2015. április 12., vasárnap

Film maraton



Nem volt időm filmeket nézni, amiket meg mégis láttam, többségében unalmasak voltak, vagy egyszerűen csak rosszak. Most is csak azokat szemezgettem össze, amiket ajánlanék, de a poszt végén van kettő, amihez jó, ha nem minden olvasóm nyúl hozzá, mégis úgy éreztem, hogy itt a helyük.

Egyedül a Son of Darkness: To Die for II, 1991-es filmen totóztam, hogy benne legyen-e vagy sem, végül nem, de akit érdekel egy vámpíros, Drakulás szerelmi történet, nézze meg.

Kicsit változtattam a poszton, hogy ne legyen telefonkönyvszerű.


John Wick (2014)
Keanu Reeves és Willem Dafoe főszereplésével, Chad Stahelski rendezésében készült akciófilm arról, hogy John Wick egy nyugalmazott bérgyilkos. Semmi másra nem vágyik, mint arra, hogy normál emberként élje le életének hátralevő éveit. Ám, amikor az életére törnek, felébred benne a régi énje, és bosszúért kiált.
Szerintem: Keanu Reeves-féle Elrabolva-film, bár ez nekem sokkal jobban tetszett, mint a Liam Neesonos. A kutyát nagyon sajnáltam, ő aztán nem tehetett semmiről. Szeretem a magányos harcos kategóriába eső filmeket. Ezt sokan lehúzzák, viszont nem tartom annyira elcsépeltnek, mint a ma oly’ népszerű bipoláris főhősöket, vagy a démoni megszállós alkotásokat. Tetszik, hogy nem a klasszikus gonosz a főhős ellensége, hogy nem azért indul a hajtóvadászat, amiért általában szokott. Jól megcsinált film, hangulatos.


A titkárnő (Secretary, 2002)
Steven Shainberg rendezte, James Spader és Maggie Gyllenhaal főszereplésével, amelyben egy teljesen jellegtelen, szürke, önmagára néhanapján veszélyes lány munkát keres. Mr. Grey ügyvédi irodájában helyezkedik el, ahol érzelmei és kapcsolatai, azok jelentősége is új, eddig nem ismert szintekre emelkednek.
Szerintem: Na, ez sokkal inkább SM-kapcsolat, mint a tejfelesszájú és a penészvirág esete ötvenszer. Kicsit komikus, kicsit szatírikus, kicsit drámai és kicsit romantikus. Engem elszórakoztatott. Igazság szerint, annyira bárgyú az egész, hogy attól lesz igazán szerethető. Ülj le, nézd meg, fogadd be, aztán majd meglátjuk, hogy ott ragadsz a tévé előtt vagy sem.


A mindenség elmélete (The Theory of Everything, 2014)
James Marsch rendezte, Eddie Redmayne és Felicity Jones főszereplésével a Stephen Hawking életéről szóló filmet, ami tulajdonképpen a fizikus korai témaválasztását, és betegségének lefolyását mutatja be, ami egy igen embert próbáló feladat.
Szerintem: Annyira szörnyű, hogy tényleg, amennyit a Sors ad, annyit elvesz. Itt van egy ragyogó, zseniális elme a saját testébe zárva. Más penetráns emberek meg maximum csak az ujjukat vágják el papírral. Szomorú ez a film. Nagyon igaz, nagyon nyers, de szomorú. Az már egy más tészta, hogy kicsit Einstein-szagú lett az egész vonulata, és a cím és a történet nincs összhangban, viszont az egyik legjobb életrajzi film, amit valaha láttam.


Szupernova (Supernova, 2000)
James Spader és Angela Bassett főszereplésével, F.F. Coppola, Walter Hill és Jack Sholder rendezésében készült sci-fi, amiben egy űrhajó maroknyi legénysége vészjelzést fog. Hogy segíteni tudjanak, ugrást hajtanak végre. Pechjükre egy haldokló csillag gravitációs terébe érkeznek. A férfi, akit még életben találnak, aki egy olyan tárgyat visz fel a fedélzetre, melynek aktivitása a galaxis összeomlásához vezethet.
Szerintem: Annyira nem rossz, mint amennyire gagyinak hangzik ez alapján. Egyedül a motivációt nem találtam meg a filmben, amúgy eltelt, nem volt vele baj, még pörgős is. A színészekkel sem volt semmi bajom, mellőzött, nem túl nagy sztárok szerepelnek benne, a karakterükben jól játszanak.

