2015. február 25., szerda

Isaac Bashevis Singer: Kafka barátja



Nem is tudom, mikor vettem. Valamikor ősszel, az Auchanban volt leárazva egy kupac könyv, s miután áttúrtam, a kezembe akadt ez. Elsőre nem jött velem haza, de valamiért évődtem is magamban, hogy pedig, jó lett volna. Következőre úgy voltam vele, hogyha nem vitték el, akkor hazahozom, és mivel még ott volt, kiszabadítottam, kemény 400 forintért abból az áruházból.

Kitartott egészen mostanáig, mert olvastam mást, s mivel elbeszélések gyűjteménye, nem egyszerre nyomtam le a szememen.

2015. február 23., hétfő

87. Oscar-gála



Lezajlott az Oscar, és az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Akiknek drukkoltam, nem nyertek, viszont, idén is voltak szép ruhák.

A ruhákban nagyon nem lőttek mellé, bár a bejegyzés végén, azért megmutatom, ami nekem egyáltalán nem tetszett. De még mindig sajnálom, hogy vannak tök jó ruhák olyan embereken, akiken nem mutatnak sehogy, és némelyek hiába állnak úgy, mint egy zsiráf, akkor sem áll jól nekik, amit viselnek.
Amúgy, volt, akinek a rucija csak az árnyalata vagy a színe miatt nem jött be.

2015. február 22., vasárnap

A szürke ötven árnyalata



Lelki szemeimmel már látom az első kérdést. Minek néztem meg, ha már a könyv sem tetszett? Azért, mert a filmet még az is leszarozta, akinek a könyv alapjáraton tetszett. Kíváncsivá tett, hogy lehet valamit alulmúlni. Ugye, korábban már beszélgettünk, hogy melyik jobb, könyv vagy a film – hát, nekem egy szinten van a kettő.
Sőt, az idétlen belső gondolatok és Anastasia emberibbé tétele miatt a film jobb.

Magamtól nem néztem volna meg, barátnőmmel mentem el… életem leghosszabb két órája volt, hol sok-sok nevetéssel, hol horkanásokkal – a valódi poén ebben az, hogy a moziban mindenki így reagált.

Film maraton




Összejött egy újabb hetes, aminek többségének, főleg az első háromnak kimondottan örültem. Mielőtt még azt gondolnátok, hogy nem tudok számolni, a hetediknek egy külön posztot szentelek majd a mai nap folyamán, valamikor délután vagy estefelé. Kicsit akartam róla írni, mégis nagy lett, mert kényszert éreztem magamban a felgyülemlett gondolatok kiadására.

2015. február 20., péntek

INFJ



Mielőtt mindenki azt hinné, hogy belefejeltem a billentyűzetbe, elárulom, hogy Nesy oldalán láttam egy tesztet, és mivel valahogy kényszeresen szeretem az ilyeneket, ki is töltöttem még munka előtti időtöltés gyanánt – meg hogy eltereljem a figyelmemet arról, hogy el fogok ma tévedni. :)

Az, hogy az INFJ mit jelent rám nézve, azt ITT el tudjátok olvasni, ezt most nem másolnám be ide, sőt, ha valaki kedvet kap, akkor EZEN a linken eléri ezeket a teszteket.

2015. február 19., csütörtök

Egy kis személyes



Ehj, mindig, amikor elgondolok valamit, halál egyenest a másik irányba megyek. Most is eldöntöttem, hogy a minimálisra szeretném szorítani a legbenső gondolataimat, erre most mi következik? Egy kis ömlengés, vagyis, kiönt a lelkem az agyamon keresztül.

Nem szeretem a változást. Nagyon félek tőle, és sok esetben, az ezzel járó tétova várakozás is felőröl.

2015. február 17., kedd

Versatile Blogger Award



Most ez hülyén hangzik, de szeretek díjat kapni, mert ez valahol egy tök jó visszaigazolás nekem, hogy nem annyira szar az, amit csinálok, mint gondolom.
Hú, kezdek csúnyán beszélni… a kimerültség beszél belőlem, bocsi.

Szóval, valamikor Zsófitól kaptam ezt a díjat, amit ezúton ismét köszönök neki nagyon, nagyon, és nyugodtan veheti úgy, hogy viszont kapta tőlem!
Kivételesen nem tettem ki egyből, mert a 7 dologhoz kellett egy kis idő összecsipegetni.

A szabályok maradtak, írjak magamról és adjam tovább.

2015. február 16., hétfő

Bálint a lelkibetegeké

Egy pohár bor mellett tanakodtunk barátnőimmel a szerelmetesek napjáról, ugyanis, az egyik vérig volt éppen sértődve azon, hogy a fiú nem gondolt rá. Nem kapott sem virágot, sem csokit, sem ajándékot. A másik meg azon morgott, hogy rá nem gondol senki, a magányára nincsenek tisztelettel.

Furcsának találom az ilyen ünnepeket, sőt, kimondottan ezt az egyet. Még ünnepnek sem tartom, és nem csak azért, mert a virágárusok és csokoládégyárosok járnak ilyenkor a legjobban.
Érdekes ez úgy, hogy majd’ meghalok, hogy halloweenkor mehessek gyűjtögetni, holott az is csak bolondozásnak minősül… mint ez.

