2015. január 8., csütörtök

Torna megfázás alatt


Sosem gondoltam volna, hogy vagyok olyan hajlékony, hogy le tudom fejelni a térdemet. Pedig, megtörtént, amikor barátnőm meglátott aerobichoz készülődni. Akkora tockost adott, hogy azt hittem, a fülemen folyik ki az agyam.
Aztán rám ripakodott, hogy betegen mi a fenének állok neki bárminek is, mert akár komolyabb szövődményei lehetnek.

Mr. A sikeresen rám ragasztott valami bacit, vagy rám köhögött valaki, nem tudom, de az orromon való szelelés egyik irányba sem működik. Aztán elővettem a másoktól tanult nagy bölcsességet: ne nyomd az ágyat, mert elhagyod magad, izzad ki, mozogj!
Remek. Nekik üzenem, hogy ez egy rossz dolog!


Miután barátnőm egy komplett kiselőadást tartott nekem, hogy tüdőgyulladásom is lehet akár, mondta, hogy valami kis könnyűt toljunk el együtt. Meg is történt, mert ugye, aki sportol, annak bárminemű betegség csak és kizárólag rosszkor jöhet.



Lássuk az aranyszabályokat:
>>> Lázasan ne eddzünk, mert duplán terhelésnek tesszük ki a szervezetünket. Ha szédelgünk, úgy istenesen, budit ölelgető módon rosszul vagyunk, akkor inkább hagyjunk ki jó pár napot.
>>> Ha nem kapunk a nózin levegőt, fáj a torkunk, köhögünk, szörcsögünk, és az összes hangutánzó szót pipálhatjuk, akkor szüneteljen a testmozgás.
>>> Ha szabad levegőn sétálsz, akkor öltözz fel rétegesen! Még, ha melegnek érzed az időt, akkor is.
>>> Nem szerencsés a sálat a szád elé húzni, és abba lélegezni.
>>> Ha nem vagyunk kifejezetten rosszul, és a doktor bácsi is rábólint, akkor könnyebb gyakorlatokat végezzünk, ne terheljük a szervezetet fölöslegesen.
>>> Miután gyógyultnak nyilvánítanak minket, el ne kezdjünk teljes erőbedobással vagy azon felül teljesíteni.

Tanulság? Jobb nem kísérteni a sorsot.
Ha mindenképpen be akarjuk tartani a guruk által javasolt „napi 30 perc” szabályt, akkor menjünk, és sétáljunk egy nagyot, vagy kicsit. De ennyi legyen elég testnek és léleknek.

Nem rossz mozogni, ha betegek vagyunk, de mindenképpen könnyebb mozgást válasszunk, mint amit amúgy csinálni szoktunk. Azért sem mi, sem a Google nem megfelelő arra, hogy a „sárgás takony” beírása után megnyugodjunk, hogy ez csak egy sima nátha, és mehetünk neki a kick boksz hard fokozatának. Menjetek ilyenkor orvoshoz, és kérdezzétek meg!

16 megjegyzés:

  1. és te hogy haladsz a fogyókúrással hályas disznó?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden jel szerint jobban, mint te az agynövesztő-projekteddel.

      Törlés
    2. De nagy isten állatkertje.......

      Törlés
    3. ... és meg kellene foltozni a kerítést...

      Törlés
  2. Jaj anno én is gondolkodtam ilyen poszton,de nem akartam okoskodni :D Viszont egyetértek. Ennél az egynél mondom azt hogy legyen meg az ágynyugalom! Lábadozó szakaszban olykor olykor lemehetünk sétálni -de pontosan: tilos a szervezetet terhelni,mert csak visszaesel,meg jönnek a szövődmények sajnos.
    Ezért nem jó dolgozni, suliba járni betegen =/ Mert még a szimpla talpon levés is terhelő =(

    Öm ,a felettem lévő kommentelő wtf?! Hályas baszki :D Hjaj- legalább írna rendesen ha oltani akar.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez is csak egy általános intés lett, hogy mindenki menjen orvoshoz, és csak akkor mozogjon, ha áldását adta rá. :D Sétálni sétáltam, de előtte beöltöztem Michelin-babának.
      Azért nem szeretem, ha valaki betegen megy, mert fertőzi a többieket. Tudom, hogy nem lehet ennyire egyszerűen nézni, és valaki nem tud mást tenni, minthogy bemegy, de öröm, amikor a hátam mögött szörcsög valaki.

      Nem tudom. Szegény még nem tarthat a j-ly fejezetnél. :)

      Törlés
    2. Hát a tömeg közlekedés alapból kizárva =/ Az ágyban levés meg uncsi a vége felé. Úgyhogy ha nem hal bele az illető én is a mozgás mellett vagyok.
      80 fokos lázzal viszont a szememet nem tudom nyitva tartani,nem hogy a testemet állva :D

      Hát enyhén visszamaradott-de ilyen is kell a társadalmunknak (:

      Törlés
  3. Én tornáztam egy éve 39 fokos lázzal, senki nem tudott lebeszélni róla. :P Majd' meghaltam, de jobb volt a lelkemnek, hogy tudtam, a betegség sem ér semmit az akaratom ellen. :)

    De azért a te feneked szétrúgnám, ha ott lennék, és zavarnálak az ágyba! :P <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, köszönöm! :D <3

      Alapesetben nálam sem ér semmit semmilyen intés, de ezek vagyunk mi. Ufók.

      Törlés
  4. Nagyon jó kis aranyszabályokat írtál össze! Szerintem is így van... én egyszer ugyanazt csináltam, mint te. Már nagyon rég voltam gyógytornán és épp orrszörnyecském volt, meg a fejem is állandóan fájt. És mondtam: jó, menjünk el, muszáj, hiszen már egy csomót kihagytam. Meg is lett az eredménye. A nyújtó gyakorlatokon kívül semmit nem tudtam megcsinálni, állandóan fojt az orrom, másnapra pedig még fel is ment a lázam. Hurrá. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, sajnálom. Ezeknek a dolgoknak ez a tanulópénze sajnos.

      Ám örülök, hogy hasznosnak találtad a bejegyzésem. :)

      Törlés
  5. "Nem szerencsés a sálat a szád elé húzni, és abba lélegezni." - Apától kaptam egy kék kötőt sálat, azzal mindig így közlekedek, mert olyan kellemes érzés ahogy az arcomhoz ér^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néha én is közlekedek úgy, Mr. A rendszerint, de amikor eszembe jut, hogy az valamiért nem jó, akkor lemondok róla.

      Törlés
  6. Hű, én betegen sosem tornázom - egyszer kis híján beleájultam a hajolgatásba, azota nem pedzegetem a dolgot.
    Az első kommentelő meg gondolom borzasztóan unatkozott és nem volt jobb dolga, mint kötözködni. Igazán elmés kommentet olvashattunk tőle, bravó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor szoktam csak, amikor már nem érzem úgy, hogy a beszéd is fáj, de szerencsére vannak emberek, akik az orromra koppintanak, ha elszalad a ló.
      Az első meg igen... unalmas élet, neki sajnos, több nem jutott.

      Törlés