2015. február 16., hétfő

Bálint a lelkibetegeké

Egy pohár bor mellett tanakodtunk barátnőimmel a szerelmetesek napjáról, ugyanis, az egyik vérig volt éppen sértődve azon, hogy a fiú nem gondolt rá. Nem kapott sem virágot, sem csokit, sem ajándékot. A másik meg azon morgott, hogy rá nem gondol senki, a magányára nincsenek tisztelettel.

Furcsának találom az ilyen ünnepeket, sőt, kimondottan ezt az egyet. Még ünnepnek sem tartom, és nem csak azért, mert a virágárusok és csokoládégyárosok járnak ilyenkor a legjobban.
Érdekes ez úgy, hogy majd’ meghalok, hogy halloweenkor mehessek gyűjtögetni, holott az is csak bolondozásnak minősül… mint ez.


Mi nem tartjuk. Nem vagyunk romantikapárti emberek. Mi az Alient nézzük összebújva, és ha szeretnénk, bármelyik nap meglepjük egymást valami kis aprósággal. A szeretetünk nem azon áll vagy bukik, hogy ezen az egy napon mit érzünk, vagy mit csinálunk.
Szerintem, ilyenkor senki sem szereti jobban a másikat, csak tök jó, hogy ennek is van egy napja… és baromi nagy felvevő piaca.

Pénteken voltam vásárolni. Mindenhonnan lufik, szívek, egyebek lógtak az arcomba, és minden piros volt, meg rózsaszín. Ezzel nincs semmi baj. A problémát ott véltem felfedezni, hogy mindenki tanácstalan képpel ácsorgott a szív alakú bonbonos dobozok felett – volt, aki vett vagy hatot, mert ad ennek, meg annak, csak azért, mert szereti.
Kár, hogy csak a szexre van felvilágosító óra, az ünnepekre nincs. Akit szeretek, azt körbenyalom karácsonykor, ilyenkor meg csak a legfontosabbat, vagy mi.

Sosem undorított ez az egész, a négy fal között úgy nyáladzik giccsbe mindenki, ahogy éppen kedve tartja. Bármelyik csapatban – szingli vagy sem – játszottam, nem tulajdonítottam neki semmit. Fel sem tűnt.
Na jó, egyedülállóként morogtam néha, főleg, amikor boldog párokat láttam andalogni.

Most meg már, ha nem látom a válogató, szívecskés plüssért rohanó embereket, nem tudom, hogy mi van. Még apám, aki a romantika antihőse, is elkezdte mondani, hogy vennie kellene valamit. Mr. A bűnbánóan hívott fel, hogy szeret, és még ma nem is mondta, és nem tud venni semmit, mert céges farsang van. Ültem, és néztem a telefonnal a kezemben, hogy he?


Tavaly talán készítettem neki reggelire szív alakú tojásrántottát, de azt azóta többször is kap az évben.
Idén nem volt semmi.

Őszintén szólva, nem tudom, mire fel van ennyire túlhypeolva ez a nap. Azzal van bajom, hogy mindenhol ezt a napot tolják az arcomba, és próbálják elérni, hogyha nem veszek meg csokit, macit, virágot, világot, akkor érezzem rosszul magam, mert akkor biztos nem szeretem a másikat.
Nem azt mondom, lehet kedveskedni, csinálja is az, aki szeretné, csak az égvilágon nincs ennyire szem előtt semmi, mint ez a nap. A karácsony, a húsvét és a Valentin-nap az, amit hányingerig tolnak az emberek.
S mindenki ufó, aki furcsán néz ilyenkor a közre.

Lehet, hogy ez nem véletlenül a szerelmesek és a lelki betegek napja. Vagy csak nagyon sok esetben én érzek a kettő között egyenlőségjelet?

8 megjegyzés:

  1. Nem nehéz nem megtartani az ilyen napokat ott, ahol az átlag férfi ajándékvásárlási szokásai kimerülnek a "vegyé' magadnak valamit, aztán azt kapod" mondatban, legyen szó szülinapról, karácsonyról vagy bármi másról. Egy idő után inkább nem erőlteted.
    Sokan örülnék, ha legalább évente egy-két napon egy csoffadt kóró erejéig eszébe jutnának annak, akinek a szaros gatyáit mossák. Nem lenne ennyi cinikus morc körülöttünk, aki szerint minden ünnep szar és csak az árusokról szól. Nem kényszerből, hanem szeretetből vagy megbecsülésből.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden egyes leírt szavaddal egyetértek.

