak le, komolyan, tök ciki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a könyv-marketingesek életének árnyoldala. Lépten-nyomon megismerik őket. :)

      Mivel az utóbbi fél évben nagyon nem mennek ide-oda a levelek, azt sem tudtam, hogy kint leszel. Majd jövőre megbeszéljük, mi legyen. ;)

      Törlés
  2. Egyszer úgy elmennek én is a konyvhetre...de annyi penzem sose lesz, illetve ha mégis lenne valami csoda folytán, helyem nem lesz itthon...illetve kifosztanam az Európa Kiadó standjat, és azt hogy hoznám haza? Meg hova tennem odafent...vagyis amíg nem indulok haza...könyvmoly problémák...xD
    Most épp a magnómat akarom eltavolitani, hogy legyen egy fél polcnyi helyem könyveknek...
    Szóval aterzem, amit írtál...

    A limonádék meg nagyon jól néznek ki és Yoda haláli...xD
    Szerintem a közös kép is aranyos lett, és jó volt wgy ilyen pozitív összefoglalót olvasni...:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végre valaki, aki rajtunk kívül értékeli Yodát. :D
      Igyekszem, igyekszem, a limonádét pedig, egyszer ki kell próbálni!!!

      Ugyanúgy, mint a könyvhetet is. Jövőre gyere velünk!
      Maximum veszünk egy szekrényt is mellé. :D ;)

      Törlés
    2. Az a baj...hogy a szekrény se férne el már...maximalisan tömve van a szobám...esetleg egy külön kislakas segitene...odakoltoztethetnem az összes kicsikét...:3

      Törlés
    3. Valamelyik nap azon kaptam magam, hogy úgy nézegetem a lakást, hogy hova férne el polc vagy állvány, szekrény vagy bármi, amibe / amire lehet még pakolni.

      Törlés