2015. április 25., szombat

Ian Pearson: A holnapod



Mr. A kérte ezt a könyvet, azt hiszem, még karácsonyra. Ő már túlvolt rajta, engem is érdekelt a dolog, viszont az ő véleménye teljesen elvette tőle a kedvemet. Aztán végeztem az addig elkezdett könyvekkel, és kézbe vettem. Élvezettel vágtam bele, viszont kicsit keserű szájízzel tettem le.

Tetszik vagy sem, a jövő ködbe vész… túl nagy súllyal esik benne latba az emberi tényező.


A szerzőről

Ian Pearson futurológus a belfasti Queen’s Universityn diplomázott fizika-matematika szakon, számos mérnöki területen dolgozott. 1991-tól dolgozik jövőkutatóként. Előadásokat tart, díjakat elismeréseket gyűjt. Doktori fokozatát a westminsteri egyetemen szerezte.

Fülszöveg:
A világ egyik leghíresebb jövőkutatója mögött harmincéves mérnöki praxis, számos könyv és ezer előadás áll. Munkája eredménye nem egyfajta jóslat, hanem a jövőre vonatkozó megállapítások, amelyek eddig 85%-ban beigazolódtak. Így például az SMS, a síkképernyős- és 3D-s tévé is.
Ian Pearson szerint az, aki az internet robbanásszerű térhódításán meglepődött, most csatolja be csak igazán a biztonsági övét. A közeljövő technológiái ugyanis még nagyobb változásokat hoznak majd, olyan digitális forradalmat, amely a legtöbb sci-fi író fantáziájával vetekszik.

Mit hozhat a következő harminc év?
Mesterséges intelligencia * Űrturizmus * Kiterjesztett valóság * Várható társadalmi feszültségek * Munkaerőpiaci átértékelődés * Űrtechnológia az otthonunkban * Virtuális nagyvállalatok * Bőrre nyomtatott áramkörök * Fizikai érzékelésünk rögzítése és újraélése * Gondolat- és érzelemfelismerő berendezések * Új párválasztási stratégiák * Digitális halhatatlanság * Géncsere eBay-en * Fogyókúra nanotechnológiával * Közvetlen PC-agy kapcsolat * Feljavított álmok * És mikor ugrik be a számítógépünk helyettesíteni bennünket?


Eredetileg:Ian Pearson: You Tomorrow (2011)
Kiadó:H. C. L Ipari és Innovációs Kft.
Oldalszám: 328
Műfaj: filozófia

Kedvenc idézete(i)m:
1)
(…) egy olyan állapot felé haladunk, amelyben a bírók maguk hozzák a törvényeket, és amely nagyon könnyed Dredd bíró világává válhat, ahol a pisztolyt ránk szegező nagyfiú csak annyit mond: „Itt én vagyok a törvény.”

2)
(…) milyen lenne az élet, ha lenne pár másolatod? Melyikük lenne vajon az „igazi” éned?

Vélemény:
Ez a könyv nem rossz. Egyáltalán nem az, cserébe viszont, nem is jó. Egyetlen egy hibája van, az szerintem egy nagy hiba, hogy újra és újra önmagába tér vissza. Mindent ugyanoda vezet le, és ami még rosszabb, hogy kvázi ugyanazokkal a szavakkal dolgozik. Egy régi randimat jutatta eszembe, amikor egy kosaras sráccal találkoztam, és bármiről beszélgettünk is, minden mondat végén az volt, hogy „de a kosárlabdában…”.
Itt ugyanezt éreztem, hogy mindent a számítástechnika kezébe ad. Magyarázza, mondja, ellenvetéseket tesz, majd egy huszáros vágással jön a szöveg, hogy „valószínűleg a számítástechnika majd felülírja, és csinálja”. Amivel nincs baj, valószínű, ez be fog következni. A szétdarabolt fejezeteknek az átka az, hogy egy fejezet 8-10 részből tevődik össze, és amikor ugyanennyiszer olvasod végig ugyanazt, ront a könyv hatékonyságán. Unalmassá, lapossá teszi az egészet.

Igazság szerint, ha kezedbe veszel egy sci-fi könyvet, ezeket a dolgokat akció közben látod, itt inkább csak leírja, hogy ez lesz, meg kell barátkozni a gondolattal. Mindezzel együtt, érdekes gondolatokat felvetett bennem, hogy milyen lenne a barátnőim érzéseit is érezni, ha már a gépek miatt össze vagyunk kötve? Milyen lenne folyton áttölteni a tudatomat, és örökké élni, vagy kapni egy mechanikus testet, és hadd legyek robot az idők végezetéig. A folyamatos letöltés és szaporodás a születésszabályozás nélkül fenntartható lenne-e? Egy idilli világ nem naiv elképzelés olyan esetben, amikor csak a szegények szaporodnak, de a gazdagok „nem”? A változás mindenki számára elérhető lenne, vagy csak egy szűk rétegnek?...stb.

Amiről mi sokáig anekdotáztunk Mr. A-val, az a születésszabályozás témaköre volt. A könyv felvetette, hogy mi lenne, ha lennének mesterséges méhek? Nem lenne szükség nőre. Ezt persze később megcáfolja egy másik fejezetben, de lényeg, a lényeg, hogy megnézném, amikor a pár hozza az alkatrészeket, beteszik őket egy tartályba, aztán küldenek egy sms-t, hogy mehetsz a gyerekért. Hú, milyen károgás lenne, mert a nők soha többé nem tudnák kijátszani a „de mi szülünk” kártyát. Vagy, úgyis etnikai, vagy pénztárca alapon lennének elérhetők a szolgáltatások, mert máskülönben, kiveszne a nyerészkedés a társadalomból, viszont ez meg lehet, hogy lázongáshoz vezetne. – S pont az ilyen következtetések miatt, gondolom azt, hogy ez valahol már nem science fiction, hanem valóság, csak egyelőre még nem vagyunk készen rá. Még nincs miért bevezetni, mert nagyobb katasztrófához vezetne, mintha kitörne a Yellowstone alatti szuper vulkán.

Szóval, értem a könyv érvelését, és az önmagával szembeni ellenérvelését, viszont pont a kimondatlantól lesz egy ilyen olvasás utáni kettős érzelem az emberben. Tetszik is, meg nem is. Elképzelhető is, meg nem is. Élveztem is, meg nem is.

Ajánlom: Azoknak ajánlom, akik kacérkodnak a témát illetően, vagy a könyv fülszövege alapján levennék a polcról, akik szeretnek a jövőn gondolkodni, vagy inspirálódni akarnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése