2015. január 9., péntek

Hemümön át a világ: A teknős és a nyúl



Jól elmaradtam ezekkel a posztokkal is. Bocsánat.

Soron következő pontunk, amikor az ember valamivel/valakivel helyettesíti a hús-vér embert. Tök mindegy, hogy az ténylegesen egy másik ember, egy kísértet-szerető, egy kitalált karakter, a lényeg ugyanaz. Meg akarja változtatni azt, aki mellette van.


De vajon meg lehet változtatni?


A válaszom nem. Személy szerint nem hiszek abban, hogy egy embert ki lehet fordítani önmagából, és a saját képünkre formálni. Nem lehet betörni. A kiforratlan személyiségeket talán, de még azt sem nagyon hiszem.
Gondolok arra, hogy szerintem három éves korig leteszik az ember alapköveit, rakódik rá pár réteg salakanyag, és elkezdhetjük kigyomlálni, gazmentesíteni, bevetjük új virágokkal, a salak attól még salak marad.
Ideig-óráig működik csupán, aztán még a legzseniálisabb színész is elfárad. Kibújik a szög a zsákból. Belefárad a tettetésbe, vagy éppen, nem akarja azt tenni, amit mi mondunk, lázadni kezd, mert az alaptermészete mást diktál.

Legyinthetnénk, hogy az ember változik. Igen. A világ is változik. Az évszakok is. De ugyanarra a földre köszönt a tavasz, mint a tél. A világ alapjaiban is ugyanaz, azt nem tudjuk megmásítani. Egyes természetünkből fakadó dolgaink akkor is kiütköznek rajtunk, ha valaki erőnek erejével próbálkozik.
Aztán jöhet a vagy megszoksz, vagy megszöksz.



Ha valakit meg akarok változtatni  - s most mindegy, hogy ízlésében, vagy egy dildóval, emberrel, egyéb tárggyal helyettesítem -, akkor az azt jelenti, hogy nem ő kell nekem. Lehet masszírozni, lehet magyarázni, kifogásokat keresni, hogy de igen, csak az van, hogy… nem. Nincs úgy, nincs sehogy. Nem őt keresed. Zárd le, menj tovább.
Mint ahogy merő önvédelem és önámítás, amikor helyettesítem a másikat magam mellett bármivel.




Nem arról beszélek, hogy mondjuk azt mondom neki, hogy hordd inkább a kék inget, mert a piros nem megy annyira a szemed színéhez, hanem mondjuk egy konzervatív férfiból minden átmenet nélkül punkot varázsolok.
Amikor mást akarok a helyén látni. Amikor úgy gondolom, hogy kaptam egy alapanyagot, amiből Dávid-szobrot kell faragnom. Ez egy káprázat, egy hiú remény arra, hogy testet adjunk a mi kísértet-szeretőnknek (erről ITT írtam).

Csupán, ameddig ki nem mondjuk magunknak hangosan, hogy ez nem fog menni, addig belátni is képtelenek leszünk.

Ti mit gondoltok erről?

*Cím: Szex és New York 1. évad, 9. rész (SATC – The Turtle and the Hare)

6 megjegyzés:

  1. Ebben teljesen egyetértek veled...mintha én írtam volna...annyival kiegeszitem, hogyha két ember nem illik össze természeténél fogva, azok az életben nem fognak egymáshoz idomulni...vagyis most nem az ellentétek vonzzák egymást dologra gondolok, hanem amikor TÉNYLEG nem összeegyeztethető a két személyiség...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ellentétek vonzzák egymást, az egy teljesen más dolog szerintem, de igazad van abban, hogy idomulni két teljesen eltérő ember nem fog egymáshoz.

      Törlés
  2. Maximálisan egyet értek ezzel. Engem mindig meg akartak és akarnak változtatni. Mindig azzal jönnek, majd meg változol. Én meg mindig mondom, baromság. Az ember személyisége formálódik, de az ember lénye, a lényege, ugyan az marad. Csak sokan ezt képtelenek felfogni. Ha nem tetszik nekik az illető, mint te is írtad, hagyni kell, nem noszogatni, hogy legyél ilyen meg olyan, mert így nem vagy jó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy a kedvenc filmemben is mondják: csak meg ne törjenek.
      Pontosan, ahogy mondod.

      Törlés
  3. Szerintem sem lehet megváltoztatni az embereket, a valódi személyiségünk előbb-utóbb utat tör (jó esetben, mert van, akinél ez hosszúra nyúló folyamat). Mondjuk én inkább úgy vagyok a dolgokkal, hogy nem megváltozom, hanem több leszek. Az élettapasztalataim hozzáadódnak mindahhoz, amit már megszereztem és én általuk egyre több és több leszek. Formálódom, igaz, de nem változom meg. Nem is tudnék.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem a kettő között vékony a határvonal, és az sem mindegy, melyik oldalról szemléled a változást, de ha meg tudod tartani ezt, akkor nincs semmi baj.
      Formálódni, fejlődni és tapasztalni nem rossz dolog, ha az életed, vagy magad adod hozzá. Ha már más teszi, akkor nem lesz az igazi.

      Törlés