2015. január 17., szombat

Sherrilyn Kenyon: Éjféli gyönyörök



Amikor ti ezt olvassátok, akkor én már vagy megérkeztem Gyulára, vagy odafelé tartok, és mivel ma szombat van, tehát könyves nap az ütemezésem szerint, így egy újabb kis regénykével jövök, amit az utóbbi időben olvastam el.

Ennek a résznek örültem a legjobban. Annak már kevésbé, hogy könyv formájában ez volt az utolsó, és nem is értem, miért álltunk le a kiadással, de biztos megvan a mélyebb értelme. Lényeg, hogy valahol örül a szívem, valahol meg konyulok.


A szerzőről

Sherrilyn Kenyon az amerikai Georgia államban született 1965-ben. Saját nevén írja az óriiási hírnévre szert tett Sötét Vágyak Vadászai (Dark Hunters) sorozatot. Másik álneve Kinley MacGregor, amin kosztümös romantikus regényeket publikál. Könyvei többször voltak több hétig listavezetők.


Fülszöveg (moly.hu)
A nagyrészt görög származású Sötét Vadászok körében nem örvend nagy népszerűségnek a nemesi származására módfelett büszke római – Valerius.
Amikor a férfi találkozik a pimasz és csábító Tabitha Devereaux-vl, aki nem más, mint a volt Sötét Vadász, Kyrian sógora, Val halálos ellensége, kapcsolatuk azonnal igen hevessé válik. A nőnek egyáltalán nem áll szándékában komolyan venni őt.
Amit Tabitha azonban igen komolyan művel, az a vámpírvadászat és gyilkolás.
Mindkettejüknek hamarosan szembe kell nézniük a legveszedelmesebb démonnal. A végső győzelemért Valnak fel kell adnia büszkeségét, és meg kell tanulnia bíznia, hogy megvédelmezhesse Kyriant, azt a férfit, akit gyűlöl és azt a nőt, aki az őrületbe kergeti.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
- Sok érdekes barátom van, Valerius, többek között abszolút idióta seggfejek is.
Valerius megmerevedett. – Ez nekem szólt?
- Nem. Csak azt gondolom, hogy önveszélyes módon fenn hordod az orrodat.

2)
Mindnyájunknak vannak régi sebeink. Én éppenséggel szerencsésnek mondhatom magam, hogy az enyémek kívül vannak.

3)
Nullus factum bonus incedo sinepoena – a jótett mindig elnyeri a büntetését.

4)
- Én nem is hasonlítok démonra, mégis leszúrtál.
Otto felnevetett.
- Igen, de te meg úgy néztél ki, mint egy ügyvéd, azért ki kellett, hogy nyírjalak. Az emberiség érdekében.

5)
Az élet egy kaland. Izgalmas és rémisztő néha egy kicsit unalmas, de sosem lehet komoly.

6)
(…) a sors tehetetlen a szabad akarattal szemben.

7)
Minden emléknek három oldala van, Z: a tiéd, az övék és az igazság (…)

Vélemény:
Na, jól van. Ez volt az első reakcióm, amikor a szerelem nem jelentette azt, hogy a SV-k halandókká válnak, és az örökkévalóság helyett, pusztán 30-40 évnyi boldogság vár rájuk. Az annyira nem szívderítő. Mondtam is Mr. A-nak, hogy ha ilyen lenne, felőlem maradhatna a tehén-istennőé, ám végül minden jóra fordult.

Imádom Valeriust, már csak azért is, mert római, és ő lett a kedvenc Sötét Vadászom, ha lehet ilyet mondani. Fanyar humorú, karót nyelt, hideg férfi, és pont akkor nem ilyen, amikor kell. Ami a nejét illeti, Tabitha eleinte nem volt a szívem csücske, viszont mostanra valahogy sikerült őt is megszeretnem.

Nem megvetendő a dolgok érzelmi-szexuális része a könyvben, mégis imádom a világát. Nagyon sokrétű, nagyon mély, és rendkívül fantáziadús. Persze tudom, hogy mindenben találok kivetnivalót, de ez a kötet ismételten bebizonyította nekem, hogy érdemes lenne olvasni (ha folytatnák a kiadást).
Szeretem azt is, hogy van karakterfejlődés.

Kicsit szomorúnak éreztem ezt az egész könyvet, most ez tényleg sötétre sikerült.
Simi még mindig az abszolút kedvenc, és örülök, hogy Acheron egy újabb oldala napvilágot látott.

Úgy érzem, hogy ez a felkapott hasonló sorozattal ellentétben, felfelé ível, és pont ezért sajnálom, hogy vehetem meg angolul, és olvashatom úgy, vagy kalóz rajongói fordításban. Ezért a kiadónak tartogatok egy kis B betűs szót, és gondolok valamit a kiadás és a könyvek kapcsán… de ezt inkább nem írom le.
Legyen annyi elég, hogy értem én, hogy magyarok vagyunk, és blablabla, de attól még a Marissa, Kyrian és Amanda Hunterből ne csináljunk Vadászékat. Illetőleg, hagyjuk a neveket úgy, ahogy vannak. Ne legyen már Julianosz és Kyrianosz, ez annyira… blőd.

Az egy, amivel annyira nem értek egyet, az a kollektív utálat Valerius ellen. Tulajdonképpen, minden kiderül, hogy is volt, mikor is volt, miért is volt, és még akkor is mindenki fintorog. Az összes SV-t, élükön Kyriannal és Zarekkal, megküldtem volna egy olimposzi péklapáttal. Illetve, kissé kidolgozatlannak találtam azt is, hogy Tabitha halhatatlan lett.

Mozgalmas, izgalmas, fordulatos rész volt.
Én így képzelem el őket.

Értékelés: 10/10
Imádtam, szerettem, ihletre leltem, és mindenkinek merem ajánlani, akik esetleg még nem olvasták volna.

8 megjegyzés:

  1. Na igen Valerius. Megint egy imádom karakter, és nem érdekel, hogy kitalált szereplő de feleségül szeretnék hozzá menni:D
    Amúgy igen Zarek megérdemli a péklapátot, de csak óvatosan őt is szeressem^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alapvetően nem ütném le, mert egy villámmal simán kicsinálna, viszont, ahogy viselkedtek vele, azt hiszem, jogos volt a sújtani kívánásom. :D
      Ha ennyi férjet szeretnél, amennyit felsoroltál, azt hiszem, rossz helyen vagy. :P

      Törlés
    2. Igen, költöznöm kellene, csak azt nem tudom, hol szabad még ma is a többférjűség:D

      Törlés
    3. Ha egyszer lesz egy szigetem, ott körbeveheted majd magad velük, engem nem fog zavarni. :P (ha néha napján egy-kettőt használhatok én is... köhöm...)

      Törlés
    4. Nem vagyok irigy, nyugodtan kölcsönveheted őket^^

      Törlés
  2. Hmmm könyvtárban annyiszor elmentem már mellette, de olyan kis gagyinak tűnt a borítója alapján :) Következő körben kiveszem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ameddig barátnőm nem írt róluk, addig engem sem tüzeltek fel, mert a borító teljesen mást ígért nekem, mint ami benne van.
      Hajrá, nem tartalak vissza az olvasásától! :D

      Törlés