2015. április 18., szombat

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a kísértetház



„Agatha Raisin 14.”

Tényleg, most már ez volt az utolsó, amit random olvasok, és bárki, bárhogy tukmál is, kezdem elölről az egészet. Ezt most csak azért olvastam el, mert MajdnemAnyósomnak kórházba kell mennie, és ha bemegyek majd hozzá, tudjunk miről beszélgetni. Szeretek vele könyvekről diskurálni, pedig nem hasonló az ízlésünk.

Lényeg a lényeg, hogy ha eddig kavar volt a fejemben Agatha életéről, akkor most orkánként söpört át rajtam. Érthető, mert visszamenőleg valamennyire magyaráz, csak piszkálja a fantáziámat a sok miért, és hogyan, és szeretném olvasni, hogy miért alakult úgy a helyzet, ahogy.


A szerzőről

Marion McChesney néven született a skóciai Glawgow-ban 1936-ban. 1979 óta ír könyveket, két meghatározó karaktere Hamish Macbeth és Agatha Raisin. Több írói álnéven is tevékenykedik, mint Jennie Tremaine, Helen Crampton, Sarah Chester, M. C. Beaton, Charlotte Ward… stb. Szakmái mindig is az íráshoz, könyvekhez húzták, hiszen újságíróként, szerkesztőként dolgozott.
Harry Scott Gibbons-tól egy fia született, jelenleg is aktív író.

Fülszöveg:
A kísértetjárta ház híre felébreszti Agatha nyomozókedvét, míg ki nem derül, hogy csak egy közutálatnak örvendő vén szipirtyóval járatja bolondját az ismeretlen tettes. Aztán az öregasszonyt meggyilkolják, és Agatha Raisin magától értetődően sokkalta otthonosabban mozog a bűnügyek felderítésében, mint szellemirtóként. Botladozásaiból ezúttal sem maradhatnak ki a falubeliek meg a rend helyi őrei, ahogy természetesen a jóvágású szomszéd sem.

A skót írónő regénye – mint valamennyi Agatha Raisin-könyv – izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel, és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív kiválóan megrajzolt figuráját kritikusok és rajongók egyaránt megszerették; a sorozat más a 24. kötetnél tart.


Eredetileg: Mc. Beaton: Agatha Raisin and the Haunted House (2003)
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalszám: 334
Műfaj: krimi

Kedvenc idézete(i)m:
1)
- Szóval, szerinted hazudik, és nem is nős? (…) Honnét veszed?
(…)
- Hát onnét, hogy megcsókolt.
- Jaj, Mrs. Raisin. De tényleg. Azt mondtad, mindketten ittatok. Egy feleség még nem fogja megakadályozni őt abban, hogy kikezdjen veled. (…)
- De az Londonban volt, és mi most falun vagyunk.
- Önmagában a falusi élettől még egy férfi se lett szent. Veszélyes dolog ám ábrándozni.

2)
A szerelem együtt jár a fájdalommal.

3)
Idehallgass, nálad a szerelem már függőség. Az a te legnagyobb bajod, hogy önmagadat feleannyira se szereted. Így amint rájössz, hogy épp nem rajongsz senkiért, minden igyekezeteddel azon vagy, hogy valamiképp betöltsd az űrt.

4)
Mi mindketten pályát tévesztettünk, Agatha. (…) Nekünk is éttermet kellene nyitnunk, hogy nagy pénzért éheztessük a vendégeket.

5)
Amikor a férfiak ostobának érzik magukat, mindig keresnek egy bűnbakot.

Vélemény:
Számomra az a legjobb a Beaton-kötetekben, hogy inspirálóan hatnak rám. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer krimiírásra adnám a fejem, de minél többet olvasok, és látva, hogy viszonylag egy bot egyszerűségével dolgozik a könyv, nem is állna tőlem távol ez a műfaj. Jó, ennél a szintnél vannak komolyabb krimik persze, ezt aláírom, de ennek nem is az a lényege, hogy órákat töltsön el azzal az olvasó, hogy aprólékosan figyeljen a részletekre. Viszi magával a történet, sodródik az árral, élvezi, ahogy kibontakozik a történet… a következő pillanatban pedig, vége lesz.

Valószínű, a történetben megjelenő misztikum a ludas, de eddig ez a történet tetszett a legjobban.
Nem csitri, nem hebrencs, nem idegesítő, hanem ugyanaz a „nyomozónő” Agatha, akit az eddigiekben megismertem, és az előzőleg általam olvasott kötetben elvesztettem.

Egy hosszú sorozatban félő, hogy a klisékbe fullad bele az író. Még mindig megvannak a jól kidolgozott karakterek, a helyszín, és nagyjából a cselekmény is ugyanazon a vonalon mozog, ám, mint a romantikus könyvek esetében, azért olvassuk, mert szeretjük olvasni, függetlenül attól, hogy a szál történéseit már kívülről fújjuk.
Nem mindig elég az eseményeket megváltoztatni, és a neveket, úgy érzem, hogy kellene valami vérfrissítés a sorozatnak. Más környezet, más nyomozási helyzet, más eszközök, vagy csak legyen Agatha más szerepkörben. Nem tudom.

Maga a történet egy pillanatra sem állt meg. Mindig mozgásban volt, mindig történt valami érdekes, kínos, vagy megmosolyogtató dolog.

Nem tudom megmagyarázni, miért, de Charles egyre vonzóbb karakter a szememben. Tetteitől függetlenül izgatja a fantáziámat.

Ajánlom: Bárkinek, aki szereti a krimit, a limonádékat, aki jókat szeretne derülni a cselekményen, a szereplőkön. Aki még nem vagy már egy kicsit unja a sorozatot. De még mindig azt mondom, hogy aki próbálkozik ezekkel a kötetekkel, próbálkozzon inkább sorrendben.

2 megjegyzés:

  1. Én nagyon szeretem a krimiket, ezt a sorozatot is elkezdtem már :) Mondjuk a gasztrokrimik (fura, de nagyon jó kis kategória) hoznak lázba legjobban :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gasztrokrimi???
      Na, ennek utána fogok nézni! :)

      Törlés