      Törlés
  2. Hm...Én osztom azt, hogy akik szeretik egymást, egész évben szeretik, nem csak ezen az egy napon...DE vannak emberek, akik év közben annyira elfoglaltak, hogy nincs idejük a másikra, és anya szerint ez azoknak jó, hogy legalább egy nap együtt legyenek - mondjuk én ezzel se értek egyet maradéktalanul, mert mi van, ha pont április kilencedikén tudnának együtt lenni? - viszont tegyük fel, hogy tényleg léteznek ezek az emberek, de akkor is miért kell rátukmálni mindenkire? Eredetileg jelentése volt ennek a napnak (tudtommal Szent Bálint a tiltás ellenére eskette az embereket anno), de az nem abból állt, hogy a csokigyártók és virágosok meggazdagodtak...
    Most már a Valentin nap, ha tényleg a szerelmesek napja lenne is személytelenné válna, mert az egésznek az a lényege már csak, hogy bizonyos iparágak megszedjék magukat ezeken a napokon - ugyanolyan reklámhúzás, mint amilyenné (sajnos) a Karácsony vált...Már nagyon rég nem a szerelmesekről (vagy szeretetről) szól ez az egész, és én ezért még jobban gyűlölöm...Alapjáraton hülyeségnek tartom a "jelöljünk ki egy napot és szeressük aznap egymást" dolgot, de igazából még ennek az elméletileg kötelezővé tett szeretetnek is csak a csonkján élősködnek a különböző gyártók...

    (Mondjuk ha valami kereskedő lennék, imádnám ezt a napot, mert a sok hülye megvenné a túlárazott szívecskés dolgokat tőlem...na nem mintha nem tudnák az év többi napján is beszerezni, de így legalább egy biztos pont lenne az évemben...mint a húsvét...jut eszembe, jön a húsvét mindjárt, készülhetnek a csokinyuszik, és felejtsük el, hogy milyen ünnepből ered ez is, a lényeg úgyis a sok kacatka...:D)

    [Ja amúgy ne értsd/értsétek félre, imádom /az év többi napján is/ a kacatkákat, de szerintem akkor is pofátlanság így költekezésre bírni az embereket...]

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem, ha valakit szeret az ember, arra tud időt szakítani ünneptől függetlenül, illetve, ahogy mondod is, arra megtalálják a megfelelő napot, ami nekik jó lesz. A mai társadalom nyomással mindenből pénzt akar csinálni, úgyhogy ezen már nem lepődöm meg. Leegyszerűsíteni mindent, az eredeti jelentésétől függetlenül.

      Törlés
  3. Én kifejezetten szeretem a Valentin-napot, mert olyan jó a páromat valamivel meglepni. Nem csokival és lufival kedveskedtem, hanem készítettem ajándékot és valami újat is kipróbáltunk. :)) A párom pedig tulipánnal lepett meg, annak ellenére, hogy kifejezetten kértem, hogy ne vegyen semmit, csak legyünk együtt. Csokit máskor is veszünk, virágot is, szóval ez egyáltalán nem eredeti ötlet, giccskategória lett volna. Több olyan ismerősöm is van egyébként, ahol a pasik miatt nem ünnepelnek, mert hülyeségnek tartják.. Szerintem ez pártól függ, meg attól, hogy ki mennyire szeret ünnepelni, én pl. hatalmas lelkesedéssel teszem, akár karácsonyról, akár húsvétról van szó, mert mind-mind egy újabb alkalom valami szépet összehozni. Szeretni is minden nap kell, de ha már minden hétköznap tesszük, legyen már egy ünnepe.. Szerintem. Persze tökéletesen megértem az ellentábort is, de ne cikizzük már egymást emiatt..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi bajom nincs azzal, aki szereti, ne érts félre, azért is mondtam, hogy ez egyéni választás része, ki hogy ünnepli, vagy ünnepli-e egyáltalán. Mi is gondolunk azért ilyenkor a másikra, de nem tartjuk ünnepként számon.
      Pont azért, mert mindenki máshogy áll hozzá, helye a cikizésnek nincs. Azokon köszörültem picit a nyelvemet, akik ezt is az általános szeretet napjának tekintik, mert így úgy tűnik, hogy keverik a szezont a fazonnal, akarom mondani, a karácsonyt ezzel a nappal.
      S talán az egy picit szomorú benne, hogy ennyire nagyon tolják ezt az ünnepet, illetve, hogy van, akinek ehhez egy ünnep kell.

