2015. május 24., vasárnap

Filmturmix



Most kicsivel több filmet hozok, mert inkább sorozatok első három epizódját néztük, illetve régebbi filmeket, amiket már ezerszer láttunk, de megunhatatlanok. Most is a Casper megy. Éljen a tévé matiné műsora!

Ha a múltkorira azt írtam, hogy vegyes vágott, akkor ez nem tudom mi. Turmix. Lehet, hogy a maratont átnevezem filmturmixnak. :)


 
A piramis (The Pyramid, 2014)
Horrorfilm Grégory Levasseur kezei közül Ashley Hinshaw és Denis O’Hare főszereplésével, amiben egy régész csapat megtalál egy elveszett piramist. Ki szeretnék őket utasítani a területről, ők mégis időt kérnek az ott járőröző katonáktól, hogy két óra alatt, amennyit tudnak, felderítsenek a járatokból. Csak ott bent több mindent találnak élőnek, mint holnak.
Szerintem: Ha több pénzt kap ez a film, akkor jó is lehetett volna. Mert a grafikája nagyon rossz lett, olyan gyerekes, amiket a kezdők tesznek össze. A színészek sem voltak jók, a stábot játszókon kívül senki sem volt megfelelő, mondjuk a karakterek se nyűgöztek le. S tudom, olcsó az ál-dokumentum, de akkor is. Nincs új a nap alatt… de a próbálkozás becsülendő.


A 7. fiú (The Seventh Son, 2014)
Szergej Bodrov készítette, Ben Barnes és Julianne Moore főszereplésével ezt a fantasy filmet. Gregory mester megkeresi az útódját, a hetedik fiú hetedik fiát, hogy a gonosz erőket kordában tartsa valaki, s mindeközben Malkin Anya újult erőre ébred.
Szerintem: Iron Maiden számnak tök jó, viszont filmnek puhácska. Klisékkel van teletolva az egész film, ami még nem lenne baj, csak elvették az egésznek mind a fantasy, mind a mese jellegét. Egyszerre mind a kettő, a másik oldalon meg lekardoznak mindenkit, és ábelesz-kóbelesz. Még azt is, aki varázsol. Története nagyon nincsen, párbeszéde sincsen, és vannak benne elemek, amiket egyszerűen nem tudok átgördülni. Egyszer nézhető, de aki eddig nem látta sem vesztett vele sokat. A gonosz főhősnőnk volt az egyetlen, akit végig kedveltem, de a vége neki is szomorúra sikerül. A módját sirattam, hogy nem sikerült igazán átütőre.


A rettegés háza (The Amityville Horror, 2005)
Andrew Douglas filmje Ryan Reynolds és Melissa George színészekkel, amiben egy család végre önálló házat vesz magának. A korábbi bűneset nyomai nem tűntek el, és a családfő hamarost a hatásuk alá kerül.
Szerintem: Mr. A letöltötte, hogy megnézzük, én már előre sírtam. Ryan Reynolds egész jó lenne, ha sikerülne túllépnie azon, amivel betört: az idióta arcjátékon. Néha már megugorja a lécet, ebben a filmben is hozta az őrültet, persze a minden ötödik perces meztelenkedés a nyálcsorgatóknak benne van a filmben. A többi meg a szokásos: gyilkos ház, gyilkos szellem, jó szellem, hogy a történelem ismételje meg önmagát. Minden magyarázat nélkül. Egyedül a kutyát sajnáltam. Ő nem tehetett semmiről.


Szép még lehetsz (Beauty Shop, 2005)
Csajos gettó vígjáték Queen Latifah és Kevin Bacon szereplésével. Bille Woodruff filmjében Gina önálló szalont próbál üzemeltetni, kikecmeregni élete gödreiből, miközben ott ácsorog mellette a lehetőség, és pechére az ellenség is.
Szerintem: Akinek kell egy olyan film, ami szórakoztatja, és végül is átfolyik az agyán, annak tökéletes, és szerintem ebben az esetben nem is kell se több, se kevesebb. Eltelik vele az idő, vannak benne aranyos poénok, és ez elég egy olyan nap után, amikor az agyunkat kiszipolyozták a lelkünkkel együtt. Kevin Bacon meg még mindig ő maga, viszont amellett, hogy szexi hosszú hajjal, magasabbra tehetné a lécet, amennyiben ez a jövőben sikerül neki.


Mercy (2014)
Stephen King novellájából készült film, Peter Cornwell rendezésében, Chandler Riggs, Frances O’Connor és Shirlex Knight főszereplésével. Az egyedülálló édesanya és két fia a nagymamához költöznek, akit egy furcsa betegség kerített hatalmába, ám erről hamarosan kiderül, hogy inkább valami természetfeletti erő tartja fogva, semmit betegség.
Szerintem: King hiába nagy király a horrorban, még ő is az őstojáshoz nyúlt vissza, hiszen Hastur a Chtulhu-mítosz egyik Mérhetetlen Véne. Amivel nincs baj, én is adóznék Lovecraft oltárán, ha eljutnék odáig. Maga a film nem jó, erős közepes, egyszer meg lehet nézni. Húzzák, húzzák, nagyon misztikus, de valahogy valami hiányzik belőle.


