2015. február 25., szerda

Isaac Bashevis Singer: Kafka barátja



Nem is tudom, mikor vettem. Valamikor ősszel, az Auchanban volt leárazva egy kupac könyv, s miután áttúrtam, a kezembe akadt ez. Elsőre nem jött velem haza, de valamiért évődtem is magamban, hogy pedig, jó lett volna. Következőre úgy voltam vele, hogyha nem vitték el, akkor hazahozom, és mivel még ott volt, kiszabadítottam, kemény 400 forintért abból az áruházból.

Kitartott egészen mostanáig, mert olvastam mást, s mivel elbeszélések gyűjteménye, nem egyszerre nyomtam le a szememen.


A szerzőről

A zsidó-lengyel származású író 1902-ben született Lengyelországban, és 1991. júliusában halt meg az Egyesült Államokban. 1974-ben Nemzeti Könyvdíjjal jutalmazták, 1978-ban Nobel-díjat kapott. Írói álnevei Varshavsky és D. Segal voltak. Munkássága széles palettán mozog a gyerekkönyvektől egészen az erotikus művekig.


Fülszöveg
E kötet novelláinak harmada bevándorlókról szól, itt Amerikában, ahol immár hosszabb ideje élek, mint amennyit szülőhazámban Lengyelországban eltöltöttem. Írásaimat munkatársaim segítségével fordítottam jiddisről angolra. Nem túlzok, ha azt mondom, az évek során második anyanyelvem lett az angol. Olyannyira, hogy írásaimat minden más nyelvre angolból fordítják.
Magam is fordítok fiatal korom óta, s a fordítást a legnehezebb és legszebb írói feladatnak tartom. A másik nyelv, amelyen a szerző munkáját vissza kell adni, nem tűri a homályt, a szójátékot és a nyelvi cifraságot. Megtanítja az írót, hogy a történésre figyeljen, ne pedig az értelmezésre, és hagyja, hgoy az események önmagukért beszéljenek. Gyakran a másik nyelv a tükör, amelyben minden tökéletlenségünkkel együtt láthatjuk magunkat, s egyik-másik hibánkat talán ki is javíthatjuk.
New York, 1970; Isaac Bashevis Singer

Lehet, hogy nem is ezen a hajón jött? Vagy nem vettem észre? Az óceánba ugrott? Már majdnem kiürült a móló, mindjárt eloltják a lámpákat. Most mit csináljak? Eddig is volt egy rossz érzésem, hogy baj éri a fiút, aki húsz éven át nekem csak egy szó volt, egy név, egy lelkifurdalás.
Egyszer csak megláttam. Lassan jött, tétován, olyan arccal, mint aki tudja, úgyse várja senki. Olyan volt, mint a fényképen, csak idősebb. Arcán fiatalos barázdák, ruhája zilált. Rendetlen volt és elhanyagolt, mint akinek évek óta nincs otthona, idegeneknél lakik, sok mindenen ment keresztül, s idő előtt megöregedett. Faládát cipelt, mint egy újonc, meg egy barna papírcsomagot. Ahelyett, hogy rögtön odarohantam volna hozzá csak álltam tátott szájjal. Ő óvatosan jobbra-balra nézegetett, s arca szelíden ezt sugallta: Persze, hogy nem jött ki elém.
(Részlet A fiú című novellából)

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Mindnyájan sakkozunk ellenfelükkel, a Sorssal. Ő lép, mi lépünk. Ő három lépésben mattot akar adni, mi ki akarjuk védeni. Tudjuk, hogy nem győzhetünk ellene, de arra törekszünk, hogy méltó ellenfelei legyünk.

2)
(…) Józsua bátyám szerint a tél egyetlen hosszú éjszakából áll, s az úszó jégtáblákon fehér medvék utazgatnak.

3)
Bálványt régen csak a bűnösök imádtak. Ma ezt Művészetnek nevezik.

4)
Ha csoda történik, mindjárt megmagyarázzák, hogy természetes.

