2015. március 14., szombat

Idegőrlő pasis dolgok



Nem általánosságban véve írok róluk, csak valamelyik nap begőzölt a fejem azon, hogy egy kiürült zsepis zacskót találtam a szekrényben, mert AEmber nem volt hajlandó elvinni a kukáig.
Persze, ezek nélkül Mr. A nem lenne az, aki, sőt, néha, amikor füstölög a fülem, eszembe jut a Bridget Jones azon része, amikor Markról beszél, hogy tulajdonképpen, a veréshez és kényszerítéshez mérten a gatyaszéthagyás smafu.


Amikor elhangzik a következő párbeszéd:
Én: Mit szeretnél enni?
Ő: Nem tudom.
Én: Akkor brassói lesz.
Ő: Az nem jó.
Én: Akkor mi legyen?
Ő: Azt nem tudom.
Amikor ezt játsszátok fél napon keresztül.
Amikor a végén mégis csak brassói lesz.

Amikor megkéred, hogy az alsógatyáját tegye be a szennyestartóba.
                Amikor ennek eleget téve, három méterről próbál kosárra dobni.
                               Amikor ez három napig nem sikerül, a gatyahegy meg csak nő.

Amikor egy nap alatt hat poharat összeken, és másnap rajtad keresi azt a hatot, mert széthagyta a szobában.

Amikor este tizenegykor szólal meg, hogy ő úgy enne egy kis sütit.
                Amikor addig szekírozza a lelkedet, míg belemész.
                               Amikor kész a süti, beviszed a szobába, és édesen durmol.

Amikor azért nincs pórustisztító tapaszod, mert ő naponta elhasznált egyet.
                Amikor ezért a második napon csodálkozik, hogy már nem randa az orra, de azért feltesz egyet a biztonság kedvéért.

Amikor szó nélkül eltünteti a csokid maradékát.

Amikor ellapozza a könyvedet.

Amikor halálra szekál, hogy nézzetek meg egy sci-fit, ami annyira unalmas, hogy elalszik rajta.
                Amikor meg kell nézni még egyszer, mert horkolt, de másodjára is kidől film közben.
                               Amikor mind a kétszer rajtad kéri számon a tartalmát.

Amikor fél nap alatt képes betermelni csipszet, tésztát, csokit és kólát mekis kajával.
                Amikor ezután nem érti, miért kerekedik ki.

Amikor elhatározzátok, hogy együtt főztök ebédet.
                Amikor te már rég kint vagy a konyhában, de ő még fél óra után is a játéka felett ülve mondja, hogy „öt perc, és megyek, életem”.
                               Amikor akkor érkezik meg, amikor az asztalon az étel, és hót büszke magára.

Amikor a forró krumplit hámozod, ő pedig nem segít, helyette elmondja a legújabb elméletét.

Amikor egy fárasztó nap végén képes benyögni, hogy „tudtad, hogy taj parasztok építették a Taj Mahalt?”
Amikor főzéshez készülsz elő, ő meg boci szemekkel kérdezi, mit csinálsz?
                Amikor a válaszodra mondja, de hát, készülj, mert negyed óra múlva indulunk.
                               Amikor közli, hogy két hete beszélt a barátaival, hogy kerti parti, csak erről neked nem szólt.

Amikor esküdözik, hogy túrázáshoz néz térképet és útvonalat.
                Amikor eltévedés után kiderül, hogy fogalma sincs, hol vagytok.

Amikor megkéred valamire, és azt mondja, majd.
                Amikor egy óra múlva is ezt mondja.
                               Amikor neked kell megcsinálni, mert a majd soha nem jön el.

Amikor panírozza a húst, és minden csupa liszt körülötte, majd úgy hagyja a konyhát.

Amikor mosogatsz, s már zárnád el a vizet, még egy plusz dolgot beletesz a mosogatóba.
                Amikor ezt vagy százszor eljátssza.

Amikor a hálószobában van a számítógép, és már aludnál, de a fényétől nem tudsz.
                Amikor lefekvés előtt indít el egy töredezettség-mentesítő programot.

Amikor te írnál vagy olvasnál, akkor kezd el beszélni, de ha leteszed a könyvet, laptopot, akkor elhallgat.

Amikor minden „jó” poént visszateker, hogy halljon még egyszer.

Amikor porszívózás után körmöt vág, és széthagyja a szőnyegen.

Amikor felmosás után cipőben végigtrappol a lakáson.
Amikor a munkahelyén azzal szórakoztatja magát, hogy hülye fejeket vágva fotózkodnak a kollégájával.
                Amikor te dolgozol, és ezeket a képeket átküldözgeti neked.

Amikor egy hosszú nap végén megvár a mosogatás, pedig ő egész nap otthon volt.

