2015. január 24., szombat

Kalapos Éva: D. A. C. 3.



„Kéz a kézben”

Ennek a sorozatnak a következő részét mindig várom, és jóleső örömmel veszem a kezembe. Amit érdemes megemlíteni, hogy így is teszem le a végén.
Tudom, hogy nem az én korosztályomnak íródik, viszont úgy gondolom, hogy ezekből a kötetekből is lehet tanulni még a magamfajta nagy lovaknak is.


A szerzőről

Kalapos Éva, szabadúszó újságíró, imádja a filmeket és a sorozatokat, és meggyőződése, hogy a lelke mélyén egy életre megmaradt tinédzsernek. Nyíregyházán született, a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium német-magyar két tannyelvű tagozatán érettségizett, majd hosszas útkeresés után a Károli Gáspár Reformárus Egyetem magyar szakán szerzett diplomát. Több mint 15 éve énekel különféle zenei formációkban, Másik Szoba nevű együttesével kortárs költők verseit dolgozzák fel. Irodalommal gyerekkora óta foglalkozik, utóbbi években több irodalmi elismerésben részesült.


Fülszöveg:
A sorozat harmadik részében Flóra és barátai ismét olyan helyzetekkel találják szembe magukat, amilyenekkel még sosem találkoztak. Végre megtörik a jég, és Flóráéknál talán lassan helyreáll a családi béke, ezzel párhuzamosan azonban a lány magánélete egyre zűrösebbé válik. Flóra és Dani barátsága tovább mélyül, és fény derül arra, kik és miért zaklatják a fiút. Vajon hogy reagál a D. A. C. ebben a helyzetben? És mit tegyen Flóra, ha közben ő maga is egyre jobban összezavarodik a saját érzéseivel kapcsolatban? A hosszú, közös balatoni nyaralás alatt, tisztázódnak a dolgok vagy még jobban összekuszálódik minden? Születnek-e új szerelmek, lesznek-e nagy szakítások, hogyan alakul a társaság élete? Tarts te is Flórával, Zsanival és a többiekkel, és légy részese a D. A. C. 3. fergeteges nyári kalandjainak!

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Apám mondja mindig azt, hogy a félrelépés egy döntés (…) Azaz, nem is egy, hanem sok, egymást követő döntés. És több ponton is kiszállhat az ember.

2)
(…) mi nők vagyunk (…) És mint ilyenek, biológiailag alkalmatlanok a spórolásra. Nekünk a gyűjtögetés van a vérünkben, csak mi nem bogyókat gyűjtünk, mint az ősasszonyok, hanem, ööö, cipőket.

3)
Annyira vágysz a győzelemre, hogy megtennéd velem, hogy becsapsz? (…) Minden játék bizalmon alapul, ha az elvész, nincs is értelme játszani.

4)
A „nem tudom” általában nem (…)

5)
(…) Mindig az igazat mondom.
- Magadnak is? (…) - Azért, mert ez a legnehezebb.

6)
Az elfogadás csupán döntésen alapszik – folytatta Lídia. – Eldönthetem, hogy mérgezni akarom-e magam tovább a gyűlölködéssel, amitől nemcsak a másiknak lesz rosszabb, de az én helyzetem se javul, vagy pedig, kinyithatom a szemem, és észrevehetem, mi a jó, az érték a másik emberben.

Vélemény:
Kezdem a kevésbé pozitív gondolataimmal, hogy legyen honnan felhozni a könyvet.
Ami Dani bőrszín-problémáját illeti, az jutott róla eszembe, amikor egy randira készülődtem, és a srác az egyik telefonálásunk alkalmával felkészített arra, hogy mondania kell valamit. Mondom, tedd. Ő vörös. Utána pedig megkönnyebbült, mert azt válaszoltam, hogy „én meg barna”, nem értettem, hol van itt a gond. – A gond a sztereotipizálás és az, hogy ok nélkül is utálunk valakit csak azért, mert más.
Amióta pedig kiderült Daniról ami, azóta folyamatosan egy Jacob Black-et látok magam előtt.
Másrészt, nem tudom, hogy értelme volt-e annak, hogy egy olyan körrel foglalkozzunk a könyv két harmadában, amire nincs kérdés, nincs válasz, és ezek kialakítására sincs semelyik oldalról sem igény, sem akarat. Kicsit elnagyoltnak éreztem benne a cigányozást. Tudom, hogy az előítéletek megszüntetésére, a „nézd máshogyan a kultúrákat, vagy a másik embert” témákra akart ez kihegyeződni, mégis sok volt, és túl idealistának hatott.

Viszont, ha úgy közelítem meg, hogy egymás elfogadásáról szól, akkor rendben van. Nagyon jó részleteket fogott meg, nagyon jó megoldásokat kínált fel. A kövérséggel, a vallási, etnikai hovatartozással, a hajszínnel, a különböző „diszes” problémákkal (é: például diszkalkulia) foglalkozunk mi is. Nem azt mondom, hogy általános, és napi szinten, és ennyire felnőttesen fogjuk meg őket, de ott vannak. – Az elfogadásnak így kellene működnie, ahogy le van írva, viszont ez egy szubjektív dolog. Mindenki máshogy dolgoz fel eseményeket, személyeket, érzéseket.
Tetszett, hogy a lehető legtöbb szempontot igyekezett felsorakoztatni.

A könyv hangvétele sokkal komolyabb, jóval több mondanivalóval, mint eddig bármikor. Humor és izgalom is van benne dögivel.
Igazából, örültem Ginny történetének, megszerettem Danit, megutáltam Márkot (kétszer megöltem volna, és háromszor eltemetem jó mélyre) és nagyon örülök, hogy Flóra úgy döntött, ahogy. Ákos sem cicázik annyit.
Zsani és Flóra kicsit néha sok, de a többiek tudják őket ellensúlyozni, ezért csak pillanatokra feltűnő.

Flóra apja. Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Még mindig életképtelennek tartom, akinél jóval felnőttebbek a gyerekei. Apropó, felnőttség. Picikét túlérettnek éreztem a szereplőket a korábbi kötetekhez képest.
Ámbátor, ha tinisebben gondolkodó szereplőkkel lett volna megoldva a téma maga, akkor válik hiteltelenné a regény.

Azért külön tisztelem az írónőt, hogy hozzá mer nyúlni a kényes témákhoz. A szexhez is. Úgy nevel továbbra is, hogy egyáltalán nem nevel, nem erőlteti rá azt az olvasóra, hogy „márpedig, ezt így kell gondolni, és kész”.
A történet folyamatosan pörög, mindig történik valami, ráadásul valami új, és valamiért nem tudom letenni sosem ezeket a köteteket.

Kivételesen nem ingerelt fel, hogy Flóra apjának története hogy folytatódik, kíváncsi vagyok, de nem kaparom a falat. Kiderül majd következőre, és gyanítom, abban is lesz egy jó nagy adag drámázás.

Összességében nagyon tetszett, ez az első rész, ami igazán jó volt a szépséghibái ellenére is.
Ajánlom mindenkinek.
Az egyik olyan sorozat a tárházamban, ami felfelé ível. Éva hatalmasat ugrott írói munkásságában, a történetében, a fogalmazásában, karaktereiben, mindenben. Kíváncsian várom a következő részt.

2 megjegyzés:

  1. Huu már az első rész értékelése óta a listámon van, de úgy látom előrébb kell hoznom:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én olvasásra buzdítalak!
      Remélem, tetszeni fog. :)

      Törlés