2015. június 29., hétfő

Tündér-szikla



Ha lenne egy túrablogom, az lenne a címe, hogy Bolyongás a susnyásban, ugyanis, minden új helynél eltévedünk elsőre. Most is sikeresen teljesítettük ezt a nemes feladatot.

Az utóbbi napokban beindult a kalandgyűjtés. Személy szerint ennek örülök, mert végre nem punnyadom végig a napjaimat, hanem megyek, jövök, vigyorgok, mint aki konnektorba nyalt.

Kezdtem egy maci kiállítással, ami hagyott némi kívánnivalót maga után. Aztán volt egy csapatépítőm az Aquaworldben, amit nagyon, nagyon, nagyon szerettem, a nap végére már fájt az arcom a nevetéstől, felavattam a fürirucimat, szedtem magamra némi színt. Szombaton meglestük a képregény kiállítást, amiről megvan a magam véleménye, de inkább nem mondok rá semmit… gazdagabb vagyok egy alienes bögrével.

2015. június 23., kedd

Szántai Zita: B épület



„1. rész: Vivi és a Rómeók”

Ahogy az ember nem megy éhesen vásárolni, úgy könyvfüggőknek sem kellene az akciós pultot kerülgetni. Ugyanis, ez most leárazva sikított utánam, hogy „Dóri, Dóri vigyél haza! Ígérem, jó leszek!”

Így huppant be a kosaramba, és meg kell mondjam, nem értem a negatív véleményeket. Illetve értem, csak a mértéke nem fér a fejembe. Biztos nekem nagyon fura az ízlésem, de miért várunk többet egy ifjúsági, könnyed, túl sok gondolkodnivalót nem adó történettől, mint ami?

2015. június 20., szombat

Kipurcanva



Nem szeretek beteg lenni, mondjuk most legalább a csapadékosabb, szelesebb napokat fogtam ki az ágynyomásra.

2015. június 16., kedd

Apakomplexus 2.0



Azért jó reggel kávéval a tévét bámulni, mert az információ-átfolyás serkenti az agyat. Főleg, amikor olyan „hírbe” botlasz, ami felkelti a figyelmedet, és a neuronjaid a koffeintől függetlenül pezsegni kezdenek.

Így jártam múltkoriban, amikor azt mondták, hogy újabban az aputest a menő. Először nem értettem, mi a vonzó abban, ha valaki úgy néz ki, mintha egy majom lenyelte volna Pataky Attilát. Valamiért erről édesapám teste ugrott be, amit az agyam úgy kódolt, hogy akkor bejön apukám?
De nem, mert apu nem a zsánerem. Aztán csak utánanéztem unalmas órámban, amikor persze a nők is ráharaptak, hogy akkor az anyutest is trendi.

2015. június 15., hétfő

Szívünknek mégis a béke, a nyugalom



Ismét szegényebbek lettünk egy színészóriással, akiről úgy érzem, nekem muszáj megemlékeznem. Ő volt az egyik kedvenc Drakulám.

2015. június 13., szombat

Max Brooks: Zombiháború



Ezt tavaly elkaszáltam, visszatekintve szerintem azért, mert nem az én kedvelt stílusomban íródott. Párom pedig, addig-addig idézett belőle, utalt rá, hogy az utóbbi idők reggeleiben nagy szerepet játszott.

Már legalább két hete megírtam ezt a bejegyzést. De most nincs időm és energiám posztolgatni, bocsánat.

2015. június 9., kedd

GyIK # 2.: Hol tartok most a fogyiprojekttel?


Rengeteget gondolkodtam, hogy írjak-e bejegyzést, és bocsi, de nem volt tervezett a dolog, így kimondottan képekkel nem készültem. Az utóbbi időben rengetegszer megkapom a kérdést, hogy hol tartok a fogyókúrámmal, az óvatosabbak életmódváltásként aposztrofálják. Baráti körben pedig, kötőszó lett a küldj-egy-képet.