      Törlés
  4. Szerintem az emberek, már legalábbis bizonyosak félreértenek dolgokat. A karácsony és a húsvét keresztény ünnep, mielőtt valaki elfelejti. Az ünnepeket nem azért találták ki/találjuk ki, mert hogy azt akarjuk, hogy sok csoki, és egyéb vicik-vacak kerüljön a piacra, ez egy mellékes következménye, ezen szerintem fölösleges fennakadni. Most attól még nem kell tévét vennem, vagy a legújabb telefont karácsonyra, mert, hogy azt reklámozzák akkor a legtöbbet. De minden egyes ünnep, ami van, vagy kitalálunk, az arról szól, hogy valakire, valamire emlékezünk. Ennyivel nem kell tartani a házassági évfordulót sem, mert giccses, és különben is, minden nap ünnelhetem az esküvő napját. Vagy mondhatom azt, hogy az eskövői fotós egy utolsó valaki, aki megint pénzt húz ki a szegény párból, hogy giccses fotókat készítsen a párról. Szerintem szépek az ünnepek és hagyományok. És fontosak is az életünkben. Legalábbis nekem azok. És sem a karácsony, sem a Valentin nap nem arról szól, hogy most én akkor valamit mindenképpen vásároljak, hanem inkább arról, hogy együtt legyünk. De nem azért, mert egyébként nem vagyunk együtt, vagy nem tudunk kitalálni egyébként is programokat. A kettő független. Szerintem ezeken az ünnepeken kicsit le kell lassítani, ráhangolódni a másikra (megteheted persze máskor is), a családra, azokra akiket szeretsz. Karácsonyra pl az advent 4 hete a felkészülés! A lelki ráhangolódás. És nem a karácsonyi nagy vásárlásra hangolódunk. Szerintem egyébként Valentin napkor aranyosak a szivecskék, a sütik, csokik, és egyéb ilyenek is, ahogy szeretem karácsonykor a hópelyheket, a harangokat, a kiscsizmákat. Viszont nem érdekel, hogy épp kapok-e valamit mondjuk Valentin napkor, az sem hogy szivecskét vagy csokit. Mert nem ez a lényeg. Mi most idén pl elmentünk moziba kettesben. 3 gyerek mellett ez egyáltalán nem triviális kiviteleznivaló. Úgyhogy szerintem pl nekünk jó alkalom ez arra, hogy akkor ennek nevében felkérjünk valakit gyerekvigyázásra :)
    Mellesleg szerintem a Valentin nap, Amerikában nem csak a szerelmesek ünnepe. Pont ez volt ott a lényeg, hogy akárkinek küldhetsz egy papírszívecskét, akit kedvelsz(szeretsz). Pl keresztanyám ilyenkor minden munkatársának akit kedvel visz egy kis üveg házi készítésű padlizsánkrémet/lekvárt/akármit. Szerintem nem ott a probléma, hogy tolják az arcodba a sziveket, hanem hogy alapvetően a párkapcsolatokkal vannak problémák. Aki arra vár, hogy ezen az egy napon legalább vegyék észre, az már régen rossz. Az menjen és keressen magának valaki mást, vagy erősen gondolkodjon el azon, hogy hogyan tudnának változtatni a kapcsolatukon. Akinek meg épp nincs párkapcsolata, annak is kár ezen szomorokodni, hogy nincs aki szivet vegyen neki, mert egy lehet nem is venne, csak moziba vinné, vagy bármi egyéb, kettő, ez nem csak a szerelmesekről szól, mint mondottam fentebb. Ennyivel azért is lehetne sírni, hogy nekem kevesebb fb ismerősöm van, mint xy-nak. És egyébként is elég gyerekes dolognak tartom, hogy arra irigykedek, ami nekem épp nincs. Akkor ennyivel egy halom dolgon lehetne siránkozni, hogy miért nem vettek még feleségül, miért nincs gyerekem, vagy miért van gyerekem, és nincs szabadidőm, és bezzeg a fiatal párok mindenféle jót csinálnak Valentin napon, vagy miért van a másiknak valami extra ünnepnapja, nekem meg miért nincs.
    Én csak abban látom a problémát, hogy ha azt akarják elhitetni az emberekkel, hogy aki nem kap, azt nem szeretik, aki nem vesz ilyet vagy olyat, az már nem is igazi társ. De ez csak rajtunk múlik, hogy mit hiszünk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még mindig nem abban látom a problémát, hogy van egy ilyen ünnep, hanem az, hogy van ember, akinek kell egy ilyen ünnep, mert máskülönben azt sem tudja, ki van mellette, és igazad van abban, hogyha ez nincs meg, az már régen rossz.
      Hivatalosan a szerelmesek ajándékozzák meg egymást, ha most nem vesszük a régi/eredeti/vallási jelentését az ünnepnek, vagy azt, hogy elvileg Szent Bálint kiknek a védőszentje. (minthogy külföldön, angolszász országokban mondhatod még a munkatársadnak is, hogy szeretlek, ami nálunk ugye, nem dívik).
      És igen, nekem a főbb ünnepekkel (vallási vagy sem) az a bajom, hogy töretlenül nyomják az arcomba, és emiatt nekem elszáll a meghittsége például. Lehetek szemellenzős, vagy megkereshetem benne azt, ami jó, de az, hogy lépten-nyomon belebotlok, valahol nem normális. És igen, arra ösztökélnek, hogy vegyél. Az más kérdés, hogy valaki vesz, vagy sem. – Lehet, hogy nem arra találjuk ki, érdekes módon, az ünnepi kívánságlistán nem első helyen áll a családi szeretet, és mindenki meg lenne sértődve, ha csak megölelnék, és nem kapna legalább egy apróságot.
      Amit te is problémának tartasz az utolsó bekezdés alapján, az igen, probléma.

      Törlés