Nem szeretek beteg lenni, mondjuk most legalább a csapadékosabb,
szelesebb napokat fogtam ki az ágynyomásra.
Igazság szerint, az utóbbi napokban
nem tudtam eldönteni, ráüljek, vagy belefejeljek a klotyóba, mert mindenhonnan
jött minden olyan állagban és mennyiségben, hogy az első tíz liter víz csak
kigáncsolta őket, de nem vitte le.
Legjobb barátom a Normaflore volt, amit legszívesebben teával
együtt intravénásan adagoltam volna.
Azért nem is írtam a héten semmit sem, mert örültem, hogy
munkába elvonszoltam magam, de a gép előtt ülni… esélytelen vállalkozás volt. A
gyomorgörcs nem engedett. Fetrengtem a kanapén, aminek az lett a következménye,
hogy elfeküdtem az oldalam és a nyakam jobb felét. Törzsből forgok.
Vicces volt. Elmentem szoliba – igen, oda* - erre a nő
megszólal, hogy nem használ, lehet, hogy emelnem kellene az adagot, és
megkérdezte, hogy kilógatom-e a fejem a gépből, mert az sápadt. Mondom neki,
nem lógok ki a két méteres világító koporsóból, csak éppen beteg vagyok, és vízi
hulla színű.
Megnyugodott, és beírt három percre. A melegtől legalább a
nyakmerevedés elmúlt.
A gyógyszertárban szakadt rólam a víz, és már úgy mentem oda a
nőhöz, hogy ajánljon valamit, amitől újra tudom forgatni a fejem. Kaptam is rá
tapaszt.
De a legrosszabb, hogy tudom, most már megmaradok. Eddig semmi
nem mozgatott meg bennem semmit. Ma néztem egy Anne Burrell műsort, és
lenyaltam volna a tévé képernyőjét. Meg egy karnyújtásnyira van tőlem egy tábla
csoki… de még mindig csak leves meg krumpli.
Terveim szerint majd írogatni is fogok most már. Mentségemre
szóljon, annyira elnyomtak a gyógyszerek, meg a kimerültség, hogy élvezettel
néztem végig egy Éjjel-Nappal részt… cöh…
Szóval, igen.
Vigyázzatok magatokra, és aki gyilkos vírushordozó, ne menjen a
munkatársai közelébe!
*Vannak foltjaim,
és szolival edzem őket, hogy ne égjenek le nyáron hirtelen. De ez egy hosszú
történet.
Jobbulást kívánok! Remélem, ahogy mondtad, most már megmaradsz! Figyelj, az ember túlélő. Menni fog ez! :)
VálaszTörlésKöszönöm! :)
TörlésJuj, szegény... :( Vacak tud lenni, mikor az ember lánya benyal egy ilyen vírusos nyavalyát, utálatos érzés alul-fölül ereszteni. De remélem már túl vagy rajta, nyáron még elviselhetetlenebb betegnek lenni, mint amúgy, még akkor is, ha tűrhetőbb az idő.
VálaszTörlésKöszönöm, most már majdnem rendesen üzemelek. :)
TörlésAmúgy igazad van, nyáron utálatosabb dolog nyomni az ágyat, mert dolgozik bennem a tudat még gyerekkoromból, hogy nyár van. :D