Amikor egyszer nem pakolsz neki ebédet, és étkezési keményítőt visz porcukor helyett a szilvás gombócra…
                … pedig a porcukros dobozra nagy betűkkel van ráírva, hogy: P O R C U K O R.

Amikor hazahoz valami új növényt magának, mégis te gondozod.

Amikor picit megfázik, mégis a halálán van.

Amikor már egy hónapja ígéri, hogy visszaakasztja a függönyt.
                Amikor az még három hónap után is lóg.

Amikor elmentek bevásárolni, elfelejtetek valamit, és megkérdezi, miért nem vettetek?
                Amikor mondod neki, hogy nem volt felírva, és azt válaszolja, hogy „de hát mondta”.
                               Amikor nem érti meg, hogy te nem jegyzed meg.

Amikor azon puffog, hogy milyen genyó a világ, de amikor mondod, hogy lépjen tovább, azért azt már nem.

Ennyi egyelőre. Ha gondoljátok, akkor írjátok meg, ti mivel találkoztatok már párkapcsolati szempontból?

32 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. :)
      De ez mind az enyém. Ám ez a kisebb bejegyzés három és fél év alatt jött össze, azért az idő nagyobbik részében normális. :)

      Törlés
    2. Sok mindent magadra veszel :) Ha nekem azt mondaná a párom, hogy enne sütit, max. annyit mondok, hogy én is. De tuti nem állok neki sütni, főleg este nem :)
      Nálunk az van, hogy miért mostam el a poharát? Mert ő abból inna egész nap.
      A számítógép az nálunk is megvan.
      A tökölést utálom, amikor kérdezem, ő mindig készen van, kivéve, ha indulni kell.

      Törlés
  2. Ez kegyetlenül fájdalmas és mégis vicces :D Szarrá röhögtem magamat- ez kész :D
    Mondjuk tudom hogy ez igazából bosszantó és mindegyik dologtól én is a falra mászok,de mégis vicces így ahogy leírtad :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett.
      Persze, nem vészesen komoly dolgok ezek, ha az ember megtalálja benne a humort. :)

      Törlés
    2. Meg gondolom nyilván nem egyszerre történtek ezek meg-hanem szép apránként. :D
      Amúgy az alsógatyáit én a fejére húznám ha állandóan ott hagyná :D

      Törlés
    3. Mikor, hogy és ez nem a világ vége. Mások szeretnének egy ilyen "idegesítő" embert maguk mellé.
      Most már utánamegy, és beteszi a helyére, szóval van fejlődés. :D

      Törlés
    4. Ennek örülök azért :D néha nevelni kell őket :D

      Törlés
  3. Ez minden, csak nem vicces. Nekem az lenne vicces, ha a párodnak is lenne hasonló listája.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem kötelező olvasni, én viccnek szántam, mint az ilyen címke alatti bejegyzéseket általában, ha nem vicces, hát ne nevess.

      Biztos van amúgy neki is.

      Törlés
    2. Komolyan nem bántani akarlak, tényleg, csak elképzeltem, hogy ha az én párom ezt csinálná, akár 3 év alatt is, rég nem lennénk együtt.
      Én önző vagyok és szeretem, ha a párom elpakolja maga után a ruhát és minden fürdéskor beleteszi a szennyest a kosárba.
      Szeretem, ha eltalálja, mit kell venni a boltban, mert kinek jó, ha kész a kaja és vissza kell küldeni, mert nem jót hozott.
      Örülök, hogy nem vesz elő hat poharat és nem a mosogatás végén teszi oda a szennyest, mert ezzel mutatja, hogy megbecsüli a házimunkát.
      Örülök, hogyha megkérem valamire, nem szarja le, hanem megteszi.
      Porszívózás után körmöt vág, felmosás után beviszi a koszt, ez a munkád semmibe vétele.
      Egyébként csodálom a türelmed és hogy ennyire szereted, de tényleg annyira szeretném, ha neked is lennének hasonló dolgaid, hogy ez a viszony ne arról szóljon, hogy te sütit készítesz 11-kor, ő meg nem teszi meg amit kérsz, egy óra múlva sem és sohasem.
      Egyébként ígérem, nem írok többet, nem akarok zavarni.

      Törlés
    3. Nem bántottál meg, nem sértődtem meg, egyszerűen csak írtam, ha ebben nem látod azt, amit bele szoktam ebbe tenni, és azt hiszed, hogy folyton ilyen, az nem az én problémám.
      Nem kell rajta nevetni, ennyit írtam.
      Én ezt tudom kezelni, és nevetek már rajta.

      Nem kell mártírnak lenni, zavarhatsz, írhatsz. Ez is egy vélemény, én elfogadtam.

