2015. április 30., csütörtök

Awardocska



Rózsaszín Királylánynak ezer köszönet, hogy gondolt rám. Megy vissza természetesen. :) :P

Először nem akartam tovább passzolni senkinek sem, mert nagyon kevés időm jut mostanság olvasni blogokat, leginkább az ismerősök, barátok oldalai teszik ki az érdeklődési körömet, most picit a kedvencek háttérbe szorultak. Plusz, egy-két ember alig ír, az meg nem lenne fair.

Úgyhogy, aki átrágja magát a bejegyzésen, talán talál magának kincset.

2015. április 29., szerda

Mi testnek, lábnak ingere




Nem vagyok nagy vásárlós. Ritkán veszek dolgokat, mert én az a típus vagyok, aki addig hord valamit, amíg az önként le nem mászik róla. Sok ruhám van, viszont mindegyiket használom folyamatosan. Meg szoktam várni, ameddig egy jó nagy adagot le tudok szelektálni, és akkor úgy nézhet ki, hogy baromi sokat vásárolok.

Amúgy, nem tudom, hogy szeretek-e vásárolni vagy sem. Magát a menetet imádom, a próbálást már annyira nem. Általában sok próba vezet el a tökéletes darabokig, cserébe addigra az önbizalmam is romjain hever sebesülten.

2015. április 28., kedd

Piktortégla üregek



Igen, mert ilyen is van, és röhej, de alig tudnak róla az emberek. Hozzáteszem, mi is csak onnan tudjuk, hogy egyszer kerestem túraútvonalakat, kirándulóhelyeket, és kidobta a gúgli.

Egyszer el is indultunk, de visszafordultunk, mert sehol nem találtunk semmilyen ráutaló jelet. Most viszont, alaposan felkészültünk, és valahol áldom a túrázó emberek agyát. Bocs, akit megbántok vele, de vagy kitettek egy olyan képet, amin van egy vörös túraútvonal, nuku helymegjelöléssel. Ember legyen a talpán, aki pontosan belövi a pontokat rajta, mint anno a vaktérképen. A másik, hogy volt egy viszonylagos leírás, mit kell keresni, de azt is úgy, hogy külön két térképen próbáltuk összerakni a tájolást.

Ej-ej, nagyon kell egy térkép és egy iránytű.
Könyvfesztiválon akartunk térképet venni, aztán annyira magával ragadott minket a papírillat, hogy elfelejtettük. Mindegy is.

2015. április 27., hétfő

Könyvfesztivál…



… ahonnan üres kézzel hazajönni nem lehet. :)

Már előre elterveztük, hogy vasárnap mi túrázni megyünk, mígnem, megláttam, hogy most van a 2015-ös könyvfesztivál. Írtam is egyből Mr. A-nak, hogy döntsön, túrázni szeretne, vagy inkább könyvek között csatangolni? Nehéz kérdés, amit körülbelül Al Bundy szinten oldottunk meg.

Délelőtt irány a könyvfesztivál, délután túrázunk.
Ami annyit jelentett nekem, hogy valami emberi (nem szakadt) göncben kellett mennem, amit nem cserélek át, elég a könyveket cipelni, nemhogy a váltóruhát. Ezen a kérdésen hamar túlestünk, jöhetett a másnap.

2015. április 25., szombat

Ian Pearson: A holnapod



Mr. A kérte ezt a könyvet, azt hiszem, még karácsonyra. Ő már túlvolt rajta, engem is érdekelt a dolog, viszont az ő véleménye teljesen elvette tőle a kedvemet. Aztán végeztem az addig elkezdett könyvekkel, és kézbe vettem. Élvezettel vágtam bele, viszont kicsit keserű szájízzel tettem le.

Tetszik vagy sem, a jövő ködbe vész… túl nagy súllyal esik benne latba az emberi tényező.

2015. április 23., csütörtök

Gombnyomásra



Szeretek beszélgetni az ismerőseimmel, barátaimmal. Annyira jó érzés egy doboz narancslé, vagy egy üveg vodka társaságában megváltani a világot. Amikor az, amit mondunk olyan, mintha miattunk történt volna meg. Csak azért, hogy legyen témánk. S jó társaságban egy témának sosincs vége, mert a következő az előzőből fakad.

A minap is mondtam Mr. A-nak, hogy társaságigényem van. Nem bulizni a szó szoros értelmében, hanem leülni, társaságban lenni, hatan hatfélét mondani, és ugyanennyi helyre figyelni. Nevetni, komolykodni, sírni-ríni. Hogy az első kéz azt jelentse, a velem szemben ülő szájától az én fülemig.

2015. április 18., szombat

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a kísértetház



„Agatha Raisin 14.”