2015. február 15., vasárnap

Film maraton



Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sikerül egy hetest összekaparni, a hét minden napjára egy filmet. Jobbára sorozatokkal próbálkozunk esténként, mert valahogy nincs időnk.

Végül csak olyanokat szedtem össze, amiket ajánlok annak ellenére is, ha esetleg nem nyerte volna el a tetszésemet. Volt egy-két alkotás, amit menet közben szanáltunk, mint a Final Fantasy VII, aminek a közepére mindig bealudtunk.

2015. február 11., szerda

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a balszerencsés boszorka



„Agatha Raisin 9.”

Az előző Beaton-könyvvel foglalkozó bejegyzésemben említettem, hogy a másik sorozatából is kölcsön kaptam egy részt, sajnos, nem az elsőt, így van bennem egy egészséges üresség, amit jobbára kérdőjelek töltenek ki… hoppá, akkor már nem is üres.

Most valahogy rájöttem, hogy azért nem szeretek sok krimit olvasni, mert két könyv után ugyanolyannak titulálom őket. Furcsa, hogy más regények esetében ez nincs így, csak a krimiknél. De ez nem jelenti azt, hogy nem térek vissza, pusztán meg kell találnom az arany középutat köztük.

2015. február 10., kedd

Jupiter felemelkedése



Tegnap sikerült moziba eljutni, és megnézni ezt a filmet. A párom várta, én meg csak elmentem, hogy szórakoztassam magam. Azért látványfilmet jobb moziban nézni. Nem is voltak sokan, sőt. Hétfő lévén szinte üres volt a terem.

Én tényleg azt nem értem, hogy hol vannak a forgatókönyvírók? Vagy az őket ellenőrző emberek? A rendező miért nem képes azt mondani egy színésznek, hogy „basszus, azért van arcod, hogy használd”? Mert ennek a kettőnek a hiánya, a filmek komoly hiányosságai egészben. Nincs mondanivaló, nincs motiváció, ebben a filmben semmi, de SEMMI nincs a látványon kívül.

2015. február 9., hétfő

Feleségcsere



Vasárnap reggel korán kellett pékségbe menni puffancsért, aztán már nem tudtam visszaaludni, ezért bekapcsoltam a zajládát, és a reklámokon túl az egyetlen „értelmes” műsor a Feleségcsere volt. Szoktam várni pár percet, amikor újra kapcsolgatni kezdek. Kivételesen azonban az lett belőle, hogy maradtam, mert azt hittem, hogy rosszul látok.

2015. február 8., vasárnap

Briliáns elmék


Már régebben is szerettem volna írni erről a sorozatról, mégis valahogy elsikkadt bennem a közlés vágya, úgyhogy, mivel a vasárnapi filmes bejegyzésre való még nem gyűlt össze, gondoltam, pofázok kicsit az új kedvenc sorozatomról.
Nagyon sok szériába belekezdtünk az utóbbi időben, sőt, egy-kettőt még folytattunk volna is szívesen, ám ahogy ennek közbejött a második évada, egyből elfelejtettem, mit szerettünk volna nézni, és két nap alatt kényszert éreztem arra, hogy túltegyem magam a második évadon.
 

2015. február 7., szombat

M. C. Beaton: Hamish Macbeth és a pórul járt mókamester



„Hamish Macbeth 7.”

Nem vagyok egy nagy krimis. Szeretem, szeretem, kis adagokban, valahogy ez így alakult. A napokban gondolkodtam, hogy kellene egy kis könnyed limonádé az unalmas délutánokra, és párom anyukája nyomta a kezembe, hogy tessék, olvassam el, jót fogok rajta szórakozni.

Nem hittem neki, könyves ízlésünk ellentéte egymásnak. Munka előtt gondoltam, leülök kicsit olvasni, hogy teljen az idő, erre, mire elindultam volna, ezt a kötetet meg is ettem.
Csalódást nem okozott, egyszerű kis krimi volt, viszont jól szórakoztam rajta.

2015. február 2., hétfő

Day and Night Book TAG



Amikor Teklánál olvastam, akkor már felkeltette a figyelmemet, de akkor úgy ítéltem, hogy a kérdések zömére már válaszoltam. Valamiért szeretem, főleg a könyves-filmes kérdéssorokat töltögetni, és itt-ott már csepegtettem a szokásaimból. NecromanCicánál viszont, reagálni akartam rá, legalábbis pár kérdésre, és ott kezdtem el arra hajlani, hogy akkor kényszerítsük ki magunkból a DAY AND NIGHT szavakat.

Hajrá, aki szeretné.

2015. február 1., vasárnap

Hello February!



Akkorát röhögtem a saját hülyeségemen most. Nektek annyira nem lesz vicces. Nagy nyugalommal csinálok olyan dolgokat, amiket nem kellene. Múltkor bérlet nélkül utaztam szemben az ellenőrökkel, és csak itthon vettem észre, hogy hát hoppá, itthon maradt a kis harminc napos. Most meg, elfelejtettem hóösszesítő bejegyzést írni. Ami hagyján, de még a képek sincsenek meg. Valahol éppen kallódnak… vagy egyáltalán történt valami januárban?


Sokat gondolkodtam, hogy megtartsam ezeket a bejegyzéseket, vagy ne. Egyelőre még nem döntöttem el. Meglátjuk.