2015. január 10., szombat

Lakatos Levente: Aktus



A másik karácsonyi meglepetésem volt ez a kötet, amit végül kikönyörögtem, hogy mivel megjött az áhított regény, ezt ne csak szülinapomra kapjam majd meg. Le is ültem olvasni, s bár lehet, hogy úgy tűnik majd, sok minden nem tetszett benne, mégis rettentően szexi, elgondolkodtató, feszítő és arcpirítóan őszinte kötettel álltam szemben.

Arra kértetek, hogy olvassam el, és mondjak róla őszinte véleményt. Nos, megkapjátok. ;)
Igyekeztem a lehető leghűvösebben, nem egy rajongó groupie fangirl lendületével hozzáállni.


A szerzőről

Budapesten született 1986. február 11-én. Volt modell, újságíró, műsorvezető, író.
Első cikkét 17 évesen publikálta az IM-ben, ahol ezután dolgozott. Később több bulvár lap munkatársa volt. 19 évesen a Zselének, a MTV ifjúsági műsorának volt vezetője. Manapság a StoryOnline egyik szerkesztője, de dalszövegeket is ír.
2008-ban jelent meg első könyve, a Legyél Sikeres Fiatal!, majd két évvel később a Barbibébi.


Fülszöveg:
A tragédia, amelyről egyikük sem tehet, mégis az árnyékában kell élniük. A kegyetlen igazság, amely mindkettejüket egyszerre roppanthatja össze. És a visszavonhatatlan ígéret, amely garantálja, hogy találkozásukkor fény derül a titokra.
Anna, a húszas évei elején járó táncterapeuta életcélja, hogy segítsen sebzett lelkű embertársain. Lélektánc névre keresztelt kurzusának ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ám a jóhiszeműségével visszaélnek. Egy este titokzatos fiatal férfi érkezik a foglalkozásra, megjelenése fenekestül felforgatja Anna nyugodt életét. Pedig ekkor még nem is sejti, hogy Richárd súlyos titka az ő múltját, jelenét és jövőjét is alapjaiban írja át. Szenvedélyes kapcsolatuk időzített bomba, amely azonban nem csak egyszer robban…
Laura, a rendőrség kötelékéből frissen kilépett, harmincas évei elején járó gyilkossági nyomozó önmagát és a boldogságot keresi. Felfedezőútján, amelyet a karizmatikus kriminálpszichológus, dr. Lengyel Dávid személye keresztez, egy több évtizedre visszanyúló gyilkossági üggyel szembesül. Laura ismét kénytelen különbséget tenni vélt és valódi vágyai között. Főleg az után, hogy végre találkozik a számára tökéletes férfival…
A dr. Lengyel-sorozat harmadik kötete birtoklási vágyról, bűnről és megbocsátásról szól – szigorúan 18 év feletti olvasóknak.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Rémálomból forró csókra ébredni olyan, mint amikor egy haverod rossz hírt közöl, majd a kétségbeesett pofád láttán felnyerít, hátba ver, és bevallja, csak ugratott.

2)
(…) mint a legtöbb, a művészetét önkényesen magasztos szintre emelő intellektuel, szeret különleges teremtményként tetszelegni. Ezek az emberek azt gondolják, ők olyannyira értékes tagjai társadalmunknak, hogy puszta létükkel, az uralkodói sarjakhoz hasonlóan, az átlagosnál fényűzőbb életkörülményeket érdemelnének. A véleményükkel szembeszegülőket pedig vagy irigyeknek, vagy bárdolatlanoknak titulálják (…)

3)
- Honnan tudhatnád, hogy ő számodra az igazi, ha még nem próbáltál mást?
- Szerintem ezt egy nő megérzi.
- Naiv – legyint. – A nő legfeljebb a férfi lábszagát érzi, a többi mind csak társított remény.

4)
Ne akarj farkasszemet nézni a sorsoddal, úgyis te pislogsz majd hamarabb!

5)
- Milyen nőre van szükséged, kedves Róbert?
(…)
- Eszesre és mégis esztelenre. Olyanra, aki megfogadja, hogy minden őrültségbe velem tart. Akivel élhetek.

6)
Rossz döntést hozni emberi. A kérdés, hogy az ember kész-e beismerni, hogy hibázott, és vállalja-e a következményeit.

7)
Az akarat szülte boldogság hazugság.

8)
Ne foglalkozz a múlt megszépítésével, mert ha az ocsmány, így is, úgy is az marad!

9)
- Miért kéred, ha látod, hogy alkalmatlan vagyok rá?
(…)
- Nem vagy alkalmatlan, csak át kell törni a gátjaidat.

10)
Csakúgy, mint az emberek, a világ sem változik, csak alakul, de marad velejéig romlott.

Vélemény:
Kissé nyögvenyelősen indul, a szereplők háttere, a felvezető történetek nekem hosszúak voltak. Némelyik epizódot tölteléknek érzem, ami ha nincs benne, akkor is jó a történet. Ugyanez vonatkozik a végjáték utáni fejezetekre. Esetleg rövidebb részletek is lehettek volna, így viszont kicsit olyan, mint lezárja a lezárás utáni lezárást.
Ugyanakkor, rengeteg apró részlet van bennük, amelyeknek csodálatos képe van – az érzelmi benyomások kibontására gondolok.

