2015. május 19., kedd

Kritikus szemmel



Véleménye mindenkinek van. Valaki megosztja, valaki nem. Valaki bírja, valaki nem. Az a nem mindegy, hogyan mondjuk el a gondolatainkat. Akkor is, ha jó, akkor is, ha nem. Jobb ismerni a másik gondolatát.

A kívülállók jobb kritikusok, mint a barátok, vagy a hasonló érdeklődésű emberek. Őket nem érdekli, hogy ne bántsanak meg minket. Nem látják bele a szövegbe azt, amit az, aki ismer/szeret minket. Ő lehet úgymond az „idegen” szem.


Minden kritika hasznos. Nem szabad csak a jót figyelembe venni, nem csak abban van fejlődés – ego növelés -, ha csak azt mondják, zseniális vagy, lemegyek tőled hídba, annyira tehetségesen fested a körmöd, hogy wá, sőt, rágjalak meg a jó sminkjeidért.
Tény, hogy ennek örülünk, ezt akarjuk hallani.
Viszont, ott vannak azok is, akiknek nem tetszik, amit csinálunk. Ők a saját stílusukban szólnak hozzá a véleményünkhöz, és akkor vannak gondok, amikor nem tudunk vele mit kezdeni.

A rossz vélemény benne van a pakliban mindig, csak ez amolyan vörös posztós dolog. A nagy számok törvénye alapján meg pláne az. Ám, ha hibát találok, vagy valami nem tetszik, miért nem írhatok róla?

Ez nem arról szól, hogy ne olvasd el, ne nézd meg. Tisztelet a kivételnek, mert van egy-két alkotás, amit emberiség ellenes bűnténynek minősítettem már. Spec. én, amit felteszek, azért teszem, hogy ismerkedjetek meg vele, mert csak így alkothatunk véleményt. Aztán lehet csak eldönteni, hogy szeretitek vagy sem. Ezért is hagytam el a pontozást. Ne egy átlagérték alapján ítélj, mert az átlagtól jön, és az átlagnak szól.

A vélemény szubjektív. Az ÉN véleményem, az ÉN gondolataim, és az ÉN beállítódásom alapján alakul ki. Szoktam megmarni embereket (kedvenceket), viszont nem uszítok senkit senki/semmi ellen. A baj a stíluson felül ezzel van szerintem.

Rossz, ha egy műről rosszat írnak, mert nem lesz makulátlan az átlaga. De legalább írnak róla – jobb ez, mintha hozzá se nyúlnának. A vélemény is lehet nyilvános, az adott dologra tett reakció.
Ha valaki vállalja velünk szemben a véleményét, akkor adjuk meg neki az esélyt arra, hogy megvédje magát. Ne a háta mögött tegyük, vagy olyan helyeken, ahol nincs jelen. Az felettébb gerinctelen módszer.


Ne bújjunk el mások véleménye mögé, akiké egyezik a miénkkel. Ne egy vagy ezer másik legyen a szócsövünk, hanem mi magunk. Az a baj, hogy egy idő után ez átfordul durva személyeskedésbe, és már nem is a felek vitáznak, hanem az olvasók.

Legyen arc a komment mellé – könnyebb elállatiasodni, ha nem beazonosítható az ember, és könnyebb is kimondani azt, amit gondolunk. Viszont, ne csodálkozzunk azon, ha a megnyilvánulás alapján könyvelnek el, ha utólag bevallod az anonimitást. Az ilyen fajta tesztelést is elítélendőnek tartom, bár ez más kérdés.

Elegánsan köszönd meg a kritikáját, és viszlát. Ha tudod, hogy nem vagy biztos a frappáns válaszban, inkább ne kezdj hozzá. Védekezni meg főleg ne tedd, nagyobb galiba lesz belőle, mint amúgy lenne.

Ne személyeskedj!
Az szánalmas, amikor közelebbi hozzátartozók, barátok, vagy olyanok teszik, akiknek a vélemény effektíve mindegy.
Erre mondom, hogy akinek nem inge, nem veszi magára, akinek meg igen, az öltözzön fel!
Ha belehergeljük magunkat valamibe, az már az adott oldal követőinek csatározása lesz, egyenes út vezet a nyilvános sárdobálásig. Gyerekes hozzáállás, hogy valaki hisztizik, uszít, magyarázkodik, ennek tetejében másokkal végezteti el a munkáját.
Nem fogsz jobb színben feltűnni attól, hogy mást eltiporsz.

Mellőzd a bunkózást! Ennek aztán pláne nincs értelme. Nem lesz sem a CAPS LOCK-tól hangsúlyosabb, amit mondasz, mint attól sem, ha minden kötőszavad a b*meg.

A fent leírtak dilettantizmusról vallanak, ha valaki ezt felveszi, komolyan. Minél nagyobb tábor előtt csinálja, annál inkább. Dicsérő szavak, sztárság, hírnév, ezek áhítása, hiánya, félelem. Nem tanulta meg kezelni ezt.
A gond az, amikor a mű bírálata folytán a szerző személyeskedésbe csúszik, pedig ő nem a műve maga.
Mint a két irányba működnie kellene, hogy valamiről és nem valakiről alkotunk véleményt.

Úgy gondolom, hogy a negatív kritika is fontos, ott marad. Meggondolandó, megrágható, és később még rájöhetünk, hogy akit ezért ignoráltunk, igazat mondott.

Amellett vagyok, hogy becsületes legyek. Sosem adnék ki olyat a kezeim közül, amivel kapcsolatban ellenérzésem van. Laikus olvasóként nem szakmabeliként bírálok filmeket, embereket, könyveket.
Ha valaki csak nyalást kap, nincs igazi tükre, nem lesz tényleges képe.
Sajnos azonban az egójára az emberek 90%-a érzékeny.

Ez az adok-kapok tanulható. A nyilvánosság meg egy jó terep hozzá.

Képek forrása: demotivalo.com

2 megjegyzés:

  1. Klassz bejegyzés lett, imádom minden egyes sorát!
    Kritizálni való pedig nincs benne. :D
    Sokan sokat tanulhatnának az intelligens véleménynyilvánításról...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett. :D
      Igen, tanulhatnának sokan arról, hogyan lehet úgy véleményt nyilvánítani, hogy közben nem döngölik földbe a másik embert, csak hát, a legtöbbjüknek a gondolkodással is komoly problémáik vannak.

      Törlés