A másik karácsonyi meglepetésem volt ez a kötet, amit végül
kikönyörögtem, hogy mivel megjött az áhított regény, ezt ne csak szülinapomra
kapjam majd meg. Le is ültem olvasni, s bár lehet, hogy úgy tűnik majd, sok
minden nem tetszett benne, mégis rettentően szexi, elgondolkodtató, feszítő és
arcpirítóan őszinte kötettel álltam szemben.
Arra kértetek, hogy olvassam el, és mondjak róla őszinte
véleményt. Nos, megkapjátok. ;)
Igyekeztem a lehető leghűvösebben, nem egy rajongó groupie
fangirl lendületével hozzáállni.
A szerzőről
Budapesten született 1986. február
11-én. Volt modell, újságíró, műsorvezető, író.
Első cikkét 17 évesen publikálta az
IM-ben, ahol ezután dolgozott. Később több bulvár lap munkatársa volt. 19
évesen a Zselének, a MTV ifjúsági műsorának volt vezetője. Manapság a
StoryOnline egyik szerkesztője, de dalszövegeket is ír.
2008-ban jelent meg első könyve, a
Legyél Sikeres Fiatal!, majd két évvel később a Barbibébi.
Honlapja: http://lakatoslevente.hu/
Fülszöveg:
A tragédia,
amelyről egyikük sem tehet, mégis az árnyékában kell élniük. A kegyetlen
igazság, amely mindkettejüket egyszerre roppanthatja össze. És a
visszavonhatatlan ígéret, amely garantálja, hogy találkozásukkor fény derül a
titokra.
Anna, a húszas évei elején járó táncterapeuta életcélja, hogy
segítsen sebzett lelkű embertársain. Lélektánc névre keresztelt kurzusának
ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ám a jóhiszeműségével visszaélnek. Egy este
titokzatos fiatal férfi érkezik a foglalkozásra, megjelenése fenekestül
felforgatja Anna nyugodt életét. Pedig ekkor még nem is sejti, hogy Richárd
súlyos titka az ő múltját, jelenét és jövőjét is alapjaiban írja át.
Szenvedélyes kapcsolatuk időzített bomba, amely azonban nem csak egyszer
robban…
Laura, a rendőrség kötelékéből frissen kilépett, harmincas évei
elején járó gyilkossági nyomozó önmagát és a boldogságot keresi.
Felfedezőútján, amelyet a karizmatikus kriminálpszichológus, dr. Lengyel Dávid
személye keresztez, egy több évtizedre visszanyúló gyilkossági üggyel
szembesül. Laura ismét kénytelen különbséget tenni vélt és valódi vágyai
között. Főleg az után, hogy végre találkozik a számára tökéletes férfival…
A dr. Lengyel-sorozat harmadik kötete birtoklási vágyról, bűnről
és megbocsátásról szól – szigorúan 18 év feletti olvasóknak.
Kedvenc
idézete(i)m:
1)
Rémálomból forró csókra ébredni olyan, mint amikor egy haverod
rossz hírt közöl, majd a kétségbeesett pofád láttán felnyerít, hátba ver, és
bevallja, csak ugratott.
2)
(…) mint a legtöbb, a művészetét önkényesen magasztos szintre
emelő intellektuel, szeret különleges teremtményként tetszelegni. Ezek az
emberek azt gondolják, ők olyannyira értékes tagjai társadalmunknak, hogy
puszta létükkel, az uralkodói sarjakhoz hasonlóan, az átlagosnál fényűzőbb
életkörülményeket érdemelnének. A véleményükkel szembeszegülőket pedig vagy
irigyeknek, vagy bárdolatlanoknak titulálják (…)
3)
- Honnan tudhatnád, hogy ő számodra az igazi, ha még nem
próbáltál mást?
- Szerintem ezt egy nő megérzi.
- Naiv – legyint. – A nő legfeljebb a férfi lábszagát érzi, a
többi mind csak társított remény.
4)
Ne akarj farkasszemet nézni a sorsoddal, úgyis te pislogsz majd
hamarabb!
5)
- Milyen nőre van szükséged, kedves Róbert?
(…)
- Eszesre és mégis esztelenre. Olyanra, aki megfogadja, hogy
minden őrültségbe velem tart. Akivel élhetek.
6)
Rossz döntést hozni emberi. A kérdés, hogy az ember kész-e
beismerni, hogy hibázott, és vállalja-e a következményeit.
7)
Az akarat szülte boldogság hazugság.
8)
Ne foglalkozz a múlt megszépítésével, mert ha az ocsmány, így
is, úgy is az marad!
9)
- Miért kéred, ha látod, hogy alkalmatlan vagyok rá?
(…)
- Nem vagy alkalmatlan, csak át kell törni a gátjaidat.
10)
Csakúgy, mint az emberek, a világ sem változik, csak alakul, de
marad velejéig romlott.
Vélemény:
Kissé nyögvenyelősen indul, a szereplők háttere, a felvezető
történetek nekem hosszúak voltak. Némelyik epizódot tölteléknek érzem, ami ha
nincs benne, akkor is jó a történet. Ugyanez vonatkozik a végjáték utáni
fejezetekre. Esetleg rövidebb részletek is lehettek volna, így viszont kicsit
olyan, mint lezárja a lezárás utáni lezárást.
Ugyanakkor, rengeteg apró részlet van bennük, amelyeknek
csodálatos képe van – az érzelmi benyomások kibontására gondolok.
Ismét felvetett érdekes morális problémákat, kapcsolatokról, a
hitvallás szerepéről, az ezeken alapuló meggyőződésről és tettekről,
szerelemről, évődésről, a férfi-nő szerepekről. Ezekről amúgy is gondolkodunk,
viszont ezt is túlzásnak éreztem. Túl sok problémát igyekeztünk több oldalról
is körüljárni. Ami adott gondolkodnivalót, mégis pont annyi volt bennük,
amennyi bármely felvetésben.
Ami végig zavart, az E/1. Főleg akkor, amikor így íródott részek
következtek egymás után. Nekem néha egybefolytak, de a könyv végére már igencsak
különváltak.
A másik, amitől a falra másztam, az a folytonos „Atyaég!”.
Komolyan úgy gondoltam, hogy még egyszer meglátom ezt, kiugrok az ablakon.
Pont, mint E. L. James esetében a „szent szar”.
Juditot nem szerettem meg, ám örültem, hogy Dóra nem volt. Ahogy
Laura is mondja, ez most nem volt az a Lengyel Dávid, akit megismertünk. A 700.
oldal környékén meg is kaptam, miért olyan furcsa. Valahogy nem volt „önmaga”.
Remélem, lejön a szerről. Laura a saját sorsának csapdájában vergődik, és én
azt láttam, hogy pont ugyanazért, amiért Anna, csak nála nem más használja ki
őt, hanem ő önmagát.
A történet gonosz oldaláról. Aberráltak és őrültek minden
bokorban vannak sajnos, és a vak szerencse választ el attól, hogy belefussunk
valamelyikbe, mert sajnos, a legtöbb nem a helyén van.
Az utolsó 200 oldal az, ami ezt a könyvet igazán briliánssá
teszi. Csavarok, fordulatok, összekapcsolások, még több kérdés, miértek
sorakoznak fel egymás után őrületes gyorsaságban. Igen. Ez menti meg igazán a könyvet.
Értékelés: 7/10
Mindenkinek, aki szereti az erotikus thrillereket, a szerző
előző könyveit, aki szeretné látni a fejlődést, aki ki akar kapcsolni, vagy
csak egyszerűen másra vágyik. Szóval, mindenkinek.
*Két okból nem
teljes a pontszám. Az egyik a LoveClub – nekem etalon az a könyv, bocsi -,
a másik a fent említett piszkálódások.
Olvastam már az elsö két részt. Imádom a Loveclubot. Kívánságlistás ez is, csak elöbb legyenek meg a vizsgáim :-D
VálaszTörlésA vizsgákhoz még mindig egy kalappal! :)
TörlésSzerintem a LoveClubot nem éri utol, és még túl jószívű is voltam.
Olvasd el mindenképpen, ha lesz rá lehetőséged! :D
Most már biztos el fogom. köszi :D
Törlés:)
TörlésKicsit soknak gondoltam a majd' 900 oldalt, de ha úgy adódik, akkor lehet, hogy elkezdem majd én is. A Loveclub tényleg jó könyv, de a Barbibébi kicsit csalódás volt, így most csere volt és mást olvasok, de ezt mind tudod már! :) ;)
VálaszTörlésSzerintem sok is ez az oldalszám, de ezt fentebb kifejtettem, hogy miért érzem így. Amúgy elég jó a stílusa ahhoz, hogy elperegjenek a papírok az ujjak-szemek között. :)
TörlésNa, pont ezért gondoltam, hogy tőled kérek egy kritikát, nem attól a sok embertől, akik agyon ajnározták, hogy mennyire jó. Szeretem ezeket a posztokat tőled, mert akármennyire szereted is az írókat, őszinte véleményt alkotsz a könyveikről!
VálaszTörlésMeg fogom venni ezt is, amint alkalmam nyílik rá.
Köszönöm,
K.
Oh, köszönöm! :)
TörlésNem tetszett, piszkosul nem tettszett. Az utolsó 200-300 oldal mentette meg az egészet, de a végével így sem vagyok kibékülve.
VálaszTörlésMiért Richárd szenved, mikor nem neki kellene véleményem szerint. Miért így dönt Laura? Mondjuk ezt túlságosan nem érdekelt, mert Richárdon kívül nagyon hidegen hagytak a többiek. Lengyelből meg kiábrándultam.
És szerintem ez már nem thriller, minden feszültség és borzongás hiányzott belőle. Inkább olyan érzésem volt, mintha szappanopera lenne.
Kicsit olyan volt, és örülök, hogy ezt mondtad, mint A szürke ötven árnyalata minimális krimivel. Nem thriller, bár kétségtelenül jobban hangzik, ez egy krimi, amit beleoltottak abba a borzalomba.
TörlésIgen, eléggé kiábrándító kötet lett, csak nem tudom, hol csúszott félre. Valószínűleg ott, amit beszéltünk.
Igen, ott amit beszéltünk.
TörlésDe te akkor is lágyszívű vagy:)
Vagy csak a remény él bennem, hogy legközelebb lesz ez jobb is...
TörlésNe értsd félre, nem bántásból mondtam.
TörlésÉn is reménykedek, de mivel a többségnek tetszett, így nem hiszem, hogy lesz változás.
Nem vettem bántásnak, csak nem tudom. Az a 2-300 oldal tetszik benne, de úgy az egész eltelt. Az eleje borzasztó, de a vége jó... ezért mondom, hogy lehet, hogy csak a remény él bennem, hogy legközelebb jobb lesz.
TörlésVárd ki a végét, még csak most jött ki. Kíváncsi leszek, fél év múlva mi lesz vele a helyzet.