Ismét felvetett érdekes morális problémákat, kapcsolatokról, a hitvallás szerepéről, az ezeken alapuló meggyőződésről és tettekről, szerelemről, évődésről, a férfi-nő szerepekről. Ezekről amúgy is gondolkodunk, viszont ezt is túlzásnak éreztem. Túl sok problémát igyekeztünk több oldalról is körüljárni. Ami adott gondolkodnivalót, mégis pont annyi volt bennük, amennyi bármely felvetésben.

Ami végig zavart, az E/1. Főleg akkor, amikor így íródott részek következtek egymás után. Nekem néha egybefolytak, de a könyv végére már igencsak különváltak.
A másik, amitől a falra másztam, az a folytonos „Atyaég!”. Komolyan úgy gondoltam, hogy még egyszer meglátom ezt, kiugrok az ablakon. Pont, mint E. L. James esetében a „szent szar”.

Juditot nem szerettem meg, ám örültem, hogy Dóra nem volt. Ahogy Laura is mondja, ez most nem volt az a Lengyel Dávid, akit megismertünk. A 700. oldal környékén meg is kaptam, miért olyan furcsa. Valahogy nem volt „önmaga”. Remélem, lejön a szerről. Laura a saját sorsának csapdájában vergődik, és én azt láttam, hogy pont ugyanazért, amiért Anna, csak nála nem más használja ki őt, hanem ő önmagát.
A történet gonosz oldaláról. Aberráltak és őrültek minden bokorban vannak sajnos, és a vak szerencse választ el attól, hogy belefussunk valamelyikbe, mert sajnos, a legtöbb nem a helyén van.

Az utolsó 200 oldal az, ami ezt a könyvet igazán briliánssá teszi. Csavarok, fordulatok, összekapcsolások, még több kérdés, miértek sorakoznak fel egymás után őrületes gyorsaságban. Igen. Ez menti meg igazán a könyvet.

Értékelés: 7/10
Mindenkinek, aki szereti az erotikus thrillereket, a szerző előző könyveit, aki szeretné látni a fejlődést, aki ki akar kapcsolni, vagy csak egyszerűen másra vágyik. Szóval, mindenkinek.

*Két okból nem teljes a pontszám. Az egyik a LoveClub – nekem etalon az a könyv, bocsi -, a másik a fent említett piszkálódások.

14 megjegyzés:

  1. Olvastam már az elsö két részt. Imádom a Loveclubot. Kívánságlistás ez is, csak elöbb legyenek meg a vizsgáim :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A vizsgákhoz még mindig egy kalappal! :)

      Szerintem a LoveClubot nem éri utol, és még túl jószívű is voltam.
      Olvasd el mindenképpen, ha lesz rá lehetőséged! :D

      Törlés
  2. Kicsit soknak gondoltam a majd' 900 oldalt, de ha úgy adódik, akkor lehet, hogy elkezdem majd én is. A Loveclub tényleg jó könyv, de a Barbibébi kicsit csalódás volt, így most csere volt és mást olvasok, de ezt mind tudod már! :) ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem sok is ez az oldalszám, de ezt fentebb kifejtettem, hogy miért érzem így. Amúgy elég jó a stílusa ahhoz, hogy elperegjenek a papírok az ujjak-szemek között. :)

      Törlés
  3. Na, pont ezért gondoltam, hogy tőled kérek egy kritikát, nem attól a sok embertől, akik agyon ajnározták, hogy mennyire jó. Szeretem ezeket a posztokat tőled, mert akármennyire szereted is az írókat, őszinte véleményt alkotsz a könyveikről!
    Meg fogom venni ezt is, amint alkalmam nyílik rá.
    Köszönöm,
    K.

    VálaszTörlés
  4. Nem tetszett, piszkosul nem tettszett. Az utolsó 200-300 oldal mentette meg az egészet, de a végével így sem vagyok kibékülve.
    Miért Richárd szenved, mikor nem neki kellene véleményem szerint. Miért így dönt Laura? Mondjuk ezt túlságosan nem érdekelt, mert Richárdon kívül nagyon hidegen hagytak a többiek. Lengyelből meg kiábrándultam.
    És szerintem ez már nem thriller, minden feszültség és borzongás hiányzott belőle. Inkább olyan érzésem volt, mintha szappanopera lenne.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kicsit olyan volt, és örülök, hogy ezt mondtad, mint A szürke ötven árnyalata minimális krimivel. Nem thriller, bár kétségtelenül jobban hangzik, ez egy krimi, amit beleoltottak abba a borzalomba.
      Igen, eléggé kiábrándító kötet lett, csak nem tudom, hol csúszott félre. Valószínűleg ott, amit beszéltünk.

      Törlés
    2. Igen, ott amit beszéltünk.
      De te akkor is lágyszívű vagy:)

      Törlés
    3. Vagy csak a remény él bennem, hogy legközelebb lesz ez jobb is...

      Törlés
    4. Ne értsd félre, nem bántásból mondtam.
      Én is reménykedek, de mivel a többségnek tetszett, így nem hiszem, hogy lesz változás.

      Törlés
    5. Nem vettem bántásnak, csak nem tudom. Az a 2-300 oldal tetszik benne, de úgy az egész eltelt. Az eleje borzasztó, de a vége jó... ezért mondom, hogy lehet, hogy csak a remény él bennem, hogy legközelebb jobb lesz.
      Várd ki a végét, még csak most jött ki. Kíváncsi leszek, fél év múlva mi lesz vele a helyzet.

      Törlés