*** tizennyolc nagyon plusszos filmek!!!! ***
Effektíve, erős idegzetűeknek ajánlatos megnézni CSAK.

Salo, avagy Sodoma 120 napja (Salo o le 120 giornate di Sodoma, 1975)
Pasolini utolsó filmje nem válogat a kínzások között, és mindenféle finomság nélkül mutatja be, hogy egy csoportnyi foglyot hogy használ ki pár elmeháborodott fasiszta egy villa falain belül. Caterina Boratto történetei, Paolo Bonacelli kibontakozása vagy akár Aldo Velletti perverziója időtálló kegyetlenségről, a vágyról, és annak hajszolásáról szólnak.
Szerintem: nem vagyok egy prűd, fújolós, galamblelkű naiva, de akárhányszor látom ezt a filmet, elgondolkodom az embereken. Egyrészt, én szeretem Sade márkit, másrészt, ha túl tudok nézni a film képi, és igen gyomorforgató látványvilágán, akkor érdekes gondolataim támadnak a sub-dom elven alapuló emberi kapcsolatokról. Nem kell ehhez semmilyen ideológia, minden korban megjelenik ez… maximum, nem ennyire durván tálalva.


O története (Histoire d’O, 1975)
A Just Jaeckin rendezte filmben O-t barátja egy kastélyba viszi, ahol különböző szörnyűségeknek vetik alá a megalázástól az erőszakig. Mivel a lány független, s minden korbácsolás előtt megkérdezik, hogy szeretné-e, az ő döntésétől függ, hogy mit szeretne elviselni. Ő pedig, beleegyezik mindenbe. Udo Kier és Corinne Cléry játsszák a főbb szerepeket.
Szerintem: Szeretném elolvasni a könyvet is. EZ EGY IGAZI BDSM film, nem más. A kapcsolat, a kibontakozás, a pszichológiája elgondolkodtató. Vannak benne részek, melyeket muszáj nézned, mert magával ragad. Aztán a következő pillanatban látsz valamit, amitől a távirányítót a falnak vágnád. Nyers és erőszakos, mégis erotikus. – Kíváncsi leszek, mennyiben más a könyv.

Ti miket láttatok mostanában?

8 megjegyzés:

  1. Jó kis összeválogatás, a John Wick-et én is napokban láttam, nagyon tetszett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett.
      A John Wick című filmnél nem voltak nagy elvárásaim, de odakötött a kanapéra, szóval, tetszett. :)

      Törlés
  2. A John Wick nagyon tetszett nekem, a Mindenség elmélete már kevésbé :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahhoz képest, ahogy Reeves filmjét mennyire lehúzták a vélemények, annyira nem rossz, sőt, élvezhető film.
      A Mindenség elméletével csak annyi bajom van, amit le is írtam, mert láttam már jobb, de rosszabb életrajzi ihletésű filmet is. :)

      Törlés
  3. A to die for egy zenekar név és nagyot néztem mikor írtad :D
    Amúgy ezek körül a filmek közül én egyiket se ismerem sajnos- van olyan ami nekem való? (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végül is, bármelyiket megnézheted. :)
      Azt tudom, hogy a To/Die/For egy zenekar. :D De például, azt a filmet is megnézheted, ha érdekelnek a vámpíros dolgok, viszont egyik sem egy vérkomoly alkotás. Az első négyet ajánlom, mindig más alkalmakra, de főleg a John Wick-et.

      Törlés
  4. A mindenség elmélete nálam nagyon győzött, eddig az idei kedvencem. Egyszerre sírtam, voltam dühös, estem túlzásba. Hihetetlen a sors, és az hogy kinek mi rendeltetett. Itt egy zseni aki egyedül életképtelen lenne, és kint a világban van millió gonosz/gyilkos, erőszaktevő/ aki egészségesen éli világát. Borzasztó ezekbe belegondolni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Számomra is az a borzasztó, hogy amennyi gerinctelen ember ép és egészséges, egy ekkora koponya a saját testének rabja. A világ igazságtalan. :(

      Törlés