      Azért írtam, hogy valószínű van ilyen, mert én sem vagyok egy egyszerű eset, csak a párom nem ír blogot.

      Törlés
  4. Hát, lehet, hogy bennem van a hiba, de valahogy nekem az jött le, hogy minden egyes bosszantó dolgot leírtál, és valahogy mégis minden sorodból süt a szeretet:).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mert nem is azért írtam, mert jaj, ez mind teher. Sőt, még itthon sem perlekedünk mindezért. Esetleges dolgok csak, viszont így egyben látva lehet, hogy másnak máshogy jön le.

      Nem is tudok rá haragudni, meg sok minden mást meg megcsinál, vagy némi kerülő után. :)

      Törlés
  5. Egyetértek Linával! Előttem úgy vannak ezek a jelenetek, hogy kicsit boszankodsz, meg sóhajtozol a párod dolgain, de közben meg mosolyogsz is, mert ő már csak ilyen, és te így szereted :) Egyébként az én férjem is szokott bosszantani engem rendesen, de ez megy oda-vissza, és irtó jót röhögünk rajta mindketten :P Ezek szerintem csak ilyen párkapcsolaton belüli apró szívózások, nálunk pl. rendszeresen az ilyen szituk szülik a legjobb poénokat :D Bár azért este már nem állnék neki sütni, egyrészt mert lusta dög vagyok, másrészt mert a férjem sosem kérne meg erre, lévén tudja, hogy akkor segíteni kell, azt meg nem akar :P Így nemes egyszerűséggel lemond a sütiről :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi sem vitázunk ezen, a végén általában már jót röhögünk az egészen, hogy "már megint". Valahol nagyban megkönnyítik az ember életét, hogy az ilyen apróságokon tud nevetni, vagy legalábbis, megtalálni benne az iróniát.

      Összesen háromszor sütöttem neki este, és az is egy fél órás dolog volt sütéssel, keveréssel együtt. De mind a három előtt volt valahol, és éhesen jött haza. :)

      Törlés
  6. Hm, olyan sok mondatodnál bólogattam, hogy lassan beülök egy autó kalaptartójába bólogatós kutyának!!!
    Én azon vagyok a legjobban kiakadva, amit írtál te is: "Amikor mosogatsz, s már zárnád el a vizet, még egy plusz dolgot beletesz a mosogatóba.Amikor ezt vagy százszor eljátssza." Nálunk ez úgy néz ki, hogy elmosogatok, elpakolok mindent szépen a helyére aztán leülök. Rá 5 percre eszébe jut, hogy nem tett magának ennivalót másnapra és nekiáll szendvicset gyártani meg pakolászni. Persze a vajazókés koppan a mosogatóba. Az az egy darab kés....két mp lenne eltörölni....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De ez nem direkt, az inkább megmosolyogtatóan ösztönös dolog náluk. :)

      Törlés
    2. Igen, tudom én is. Nem hiába a "majdnem" 10 év! :)

      Törlés
  7. én azon "akadtam ki" a múltkorába, hogy itt volt az egyik melegítő nadrágja. mi ugye még nem élünk együtt. jött hozzám már számtalanszor de neki nincs kedve elvinni : D pedig kocsival jön, de nincs kedve elvinni : D nevetek rajta, meg elvittem neki, amikor mentem, de ezt nem bírom felfogni, hogy hogy tudnak így működni, hogy nincs kedve elvinni, holott csak a kocsiig kell meg a kocsitól a lakásig fognia : D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy akkor hagynod kellene, hogy ott maradjon a naci nálad. :D
      De ezeken nevetni is kell. :)

      Törlés
    2. hagytam is egy ideig, szerintem január vége óta itt volt a széken. aztán a múlt héten megemlítettem neki, hogy még mindig ott van nálam a gatya. azt mondja: tééényleg??!! hát ő már mindenhol kereste. na mondom jólvan, akkor elviszem én : D

      Törlés
    3. Akkor tényleg utána kell vinni, vagy egyszerűen nap végén rákötni, hogy ne hagyja el. :D

      Törlés
  8. Szia!
    Hogy eltaláltad ezeket... szinte fáj, annyira ismerős! :DD

    VálaszTörlés
  9. Olyan jót mosolyogtam ezeken a dolgokon, van benne jó pár ismerős momentum:)
    Azért én Andris verzióját is elolvasnám:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ő verziója is érkezik, csak olyan őt rávenni az írásra, mint disznóval birkózni. Mind a ketten koszosak lesztek, csak a disznó még élvezi is. Szóval, halad a dolog, csak lassan. Jó munkához idő kell.

      Törlés
    2. Ezen a hasonlaton olyan jót nevettem:D
      Így van jó munkához idő kell, várom türelemmel^^

      Törlés