Tényleg, most már ez volt az utolsó, amit random olvasok, és bárki, bárhogy tukmál is, kezdem elölről az egészet. Ezt most csak azért olvastam el, mert MajdnemAnyósomnak kórházba kell mennie, és ha bemegyek majd hozzá, tudjunk miről beszélgetni. Szeretek vele könyvekről diskurálni, pedig nem hasonló az ízlésünk.

Lényeg a lényeg, hogy ha eddig kavar volt a fejemben Agatha életéről, akkor most orkánként söpört át rajtam. Érthető, mert visszamenőleg valamennyire magyaráz, csak piszkálja a fantáziámat a sok miért, és hogyan, és szeretném olvasni, hogy miért alakult úgy a helyzet, ahogy.

2015. április 16., csütörtök

Hemümön át a világ: A bébi buli



Kolléganőmnek van egy másfél éves kislánya, aki mindenkit szó szerint terrorizál. A gyerekvállalásról beszélgettünk, és rácsodálkozott, hogy nekem meg eszem ágában sincs. S jött a szokásos szöveggel: „pedig, nem tudod elképzelni, milyen aranyos, mennyire nagy boldogság, amikor ott van, rád néz és megpuszil”. Kedvem lett volna megkérdezni, hogy akkor is így érzed, amikor kitépi a hajadat?
Majd ültem a fodrásznál (igen, időközben rövid lett), akinek szintén nemrég született babája, és ő is megrökönyödött, amikor közöltem, hogy szerintem nem muszáj vágynom a gyerekre.
Az ő reakciója a másik természetszerűség volt: de hát, ennek így kellene lennie.


Nem. Nem, nem és nem.

2015. április 14., kedd

Finom kontraszt: Rosa Parks



Szeretem azokat az embereket példának állítani, akik valamilyen szinten rebellisek voltak a korban, amikor éltek, ezért is választottam következő bemutatandó hölgynek Rosa Parks-ot, kinek nevét az ötvenes évek óta ismerik, hiszen egyszer buszra szállt, leült, mint annak a rendje, majd hiába szólt neki többször is a buszvezető, hogy adja át a helyét, nem volt hajlandó felállni. Erről készült egy kép is, ahogy a fekete nő az ablakon kifelé nézve utazik, míg a háta mögött egy fancsali képű fehér fickó ücsörög.
Erről a fotóról készült nem is olyan régen postabélyeg is.

2015. április 12., vasárnap

Film maraton



Nem volt időm filmeket nézni, amiket meg mégis láttam, többségében unalmasak voltak, vagy egyszerűen csak rosszak. Most is csak azokat szemezgettem össze, amiket ajánlanék, de a poszt végén van kettő, amihez jó, ha nem minden olvasóm nyúl hozzá, mégis úgy éreztem, hogy itt a helyük.

Egyedül a Son of Darkness: To Die for II, 1991-es filmen totóztam, hogy benne legyen-e vagy sem, végül nem, de akit érdekel egy vámpíros, Drakulás szerelmi történet, nézze meg.

Kicsit változtattam a poszton, hogy ne legyen telefonkönyvszerű.

2015. április 11., szombat

A MKN margójára



Bizony, aki szemfüles, vagy csak érdeklődik a téma iránt, ma van a magyar költészet napja. Szeretem a verseket is. Bár most, hogy szemezgettem a kedvenceim közül, ismét felrémlett, hogy azok jobban megérintettek, melyek pöppet depresszívek.

A régi honlapomon közzé voltak téve a kedvenceim. Sajnos azonban, ide nem férnek ki. Még a Sátán litániájáról és a Hollóról is lemondtam. Ez csak egy kis válogatás belőlük.

Akinek kedve van, hozzászólás formájában ossza meg velem/velünk a saját kedvencét!

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a tenyérbe mászó turista



„Agatha Raisin 6.”

Annyira nem sorrendben olvasom a köteteket, hogy az már fáj. Mikor Pécsre mentem, gondoltam, elolvasom azt a két Beaton-kötetet, ami nálam van. A hosszú buszút alatt sikerült is, hiszen könnyed olvasmányok. A krimi része rendben van, azok függetlenek, viszont Agatha magánélete kapcsán most szörnyű nagy kavar van a fejemben.

MajdnemAnyósom adta kölcsön őket, hogy nincs köztük folytonosság, lehet olvasni… hahaha… minden megbántás nélkül, elkezdem inkább elölről majd, hogy kitöltsem a hézagokat.

2015. április 8., szerda

John Scalzi: Bezárt elmék



Végre! Úgy örültem a nyúlfarknyi szabadidőmnek, mint bolond majom a farkának. Be is vetettem magam a kanapé egyik sarkába, és olvastam. Mióta láttam ezt a könyvet, azóta szerettem volna falni a betűit. Mr. A kapta meg, de ő meg akkor mást olvasott, most is valahol a M.A.G.U.S. világában kalandozik. Úgyhogy, ahogy volt lehetőségem, ültem és olvastam.

Voltak fenntartásaim, félelmeim. Némelyik bevált, némelyik nem.