Maggie (2015)
Henry Hobson rendezte film egy apáról (Arnold Schwarzenegger), akinek a lánya (Abigail Breslin) a Föld egyik legpusztítóbb betegségét kapja el, amikor egy fertőzött megharapja. Wade-nek innentől alig két hete van, hogy a lányát karanténba küldje, vagy megölje.
Szerintem: Érdekes zombifilm. Schwarzi legalább tud a szerepeivel öregedni, csak nem választ jól. Nem volt egy rossz film, de jó sem. Leginkább semmilyen, majd’ 100 perces semmittevés, szög egyszerű történettel. Végig csináltam valami mást, leginkább beszélgettünk. Viszont sokkal reálisabb ez az átalakulás, mint a szokványos harap-futás kombináció. Tulajdonképpen depressziós volt az egész mozi.


Chrysalis – Az emlékrabló (Chrysalis, 2007)
Julien Leclercq sci-fije, amiben Albert Dupontel és Marie Guillard játsszák a főbb szerepeket. Egy nyomozó társait rohamléptekben elvesztik, s utóbb a társa az életben a párja volt. A szolgálat viszont kötelez, és újabb és újabb gyilkosságok miatt, új társat kap, ám ő egy rosszul sikerült rajtaütésnél elveszti minden emlékét.
Szerintem: Egyre inkább szeretem a francia filmeket. Nekem tetszettek a karakterek, persze nyilván a nagyközönség több hátteret követelne. A történet szempontjából megkapjuk, ami fontos, és tetszett a vége is, amilyen utat végül a nyomozó választ magának. Végig totóztunk, hogy és ki és miért lesz a filmben, végül bejött az egyik tippünk, de végig fent tartja az érdeklődést, a maga módján pörög a történet.


Tusk (2014)
Kevin Smith abszurd horror-komédiája, amiben egy netes rádiós (Justin Long) egy isten háta mögötti kis helyre érkezik, hogy interjút készítsen, ám alanya öngyilkos lesz. Más sztori után néz, így kerül a titokzatos Howard Howe házába, ahol a vendéglátó elkábítja.
Szerintem: Nagyon beteg, nagyon rossz, de annyira, hogy számomra már jó. Kevin Smith-t illetően elfogult vagyok, viszont ez a film az abszolút mélypont. Megtaláltam benne a humort és a szórakozást, meg az undorítósága miatt minden galamblelkű ismerősömmel megnézetem. Johnny Depp, aki nem saját nevén jegyzi a filmet meg hab a tortán. Röhej, hogy még ettől is sikerült átmenni filozófusba.


Ex Machina (2015)
Alex Garland sci-fije, Alicia Vikander és Domhnall Gleeson szerepeltetésével. Caleb a fiatal programozó nyertesként kerül ki egy versenyből, melyek nyereménye, hogy a világ egyik nagy koponyájával tölthet el egy hetet a férfi saját birtokán. Olyan kísérletben kell részt vennie, ami azt vizsgálja, hogy a robotok lehetnek-e emberek?
Szerintem: Szintén egy bot egyszerűségével játszó történet, nem is nagyon pörög. A végjáték öt perce tetszett, amikor az tulajdonképpen elkezdődik, mert az a csavar remekül fel van építve. Illetve, még egy kedvenc jelenet a végén van, amikor a robot egy tizedmásodperc alatt ítél egy válaszból. Az elején azt hittem, valami gyerekes film lesz, mint a mai tinifilmek, és kellemes meglepetést okozott, hogy mégsem. Amúgy, érdekes kérdéseket boncolgatott, melyeket talán a történetben csak utólag veszünk észre.


The Atticus Institute (2015)
Egy Pennsylvaniai paranormális jelenségekkel foglalkozó pszichológiai labor 1976-ban rejtélyes körülmények között bezárja kapuit. Most megtalálták és nyilvánosságra hozták az utolsó kutatás anyagát. William Mapother és Rya Kihlstedt játtsza afőbb szerepeket Chris Sparling filmjében.
Szerintem: jaj, ne, ne, ne, ne, ne. Még mindig nem hiszek a démonikus megszállottságban. Ráadásul ez a történet úgy van megcsinálva, mint egy dokumentumfilm a Spektrumon. Alapvetően nem lett volna rossz, de több ponton is támadható. Ijesztő hanghatásokkal operál, aki érzékeny az ilyesmire, fogékony a témára, annak talán tetszeni fog. Azért utánanéztünk az igazságtartalmának… nos… a parasztvakítás mindig bejövős.

2 megjegyzés: