2015. január 14., szerda

John Scalzi: A lázadás hangjai



Mr. A névnapi ajándéka volt, azóta húztam, hogy olvassam, s jó szokásomhoz híven, hiába az ő meglepetése volt, én olvastam ki előbb – valószínű azért is, mert ő két könyvvel le van maradva. Nem, mintha ez verseny lenne kettőnk között. Amolyan bennfentes vicc.

Erről a kötetről sok jót is hallottam, és sok rosszat is. Hogy én melyik tábort erősítem? Kattints!


A szerzőről:

John Scalzi az ezredforduló után feltűnt sci-fi írók nemzedékének termékeny és invenciózus tagja. Több stílusban és médiában kipróbálta magát: ír filmrecenziókat, ismeretterjesztő könyveket és esszéket. Dolgozott kreatív tanácsadóként a Csillagkapu Univerzum tévésorozatban; népszerű blogja a Whatever pedig az egyik legrégibb a maga nemében. A Vének háborúja az első műve, mára kultkönyvvé vált, és további három része jelent még meg. Scalzi szakmai elismerését jelzi, hogy 2010-ben megválasztották az Amerikai Science-Fiction és Fantasy Írószövetség elnökévé.
Jelenleg az ohiói Bradfordban él feleségével és lányával.


Fülszöveg:
John Scalzi ismét visszatér a Vének háborúja-univerzumba, ahol ezúttal az emberi faj egységének fenntartása a cél.
A Föld lakói már tudják, hogy a Gyarmati Szövetség szándékosan eltitkolta előlük az univerzum veszélyeit. Generációk óta védelmezik az anyabolygót különféle idegen fajokkal szemben, ám nem puszta hazafiasságból: mindennél jobban szükségük van a katonai utánpótlásra, amivel egyedül a Föld láthatja el őket. A „Perry-incidens” után azonban nincsenek többé titkok, ráadásul új fajok jelentek meg és alkottak egységet – kifejezetten a Gyarmati Szövetség ellen. Tagjai közt szeretnék látni a Földet is, amelynek vezetői elárulva érzik magukat, és már nem tudják, hogy kiben bízhatnak. De választaniuk kell.
Eközben a Gyarmati Szövetség működése is veszélybe kerül. Haderejük bevetése helyett ezúttal diplomáciai cselekkel és politikai fondorlatokkal akarják a javukra fordítani ezt az ördögi játszmát, amelynek a tétje most már az egész emberiség jövője. Bevetik tehát a B csapatot Harry Wilson hadnaggyal az élen. Azt a csapatot, amelyik talán a harctéren nem a legjobb választás, de a váratlan és kiszámíthatatlan helyzetekre mindig váratlan és kiszámíthatatlan megoldásokat találnak. Az ő küldetéseikről szól A lázadás hangjai.
John Scalzi először digitálisan, epizódok formájában publikálta a kötetben szereplő történeteket 2013 januárja és áprilisa között, majd a kirobbanó sikernek köszönhetően nem kellett sokáig várni a könyv formájú megjelenésre sem. Elképesztő epizódjaival, felejthetetlen szereplőivel és emlékezetes párbeszédeivel A lázadás hangjai a Vének háborúja-sorozat legszínesebb, legváltozatosabb darabja.

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Minden ilyenre, aki van olyan hülye, hogy kinyitja a száját, ötven másik jut, aki tartja a bagólesőjét, és elereszti a füle mellett, amit mondok. Így legalább mindegyik veszi az üzenetet. Talán kicsivel többen fel is fogják, amit mondok.
- Szerinted tényleg ilyen középszerűek?
- Nem mind, csak a legtöbbjük. Azok biztos, akikkel nekem dolgom vam.

2)
- Ez a sajtburger fantasztikus – mondta Rigney
- Pláne, ha a tested genetikailag módosított, és sose hízol meg. – Egan még egyet harapott.
- Igaz. Azt hiszem, eszem még egyet.
- Egyél. Tedd próbára a metabolizmusodat.

3)
- Nekem olybá tűnik, maga afféle „ez a pohár félig üres”-típusú fickó, uram.
- Én valójában az „ez a pohár félig üres, a másik fele pedig méreg”-féle fickó vagyok.

4)
- Van egy kis problémánk.
- Ez megint egy olyan „azt hiszem, látni vélek egy kis fodrozódást az energiaáramban”-típusú probléma?
- Nem, ez a „szent szar, itt fogunk kurvára megdögleni az űr sötét és hideg végtelenjében”-féle probléma.

5)
Amikor undorító személyekkel van dolgunk, az ő nyelvüket kell beszélnünk.

6)
- Otthonos – mondta, ahogy leült.
- Ha az „otthonos” alatt azt érti, hogy „szinte sértően zsúfolt”, akkor igen, az. Ha az otthonos alatt tényleg otthonosat ért, akkor a személyes kényelemről való fogalmai hagynak kívánnivalót maguk után.

Vélemény:
Még mindig zseniális, hogy úgy sci-fi, hogy az ember nem unja el magát, miközben a harmadik fekete lyukat próbálja maga elé képzelni, hanem megfog a sodró lendületével és kiváló humorával. Akcióban is bővelkedik, ám a párbeszédek jelentik az igazi hangsúlyát a történetnek. Szinte hihetetlen, hogy két év alatt öt kötet kijött magyarul, hiszen ez kis hazánkra nem jellemző sorozatok terén.

Scalzi a stílusából mit sem veszített. Magába szippant, nem őrülsz meg attól, hogy a húrelméletet kibontja a következő oldalon, mégis eljutsz az univerzum alig ismert részlegeibe, megismersz egy halom űrlényt, és folyton járatod az agyad azon, hogy mi miért történik. Főleg ebben a könyvben, ami tulajdonképpen novellák összessége.
Nem egy folyamatos egész, hanem csepegtet ebből is, abból is, míg a végére viszonylagosan összeáll egy egész. Azért viszonylagosan, mert hagy a kíváncsiságnak is egy kis koncot a jövőre nézve.

Wilsont már korábban is csíptem, de Perry miatt nem kaphatott nagyobb darabot a történetből. Örültem, hogy visszatért, és ő „vette át” Perry karakterének szerepét. A mellette virító Harté a második hely a kedvencek sorában, majd Abumwe és Coloma. Hihetetlen, ahogy egymásra és a helyzetekre reagálnak, a leglehetetlenebb megoldásokat is megcsinálják, véghezviszik mindezt úgy, hogy csorog az ember könnye a nevetéstől.

Talán az, hogy első ránézésre teljesen különálló novelláknak tűnnek, melyeket később passzíroztak össze egy önálló kötetté mondatja sokakkal, hogy ez már nem az igazi, illetve, én hiányoltam picit azt, amit korábban megkaptam: a lények leírását. Túl sok, és kicsit talán túlzásba is vitt a mennyiség. Arról, hogy ki keveri a kakát, csak találgatások mennek. Kétszer éreztem úgy, hogy eléri a könyv a történeti mélypontot, mégis a következő fejezetek megmentették.
Kíváncsian várom a folytatást.

Értékelés: 9/10
Továbbra is azoknak ajánlom (mindenkinek), akik szeretnének belekóstolni a sci-fi műfajba, de nem mernek, váltani szeretnének, vagy nem tudják, mit olvassanak következőre. Pedig a válasz egyszerű: EZT.

2 megjegyzés:

  1. És ehhez most kedvet is kaptam. Megfogadtam magamnak, hogy el fogok olvasni könyveket, amikről ajánlót írsz, mert annyira különböző stílusokat olvasunk, de olyan jó véleményeket írsz róluk, hogy egyből kedvem támad elolvasni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt kezdd a Vének háborújával, az első része ennek a sorozatnak, ez az ötödik. Az első az nagyon könnyű, nincsenek benne visszautalások, és humoros. Azt hiszem, azt is megtalálod valahol itt. :)
      Örülök, hogy így vélekedsz. :)

      Törlés