Arra jutottam, hogy leírom, hogy mire jutottam, hol tartok, milyen érzések kavarogtak/kavarognak bennem, mit értem el, mit nem. Nem szánom ezt útmutatásnak, pusztán így egyszerűbb, mint mindenkinek egyesével lekörmölni.

2015. június 8., hétfő

Könyves-csajos nap



Jó munkához idő kell, tartja a mondás. Vikivel ezt a találkozót már tavaly óta szerveztük, és nagyon remegtem azért, hogy össze is tudjon jönni, mert egy évvel ezelőtt remek élmény volt. Nem szerettem volna arra rálicitálni, ám végül sikerült.

2015. június 4., csütörtök

Hemümön át a világ: Átmeneti hiány



Jelen esetben inkább a tartós változat.


Ez a téma sem egy fáklyás menet, annyi szent. Nem írni nehéz róla, hanem megismerni a kapcsolatban élők szintjén. Felismerni, megoldást találni rá. Árnyaltabban bemutatni, mint csak annyit írni, hogy igen. Háromféle ember létezik. Akik csinálják, akik szeretnék azt tenni, és akinek kocsányon lógnak a szemei.
A miértnél meg fent akadnak, vagy ami szerintem még rosszabb, ujjal mutogatnak a másikra, holott tulajdonképpen, azt sem tudják, saját maguk számára mi a jó. Elsiklanak a történések felett, zsarolások és hisztik jönnek, mindig a másik okolása.

2015. június 1., hétfő

Nyereményjáték



Bizony ám, ezt is megértük!

Amikor nekiindultam ennek az egésznek, akkor nem gondoltam volna, hogy lesz egyszer ilyen nálam. Nem szerettem volna, persze azért dédelgetett álmaim között volt.

Most, hogy én egy kerek évszámhoz értem, úgy voltam vele, illendő lenne ezt megünnepelni valamivel.

10 éve, 2005-ben írtam meg az első valamirevaló novelláimat. A legelső honlapomat pedig, június 30-án hoztam létre.
Ezért van a kerek évszám, és a június belőve játékra.

Azóta persze a Beriand nevű honlapnak leáldozott, létrejött a Tipegő Zombi, és még egy-két másik oldal is ennek kiegészítéseként. Nagyon sok kedves, lelkes olvasóra leltem bennetek, és mivel a többség kitart mellettem, ezzel a kis játékkal kedveskednék nektek.

A játék június 1-30. között zajlik, lehet jelentkezni, aztán majd következő hónap első napján sorsolom ki a majdani nyertest.

Kikötésem annyi van, hogy rendelkezz magyarországi postacímmel (vagy ha van ismerősöd, aki eljuttatja hozzád, nekem az is jó, de ezt ketten meccseljétek le egymás között).

Örülnék, ha egy feliratkozott olvasó kapná meg a „kicsi” csomagot. – Tudom, rengetegen követtek más módokon, amiket nem tudok számon tartani, de így gondolom ezt az egészet fairnek, hogyha más nem is, egy nyilvános követést nyomhattok rám.
(Meg tök jó lenne, ha követnétek itt, meg ott, meg amott, de ez utóbbit szabad választásnak gondolom, nem plusz ponthoz kötöttnek.)

Kommentben írd meg azt, milyen néven követsz.


A megnyerhető csekélységeket viszont, nem kötöm az orrotokra, legyen meglepetés. A kedvenc, és sok esetben megszemélyesített plüss kacsám már kinézte magának a tasak tartalmát. Csak azért pakoltam ebbe bele, hogy ne lássátok, mit rejt. Valószínű, bárki is kapja meg, dobozt fog a kezébe venni.

Lényeg, hogy van benne valami íróknak, valami olvasóknak, valami a romantikusabb lelkületűeknek, valami az ékszerfüggőknek. Valami az édesszájúaknak, és valami a szépség követőinek.
Mindegyik valamely kedvencemet takarja. :)

Remélem, ez így tetszik nektek.

Sok szerencsét mindenkinek, aki játszik!
Pusszantás,
D.