5)
- Hogy abban a pillanatban, amikor összezsugorodott és elhalványult az Örök Fény és megkezdődött a Teremtés, az őrület is megszületett. A démonok mind őrültek. Még az angyalok sem teljesen épelméjűek. Az anyag és a cselekedetek világa bolondokházába való.

6)
Tudom, maga sokat ír erről. Énnekem a halál az egyedüli vigasz. Mit csinálnak a holtak? Tovább isszák a kávét és eszik a piskótát? Olvassák az újságot? Élet a halál után – jó vicc.

7)
- Semmit. Az a bölcs, aki véget vet az egésznek.
- Ha így van, akkor te miért jössz-mész ebben a zűrzavaros világban?
- Hova siessek? A sír nem szalad el – felelte.

Vélemény / Ajánlás
Megmondom őszintén, hogy szerettem volna vakon választani, amikor megvettem. Nem ismertem az írót, nem tudtam, hogy miről fog szólni, egyszerűen csábított, hogy a borítón ott virít az Elbeszélések szó.
Szeretem az ilyen jellegű könyveket, sokáig kitartanak.

Közöm nincs a jiddishez, meg a zsidókhoz sem nagyon. Ismerek pár kifejezést, használok is egy-kettőt, bár azt sem a helyén, ami most kiderült számomra. Ezzel amúgy, nem vagyok egyedül. Érdekesnek találtam, hogy meghagyták benne ezeket a szavakat, s hogy meg is értse az ember azt, anélkül, hogy elvesztené a szöveg a hitelességét, egy kis szószedet van a könyv hátuljában.
Tetszett, mert hétköznapibbá, élőbbé varázsolódott tőle a szöveg.

A történetek benne abszolút hullámzóan hatottak rám. Valamelyik vitt magával, élveztem, valamelyiknél meg szívesen lapoztam volna, hogy legyen vége. Elbeszélések esetében ez nem egy nagy trauma, s ha jól vettem észre, nem épültek egymásra a fejezetek benne.

Hétköznapi történetek vannak benne, gyakorlatilag, ha leülsz beszélgetni valakivel, egy-egy ilyen sztorit mesél el. Vallásról, babonákról, a mindennapok nehézségeiről. – Nem tudom, hogy le szabad-e írnom, amit szeretnék. Leírom, és remélem, senki nem érti félre. Főleg azért tetszett ez a könyv, mert úgy tanít, hogy nem tanít. Úgy vicces, hogy nem erre hat, nem nyomorgatja ki a poént magából, hanem az élet adja őket. S pont ezért, sok könyvvel ellentétben, ami a szereplők vallási/faji hovatartozásával foglalkozik, nem éreztem, hogy egy olyan kultúráról beszéltünk, amiben benne van az örökös félelem, hogy ezt a félelmet tovább kell adni, mert meg kell ismerni a múltat, hogy tudjuk kik vagyunk (ismerni kell, de birtokolni és benne élni muszáj?). Nem hat rám érzelmileg, nem helyez nyomást azzal, hogy a történteket eleveníti fel, de elszórakoztat, és bevezet egy sajátos világba, aminek az árnyak mellett van úgymond fényes oldala is.
Jól használja az iróniát, s az, hogy a környezet milyen, attól még a mindenkiben megfogalmazott kérdéseket kutatja ő is a műveiben. Van-e egy felsőbb hatalom? A misztikum létezik, vagy a saját agyunk szüleménye? Könnyítés vagy ismeretlen valóság? Van-e élet a halál után?

Maga a könyv nem vonzó. Nem akarja az ember olvasni, de amikor belemerül, akkor viszont nem ereszti el.

Ajánlom mindenkinek, aki nem mert eddig hozzányúlni, s azoknak is, akik ezután kacérkodnak vele. Akik szeretnek elbeszéléseket olvasni, megszakítani egy nagyobb történetet egy kisebbel, vagy csak kíváncsiak erre kultúrára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése