2015. május 5., kedd

Farkas-torok



Tavaly óta nagy álmunk ezt bejárni, egyrészt, mert még életünkben nem voltunk ott, másrészt, mert egy éve csak pisilni mentünk le, és meg akartunk halni felfelé a meredekségtől. Most gondoltunk egy nagyot, hogy elmegyünk felderíteni ezt a Predator hangokkal teletűzdelt területet. Elsőre megint majdnem feladtuk.


Nagyon nem kell totózni az útvonalat, egy darabon viszonylag könnyen megközelíthető. Felpattantok a 65-ös buszra, az elvisz a Fenyőgyöngyéhez, és itt kezdődnek a problémák. – Néha tényleg úgy érzem, valaki orrára kellene koppintani, amikor összeteszi a túravonalakat, de tényleg!
Neten annyi van, hogy buszmegállótól kék jelzés. Kérem szépen, az két irányba visz. A buszmegálló oldalán lehet eljutni az ORFK-toronyhoz, Farkas-torokhoz, az út másik oldalán az Árpád-kilátóhoz.
Mi először ezt néztük be, mert követtük a „buszmegállótól kék jelzésen haladj” mondatot.

Én amondó vagyok, hogy aki nem bírja az erőltetett menetet felfelé, az eddze meg magát, mert megéri.
Van más megközelíthetősége persze, visszafelé, és akkor csak a végén tré, amikor fel kell menetelni, viszont aki itt kezd, és visszafelé halad, annak fel kell azért kötnie a gatyáját. (katt a képekre, ha nagyban szeretitek)



Van benne minden. Könnyed erdei séta, nehéz, sziklás emelkedő, lefelé tartó csúszós talaj.


Virág nagy szaftos bogárral. Ha eltévedünk, és elfogy a hamida, fehérjeforrás lett volna bőven.


Lila virág, aminek a környezete is szép. Rájöttünk, hogy a tűlevélből álló avar kényelmes.


ORFK-torony messziről. Itt már be lehet lőni, ha kimondottan a tornyokra pályázunk, merre tartson az utunk. Közelinek tűnik, de a látszat csal.


Ennél a táblánál több lehetőség is van. Mi a zöld jelzésen mentünk tovább, és nem kanyarodtunk le a zöld+ irányába, maradtunk rajta inkább, és a kéket választottuk később, hogyha már ott voltunk, ne menjünk le a városba vissza, hanem nézzük meg a tornyokat. Időnk, mint a tenger.


Még egy virág. Kezdem azt hinni, hogy Mr. A-ban egy természetfotós veszett el. :)



AZ ÉLETBIZTOSÍTÁS. Tele volt ilyen, fejünk felett keresztben álló fatörzsekkel az erdő. A fák többsége eltört valahol, valószínű a nagy fagy miatt, ami érte őket. A többségét azért próbálták rendbe szedni, de azért voltak ilyen meglepetések. Izgi alattuk keresztül menni.




Fenyő nedv… vagy alien-nyálka.



Kilátás a városra a fák közül.




A torok meredeksége, és ágai-bogai. – Nyugi, nem itt kell menni, hanem kitaposott úton, de ez van melletted.




Sziklafal, ami csak úgy beképződött oda a hegybe. A következő esőnél azért nem állnék alatta.


Növény, aminek valamije ilyen kis gubókban lóg róla lefelé.



Újabb sziklaegyüttes a semmiből, és ilyen volt mellette. Na, mi nem erre mentünk.


Hanem inkább arrafelé, ami szintén a következő esőnél lenne érdekes. Itt a luk tetszett, meg hogy kilógtak a kisebb-nagyobb gyökerek a földből.


Így képről annyira nem para, de itt felfelé jöttünk, az okosabbak lefelé. Na ez az, ami kínzásnak minősül. Volt lefelé is egy sziklásabb, gyökeresebb rész. Ott fától-fáig lépkedünk, mint két szaró galamb.


Ez meg előttünk volt akkor még.




Kilátás a másik oldalon. Viharfelhők a fejünk felett. Meg is áztunk kicsit, de még jól is esett. Sőt, ehhez a magassághoz bőven elég, hogy ilyen kicsit szeles, kicsit esőre álló idő van. Így is szakadt rólunk a víz.
Tovább a kék jelzésen.


Furcsa, lila pompom-virág.



Sárga virág, Mr. A nagy kedvence.


Érdekes virágképződmény. Rejtett, számomra sosem látott kincsek.




Kilátás a tornyoktól.










Beton valamik. Hogy egészen őszinte legyek, nem tudom, ezek mik. De az egyik ilyen vasrácsos, földizébe belementem. Nem volt ijesztő, meg nem mély, csak körbenéztem. Az egyik be volt falazva, a másikba szabad bejárás volt.
(itt azért láttam egy lányt éktalpú cipőben jönni)



Ez a torony is lehet irányzék.


Pest a magaslatokról.


Visszafelé jövet már. Romok. Szedtünk orgonát.



Ez a Pálvölgyi-barlang bejáratával szemben van. Oda is fel akarok egyszer törni.


Valaki tud valamit. XD
GyIK, ha nem tudod elolvasni: Vigyázat Medvedisznó Ember.

Szóval. Letudtunk két túrát egy nap, mert végül is, így is belefutottunk a tornyokba. Aztán még gyalogoltunk kicsit. Le a hegyről, onnan egy kerülővel a Nyugatiig. Onnan tovább Blaha, ott meg nem bírtuk és metróztunk.
Aznap összesen hat-hét órán keresztül csak mentünk. Estére úgy mozogtam, mint 3PO, másnap reggel leginkább sehogy.

*
Mit vigyetek magatokkal?
Olyan cipőt, aminek vastag, kényelmes talpa van, mert a kiszögellő kisebb-nagyobb kövek, kavicsok kellemetlenül érintik az ember lábát.

Mit kövess?
Fenyőgyöngyénél, a buszmegálló oldalán a kék jelzést a fenti hármas tábláig, onnan zöld jelzésen tovább. Az útról semerre ne térj le, bármilyen csalogató, pont oda visz, ahova kell.

4 megjegyzés: