2015. január 3., szombat

J. R. Ward: A király



Ez a sorozat az, amit igazán össze lehet hasonlítani a vajúdással. Hosszú, fájdalmas, néha csak ijesztgetnek a szelek, aztán a végeredmény annyira nem nagy durranás.

Mr. A anyukája azt mondta, hogy a könyv nem ajándék a szó szoros értelmében. Az a ráadás. Nekem mégis nagy meglepetés volt, hogy ott tudtam a fa alatt, főleg, mert már „ősz közepe” óta ezt vártam. Aztán az ősz végét, és amikor decemberben is eltűnt a dátum, kezdtem róla lemondani. Még viccelődtem is, hogy a kiadás biztos a csillagászati évszakszámítást követi. S lásd, igazam lett.

Megjelent a könyv, de kiírták, hogy 31-ig fog odaérni hozzám. Túl sok várakozás, túl sok hozzáfűzött remény. 26-án nem csináltunk semmit, ki is olvastam. Picit szomorú voltam, mert a félelmem félig-meddig beigazolódott.


A szerzőről:

1969-ben született Jessica Rowley Pell Bird néven. Nyolcéves kora óta írogat, első romantikus regényét tizenhét évesen fejezte be. A Smith College-ban történelmet és középkori művészettörténetet hallgatott. Jogi diplomája van. Sokáig az egészségügyben dolgozott. 2001-ben feleségül ment John Neville Blakemore-hoz. 2002-ben meg is jelent első romantikus regénye, amelyet kilenc további követett. Ezt még Jessica Birdként jegyezte. 2007-ben RITA díjat kapott.
J.R. Ward vámpírvilága tette híressé. Megírta korunk legsikeresebb „véres-romantikus” sorozatát, melynek világszerte szép számmal vannak rajongói.
Kötetei az Ulpius-ház kiadásában jelennek meg.


Fülszöveg:
Éljen a király…

Miután évszázadokig hátat fordított a trónnak, Wrath, Wrath fia végül apja nyomdokaiba lép imádott fele segítségével. A korona azonban mázsás súlyként nehezedik a fejére. Miközben folytatódik az Alantasok Társaságával vívott könyörtelen háború, és a banditák banditája is egyre súlyosabb fenyegetést jelent, Wrath választás elé kerül, amely mindent és mindenkit veszélybe sodor.
Beth Randall azt hitte, tudja, mire vállalkozik, amikor feleségül ment az utolsó tiszta vérű vámpírhoz a Földön. Tudta, hogy nem lesz egyszerű menet. Ám amikor úgy dönt, hogy gyermeket akar, váratlanul éri Wrath reakciója… és a távolság, amely elválasztja őket.
A kérdés az, vajon az igaz szerelem győz-e, vagy a gyötrelmes örökség kerekedik felül?

Kedvenc idézete(i)m:
1)
Sokkal inkább olyan érzés, mintha a világ eltűnne az ember körül. (…) És hogy mi a legfélelmetesebb benne? Ez a köztes állapot, amikor az ember még félig a valóságban van, de félig már a saját személyes, tisztítótüzén ég… miközben érzi, hogy a valóság lassanként eltávolodik tőle, és egyre messzebb és messzebb és messzebb kerül…

2)
- Azt tudod, ugye, hogy én vagyok a király?
- Én pedig egy istenség lánya, seggfej.

3)
A múlt elmúlt… akár jó volt, akár rossz, kőbe van vésve, és már nem változik. És nekünk ebből kell vigaszt merítenünk.

4)
- A karodban tartod? – kérdezte Wrath.
Z egy ideig nem felelt.
- Majd fogom, feltéve, hogy ezt a masnit meg tudom kötni. (…)
(…)
- Milyen érzés?
- Hogy nem utálom a rózsaszínt? Kibasz… izé… totálisan férfiatlan.

5)
Ja. És a disznók megtanulnak repülni.
Vagy befagy a pokol.
Vagy Miley nem rázza többé a seggét, hanem leteszi egy székre, és a köz érdekében ott is hagyja.

6)
Van úgy, hogy az ajándék fájdalmasabb, mint a sértés.

Vélemény:
Biztos vagyok benne, hogy velem van a hiba, hogy ebben a kötetben a drámát számomra inkább az Assail-Sola szál jelentette, mint a Beth „kisbabát akarok” programja. De ez egy másik tészta. Ahhoz képest, hogy Wrath és Beth jelentette a történet gerincét, a kettejük problémája nem egészen sikerült központira. Egy jó hosszú novella lett, vagy inkább egy kisregény. Mellette a könyvet teletűzdelték olyan szálakkal, történetekkel, és unalmassá vált karakterekkel, akik miatt a könyv nem indokolja a választott címet.
Plusz, szerintem a felmenők története sem tartozott szorosan a cselekményhez.
Ami Wrath-t és a trónját illeti, egy nagyobb csatára vártam, egyáltalán nem azt kaptam, amire számoltam. Úgy gondolom, hogy ameddig ő és XCore között nem simulnak ki a dolgok, minden kötet csak átkötés lesz. – Xcore és Layla. Annyira húzzák az ő történetüket, hogy már csak azért sem érdekel túlzottan.

Apropó, átkötés. Ezt is annak éreztem. Új szálak, új szereplők, és effektíve senki dolga sem változott, a történetek többsége lezáratlan maradt továbbra is.
Kicsit még mindig azt hiányolom, hogy azon kívül, hogy leírja nyolcvanszor az írónő, hogy „testvérek”, még sincsenek együtt. A nők között is felületes szálak vannak, a férfiak brutálisak, és a kötődésük ellenére sem nyitnak egymás felé. Merevek.

Assail fejezetei megérintettek. Rettentően szomorú volt, és folytatható szál, végre sikerült érdekesnek titulálnom, viszont továbbra sem izgat fel.
Eddig az árnyak sem hoztak lázba, most azonban valahogy ők is jobban előtérbe kerültek.
Lassiter pedig humoros, mint mindig, na ő volt az, aki oldotta a lapok feszültségét, drámáját, unalmasságát, értetlenségét.

Rettentően sok szál volt a könyvben. Most úgy tűnik, hogy mivel tölteléknek fogom fel, kicsit kifáradtak a szereplők, vagy az írónő. Egy ponton, amikor Beth várandós volt, és hogyhogy nem lefogyott, megijedtem. No, nem azért, mert meghalhat, hanem inkább kísértetiesen hasonlított egy másik hasonló esetre.
Az, hogy lett még egy „szex” kiejtésű név Xhex után is arra vall, hogy valami elfogyott. Talán az ötlet, talán a lelkesedés.

Ez a harmadik olyan könyv, aminek a vége nem tetszik. Valami vagy legyen kemény, vagy legyen puha, de minden átmenet nélkül ne váltsunk át szereplőket így.

Értékelés: 7/10
Nem temetem a sorozatot, és egyáltalán nem érzem úgy, hogy lejjebb menne a színvonal. Pusztán, nem lehet folyamatosan jót és jól írni.

Olvastátok már?
Ti arra számítottatok, ami lett végül?

4 megjegyzés:

  1. Még nem jutottam el a könyvesboltig, hogy megvegyem a kötetet, és ez talán annak is betudható, hogy már az előző részt sem olvastam el, pedig kétszer futottam neki. Imádom a sorozatot, nagy kedvenc. Blay-éknél viszont vlami elromlott. Nem volt olyan izgalmas, mint amire számítottam, ezért is hagytam abba néhány fejezet után. Persze, el fogom olvasni, hiszen valóban nagy rajongója vagyok a sorozatnak, de tartok tőle, hogy A király nem fog meggyőzni. Pedig nagyon szeretném. Nagyon. Nagyon nagyon. :D
    U.i.: Még mindig Z a kedvencem. :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ami nem megy, nem kell erőltetni. Nekem is voltak/vannak olyan kötetek, amik egyszerűen nem mennek le. A király ezektől kvázi független, legalábbis, a Beth-Wrath szál mindenképpen. A többi lehet, hogy érdekelne, ha nem tudnám, miért tartanak ott, ahol.
      Meglátjuk, mit tartogat a következő rész.

      Z ebben a kötetben is a helyén van. :)

      Törlés
  2. Nekem se jött be, de ezt már kitárgyaltuk. A következőt se várom, nem is fogom azonnal megrendelni, ha nem lesz más Ulpiusos könyv, ami érdekelni fog.
    Melyik két könyv vége nem tetszett még?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj, hogy én is úgy vagyok vele, hogy ennek már nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Sajnos.

      A John-Xhex is nekem idegen volt, mert ott is oldalak alatt fordult a visszájára a lány, minden átmenet nélkül. Illetve, nekem a Végre szeretők vége sem tetszett. Az nekem túlontúl csöpögősre sikerült.

      Törlés