2015. április 8., szerda

John Scalzi: Bezárt elmék



Végre! Úgy örültem a nyúlfarknyi szabadidőmnek, mint bolond majom a farkának. Be is vetettem magam a kanapé egyik sarkába, és olvastam. Mióta láttam ezt a könyvet, azóta szerettem volna falni a betűit. Mr. A kapta meg, de ő meg akkor mást olvasott, most is valahol a M.A.G.U.S. világában kalandozik. Úgyhogy, ahogy volt lehetőségem, ültem és olvastam.

Voltak fenntartásaim, félelmeim. Némelyik bevált, némelyik nem.


A szerzőről

John Scalzi az ezredforduló után feltűnt sci-fi írók nemzedékének termékeny és invenciózus tagja. Több stílusban és médiában kipróbálta magát: ír filmrecenziókat, ismeretterjesztő könyveket és esszéket. Dolgozott kreatív tanácsadóként a Csillagkapu Univerzum tévésorozatban; népszerű blogja a Whatever pedig az egyik legrégibb a maga nemében. A Vének háborúja az első műve, mára kultkönyvvé vált, és további három része jelent még meg. Scalzi szakmai elismerését jelzi, hogy 2010-ben megválasztották az Amerikai Science-Fiction és Fantasy Írószövetség elnökévé.
Jelenleg az ohiói Bradfordban él feleségével és lányával.

Fülszöveg:
Egy hotelszobában ismeretlen férfi holttestére bukkan a rendőrség. A feltételezett gyilkost még a helyszínen elfogják, de ő semmire sem emlékszik. Nem sokkal később újabb bűntény történik. Az esetet a kezdő FBI-ügynök Chris Shane-nek és sokat látott társának kell megoldania.
Hamarosan rájönnek, hogy igen nagy a tét. Az események ugyanis összefüggésben vannak egy frissen beiktatott törvénnyel, amelynek értelmében az USA radikálisan csökkenti a Haden-szindróma által érintett emberek ellátására szánt összegeket. A gyógyíthatatlan betegség több millió amerikait fertőzött meg: az életben maradottak elméje ugyan ép maradt, de elveszítették az uralmat önnön testük felett, így az agyukba ültetett neurális háló segítségével tartják a kapcsolatot a világgal.
Az új törvény nemcsak a lakosság jelentős részét háborítja fel, hanem számos nagyvállalat érdekeit is sérti. A hadenes közösség tiltakozásként tüntetéseket és sztrájkot szervez, mások azonban akár ölni is képesek…

John Scalzi futurisztikus politikai thrillere két Vének háborúja-kötet közti sünetben íródott, és kiváló példája annak, hogy a tengerentúl legnépszerűbb sci-fi szerzője az akciódús űroperák világán kívül is képes maradandót alkotni.


Eredetileg: John Scalzi: Lock In (2014)
Kiadó: Agave könyvek
Oldalszám: 306
Műfaj: Sci-fi / thriller

Kedvenc idézete(i)m:
1)
- Maga most viccel – szólalt meg Vann.
- Nem láthatott mosolyt rajtam, miközben ezt a megjegyzést tettem (…) De biztosíthatom, hogy ott volt a mosoly.

2)
Én szeretem az anyádat, de ha ilyen uralkodói stílusban folytatja, lehet, hogy el kell kábítanom kloroformmal.

3)
Az anyám nem csak azért aggódik az elköltözésem miatt, mert hiányozni fogok neki. Amiatt is aggódik, hogy ha a saját döntéseimre és napirendemre leszek bízva, akkor napokig fogok a saját mocskomban fetrengeni. Én úgy gondolom, hogy ez egyáltalán nem megalapozott félelem a részéről.

4)
- Ez az első hetem a munkahelyemen (…)
- És milyen érzés?
- Olyan, hogy pillanatnyilag azt kívánom, bárcsak egy átlagos gazdag kölyök lennék, és a szüleimen élősködnék – feleltem.

5)
Azt szokták mondani, hogy a liminális terem olyan fekete, mint a sír. Én azonban úgy gondolok rá, mint az élet ellenkező oldalán lévő sötétségre. Arra a sötétségre, amikor még minden az ember előtt áll, nem pedig mögötte.

Vélemény:
Örülök, hogy a Vének háborújával kezdtem. Ha ahhoz szeretném hasonlítani, attól klasszisokkal elmarad, viszont, ha önmagában nézem, akkor megállja a helyét. Sci-fibe oltott krimi, vagy ahogy manapság mindenre mondják, thriller. Kevésbé humoros, mint Scalzi sorozata, kimondottan megfogó karakterek sem voltak benne. Konkrétan újra és újra megtanultam a nevüket, mert pár oldal után voltak, nincsenek. Teljesen más lüktetése van, mint a Vének háborújának.

De mint mondtam, megállja a helyét önmagában. Hozzáteszem, a krimi annyira nem a szívem csücske műfaj. Kíváncsi voltam, mit hoz ki belőle. Bár, lehet sejteni, hogy mi lesz a vége, azt nem mondom, hogy meg is lehet mondani, ki és miért operál a kötetben azzal, amivel, de egy krimi is, mint minden más, egy sémára épül fel. Tudjuk, hogy mi a vége, mégis olvassuk. Scalzi ad hozzá egy alaphelyzetet, kidolgozta a hátteret, a Haden-szindrómát, felépített egy alapesetet, ami szép lassan, lépésenként épül fel. Ezért mondjuk néha a falat kapartam, hogy történjen már valami, cserébe viszont a következő oldalon sorjázta az eseményeket.
A humortalansága sem kimondottan hiba, de a riposztok nem mind voltak olyanok, amiket egy ember eldurrogtat az adott helyzetben. A gyeplőt egy picit szabadabbra hagytam volna ebben az esetben.

A szindróma maga viszonylag kidolgozott, egy alaphelyzetet teremt meg, ami bevon egy teljesen steril történetbe sci-fi elemeket. Először nem tudtam, mire fog belőle kilyukadni, a végén kellemes meglepetést okozott. Kicsit oda kell a történetre figyelni, és ez mindenképpen jó pont.

Sok más mellett, gondolatokat ébreszt. Például, amikor olvastam, hogy milyen a szrípióban mozogni, vagy egy bölcsőben magatehetetlenül feküdni, óhatatlanul eszembe jutott, amikor a két lábam használatát evidensnek fogtam fel. Aztán eltörtem, és igen korlátozottá váltak a lehetőségeim. Vagy, a apjának lábamputációja. Kell egy idegen test, amit meg kell tanulj használni, s ami sosem lesz olyan, mint a régi.

Alapvetően jó sok munka lehetett ezzel a könyvvel. Nem vagyok szakértő, mégis úgy sejtem, rengeteg segítséget kapott a háttér felépítésében, mert olyan pöpecül össze van téve mondjuk a számítástechnikai felhasználás a kötetben, hogy én magam, ha vért izzadnék se tudnám megkomponálni.

Egyáltalán nem bánnám, ha lenne még nem Vének háborújás regénye. Érdekes színfolt a saját palettáján, és még mindig maradt az egyik kedvencem.

Ajánlás:
Hm. Krimi/thriller-imádóknak mindenféleképpen, akik valami mást szeretnének olvasni, vagy csak ismerkednek ezzel a két világgal, vagy elfogytak az Agatha Christie-kötetek, vagy szeretnének kicsit másképp szórakozni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése