Lakatos Levente: Aktus

A másik karácsonyi meglepetésem volt ez a kötet, amit végül kikönyörögtem, hogy mivel megjött az áhított regény, ezt ne csak szülinapomra kapjam majd meg. Le is ültem olvasni, s bár lehet, hogy úgy tűnik majd, sok minden nem tetszett benne, mégis rettentően szexi, elgondolkodtató, feszítő és arcpirítóan őszinte kötettel álltam szemben.

Arra kértetek, hogy olvassam el, és mondjak róla őszinte véleményt. Nos, megkapjátok. ;)

Igyekeztem a lehető leghűvösebben, nem egy rajongó groupie fangirl lendületével hozzáállni.

A szerzőről

Budapesten született 1986. február 11-én. Volt modell, újságíró, műsorvezető, író.

Első cikkét 17 évesen publikálta az IM-ben, ahol ezután dolgozott. Később több bulvár lap munkatársa volt. 19 évesen a Zselének, a MTV ifjúsági műsorának volt vezetője. Manapság a StoryOnline egyik szerkesztője, de dalszövegeket is ír.

2008-ban jelent meg első könyve, a Legyél Sikeres Fiatal!, majd két évvel később a Barbibébi.

Honlapja: http://lakatoslevente.hu/

Fülszöveg:

A tragédia, amelyről egyikük sem tehet, mégis az árnyékában kell élniük. A kegyetlen igazság, amely mindkettejüket egyszerre roppanthatja össze. És a visszavonhatatlan ígéret, amely garantálja, hogy találkozásukkor fény derül a titokra.

Anna, a húszas évei elején járó táncterapeuta életcélja, hogy segítsen sebzett lelkű embertársain. Lélektánc névre keresztelt kurzusának ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ám a jóhiszeműségével visszaélnek. Egy este titokzatos fiatal férfi érkezik a foglalkozásra, megjelenése fenekestül felforgatja Anna nyugodt életét. Pedig ekkor még nem is sejti, hogy Richárd súlyos titka az ő múltját, jelenét és jövőjét is alapjaiban írja át. Szenvedélyes kapcsolatuk időzített bomba, amely azonban nem csak egyszer robban…

Laura, a rendőrség kötelékéből frissen kilépett, harmincas évei elején járó gyilkossági nyomozó önmagát és a boldogságot keresi. Felfedezőútján, amelyet a karizmatikus kriminálpszichológus, dr. Lengyel Dávid személye keresztez, egy több évtizedre visszanyúló gyilkossági üggyel szembesül. Laura ismét kénytelen különbséget tenni vélt és valódi vágyai között. Főleg az után, hogy végre találkozik a számára tökéletes férfival…

A dr. Lengyel-sorozat harmadik kötete birtoklási vágyról, bűnről és megbocsátásról szól – szigorúan 18 év feletti olvasóknak.

Kedvenc idézete(i)m:

1)

Rémálomból forró csókra ébredni olyan, mint amikor egy haverod rossz hírt közöl, majd a kétségbeesett pofád láttán felnyerít, hátba ver, és bevallja, csak ugratott.

2)

(…) mint a legtöbb, a művészetét önkényesen magasztos szintre emelő intellektuel, szeret különleges teremtményként tetszelegni. Ezek az emberek azt gondolják, ők olyannyira értékes tagjai társadalmunknak, hogy puszta létükkel, az uralkodói sarjakhoz hasonlóan, az átlagosnál fényűzőbb életkörülményeket érdemelnének. A véleményükkel szembeszegülőket pedig vagy irigyeknek, vagy bárdolatlanoknak titulálják (…)

3)

- Honnan tudhatnád, hogy ő számodra az igazi, ha még nem próbáltál mást?

- Szerintem ezt egy nő megérzi.

- Naiv – legyint. – A nő legfeljebb a férfi lábszagát érzi, a többi mind csak társított remény.

4)

Ne akarj farkasszemet nézni a sorsoddal, úgyis te pislogsz majd hamarabb!

5)

- Milyen nőre van szükséged, kedves Róbert?

(…)

- Eszesre és mégis esztelenre. Olyanra, aki megfogadja, hogy minden őrültségbe velem tart. Akivel élhetek.

6)

Rossz döntést hozni emberi. A kérdés, hogy az ember kész-e beismerni, hogy hibázott, és vállalja-e a következményeit.

7)

Az akarat szülte boldogság hazugság.

8)

Ne foglalkozz a múlt megszépítésével, mert ha az ocsmány, így is, úgy is az marad!

9)

- Miért kéred, ha látod, hogy alkalmatlan vagyok rá?

(…)

- Nem vagy alkalmatlan, csak át kell törni a gátjaidat.

10)

Csakúgy, mint az emberek, a világ sem változik, csak alakul, de marad velejéig romlott.

Vélemény:

Kissé nyögvenyelősen indul, a szereplők háttere, a felvezető történetek nekem hosszúak voltak. Némelyik epizódot tölteléknek érzem, ami ha nincs benne, akkor is jó a történet. Ugyanez vonatkozik a végjáték utáni fejezetekre. Esetleg rövidebb részletek is lehettek volna, így viszont kicsit olyan, mint lezárja a lezárás utáni lezárást.

Ugyanakkor, rengeteg apró részlet van bennük, amelyeknek csodálatos képe van – az érzelmi benyomások kibontására gondolok.

Ismét felvetett érdekes morális problémákat, kapcsolatokról, a hitvallás szerepéről, az ezeken alapuló meggyőződésről és tettekről, szerelemről, évődésről, a férfi-nő szerepekről. Ezekről amúgy is gondolkodunk, viszont ezt is túlzásnak éreztem. Túl sok problémát igyekeztünk több oldalról is körüljárni. Ami adott gondolkodnivalót, mégis pont annyi volt bennük, amennyi bármely felvetésben.

Ami végig zavart, az E/1. Főleg akkor, amikor így íródott részek következtek egymás után. Nekem néha egybefolytak, de a könyv végére már igencsak különváltak.

A másik, amitől a falra másztam, az a folytonos „Atyaég!”. Komolyan úgy gondoltam, hogy még egyszer meglátom ezt, kiugrok az ablakon. Pont, mint E. L. James esetében a „szent szar”.

Juditot nem szerettem meg, ám örültem, hogy Dóra nem volt. Ahogy Laura is mondja, ez most nem volt az a Lengyel Dávid, akit megismertünk. A 700. oldal környékén meg is kaptam, miért olyan furcsa. Valahogy nem volt „önmaga”. Remélem, lejön a szerről. Laura a saját sorsának csapdájában vergődik, és én azt láttam, hogy pont ugyanazért, amiért Anna, csak nála nem más használja ki őt, hanem ő önmagát.

A történet gonosz oldaláról. Aberráltak és őrültek minden bokorban vannak sajnos, és a vak szerencse választ el attól, hogy belefussunk valamelyikbe, mert sajnos, a legtöbb nem a helyén van.

Az utolsó 200 oldal az, ami ezt a könyvet igazán briliánssá teszi. Csavarok, fordulatok, összekapcsolások, még több kérdés, miértek sorakoznak fel egymás után őrületes gyorsaságban. Igen. Ez menti meg igazán a könyvet.

Értékelés: 7/10

Mindenkinek, aki szereti az erotikus thrillereket, a szerző előző könyveit, aki szeretné látni a fejlődést, aki ki akar kapcsolni, vagy csak egyszerűen másra vágyik. Szóval, mindenkinek.

*Két okból nem teljes a pontszám. Az egyik a LoveClub – nekem etalon az a könyv, bocsi -, a másik a fent említett piszkálódások.