2015. február 9., hétfő

Feleségcsere



Vasárnap reggel korán kellett pékségbe menni puffancsért, aztán már nem tudtam visszaaludni, ezért bekapcsoltam a zajládát, és a reklámokon túl az egyetlen „értelmes” műsor a Feleségcsere volt. Szoktam várni pár percet, amikor újra kapcsolgatni kezdek. Kivételesen azonban az lett belőle, hogy maradtam, mert azt hittem, hogy rosszul látok.


Ez dióhéjban annyiról szól, hogy két teljesen ellentétes kaliberű család anyukái helyet cserélnek egymással – azt hiszem - két hét erejéig.
Tudom, hogy meg van rendezve, viszont az a szörnyű, hogy vannak ennyire fekete-fehér emberek. Oké, hogy konfliktusokért nézzük, vagy benne lehet a pakliban, hogy hátha tanulnak egymástól, de vannak mozdulatok, gesztusok, mimikák, amiken látszik, hogy nem színészkedik az illető.


Amit én láttam részben, főleg az csapta ki a biztosítékot, hogy egy totyogós babát küldtek szépségversenyre. Tágult a szemem, amikor a kislányt lealapozták, pirosítózták, és a pár szál babahaját besütötték. Mivel ez már a másik feleséggel volt, az apa őt tette felelőssé, hogy a gyerek életében először második helyen végzett. A kisbaba bátyja is sírt a második hely miatt, a férfiban meg egy világ dőlt össze. A nő, akit feleségnek kapott, állatokhoz hasonlította ezt az egészet, ezen a pasi vérig sértődött.

Később kiderült, hogy a feleségét magas sarkúban takaríttatja, és úgy vélekedik a házastársáról, hogy a nő csak egy kellék a férfi mellett, mint egy táska, következésképpen mindig tip-topnak kell lennie. Itt már nem csak a szemem guvadt, hanem tátva maradt a szám, pedig nem vagyok feminista beállítódású.

Mondjuk, az eredeti feleségét sem kell félteni, mert az asszony ugye, családot cserélt, és kikérte magának, hogy az ideiglenes férje otthon matekra tanítja a gyerekeit, ahelyett, hogy gyakorolna a szépségversenyre velük, és nekiállt sírni, hogy a verseny igenis fontosabb, mint a matek. Aztán meg el kellett mennie dolgozni (szegény htb), és kiakadt, hogy ő nem hajlandó heti száz órát távol tölteni a babájától, rossz anya az, aki ennyit dolgozik – az ideiglenes férj meg közölte vele, hogy most mégis tizennégy napra magára hagyta a babáját. Amiből még nagyobb bőgés lett.


Egy szó, mint száz, jó, ha tudnak tanulni egymástól az emberek. A szöges ellentétet látni is érdemes, mert úgy tudod magad viszonyítani valamihez, el tudod dönteni, hogy mi a jó vagy a rossz. Két hét viszont, semmilyen berögződést nem fog feloldani. Nem hiszek ebben. Sőt, azt sem, hogy aki nézi, az változtat valamin a saját életében.
Nyilván, az ilyen műsorok szereplői ezt nem gondolják át, miután felkarmolják az összeget, hanem minden visszatér a rendes kerékvágásba.

Mégis, ez alapján a gyereket elvenném tőlük, őket meg sterilizáltatnám. Utóbbi nagy segítség lenne az emberiségnek, és a gyereknek is adhatnánk egy esélyt arra, hogy normális felnőtt legyen belőle, mert bárki, bármit mond, a szigorú környezet, ahol folyamatosan teljesíteni kell, elveszi a gyerekkorát, nem tanul meg értékelni semmit, és minden periódusban egy kijelölt dolog lesz fontos, nem önmaga.
Lehet, hogy olyan képességei lesznek, amivel könnyen boldogul, csak az nem a másik emberhez való alkalmazkodás lesz. A laza család meg ennek pont az ellentéte, és az sem egészséges.

Láttam belőle egy-két rész részletét, és kiakaszt az, hogy én vagyok a Világmindenség, mindent én tudok, a gyerekem úgy jó, ahogy van, és én vagyok a legtökéletesebb szülő a világon. A gyereket ebben a bigott szellemben nevelik ugyanarra a mentalitásra, és még kérdezzük csodálkozva, kezeket széttárva, hogy hova fajul a világ?

Háááát, ide.

10 megjegyzés:

  1. Ismerem ezt a sorozatot,de szerencsére még soha egy részt nem láttam belőle,mert próbálom önmagamat megkímélni a felesleges vérnyomás változásoktól.
    Így is hogy elolvastam mi volt,totál kiborultam... Ráadásul a vicc,hogy minden második amerikai család ekkora szar,hogy a csecsemőt szépségversenyre viszik, hogy az egojuk meghaladja a kontinensük területét ...és a kölykeik meg ilyen elcseszett módon nőnek fel... Teljesen jól összeszedted az én véleményemet is ám-bár én lehet sokat káromkodtam volna :D
    Nem tudom mért,de az emberi butaság felidegesít,meg hogy ez amit tesznek bizonyos családok, legális -.-" Én mondom,hogy némelyik fogyatékkal élő ember is normálisabb ezeknél. Idióták.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Láttam már belőle egyszer-kétszer részleteket, most meg kíváncsivá tett. Amúgy ezt a részt se néztem végig.
      Én nem értek egyet azzal, hogy királylányokat csinálnak a nagyobb gyerekekből, de az, hogy egy totyogóst kikennek, az már nálam kicsapta a biztosítékot.
      Amúgy egyetértek veled. :)

      Törlés
    2. Igen,ezért sem nézem azt a műsort ami meg direkt erről szól hogy ki lesz a győztek a kölykök közül. Ott is a szülők a bolondok h ilyenbe beneveznek. Attól még hogy nem szavazza meg 4 ember miss győztesnek a lányomat,még lehet nagyon szép. Alapból hülyeségnek találom a szépségversenyeket,mert minden 4-5 ember véleményén múlik. Az meg kaki.
      Szóval az ilyen elpicsásított műsoroktól tüzet okádok :D

      Törlés
    3. Egy időben még régebben rá voltam erre kattanva, és akkor hagytam abba, amikor közölték, hogy az egyik kislány túl megcsinált volt, de aki meg a természetességet hozta, mert a szülei benevezték, ám nem kenték ki (nem csináltak belőle porcelánbabát), nem nyert, a zsűri szerint azért, mert túl természetes volt... Ennyit erről. :/

      Törlés
    4. Hú,és hallod nem egy ilyen rész van sajnos. Engem ezek mindig irritálnak =/ Őszintén szólva,ezt be kéne tiltani...

      Törlés
    5. A gyerekvállalást tiltanám be bizonyos embereknél... akkor ilyen műsor sem lenne. :D

      Törlés
    6. True story :D ezzel egyetértünk :D

      Törlés
  2. fúú ez nálam is ki szoktak verni a biztosítékot... egyszerűen szörnyű.

    VálaszTörlés