2015. január 25., vasárnap

Film maraton



No, az új év első ilyenje, amit már a múlt héten is elkezdhettem volna, de lusta voltam mazsolázni, illetve elfoglalt voltam, meg volt olyan is, hogy leültem, mint az iszap, és úgy is maradtam.
Bedaráltuk ezek mellé a Rémálom-sorozat hét epizódját is, nagyra nyílt, csodálkozó szemekkel vettük tudomásul, hogy mind a ketten úgy kevertük a részeket, ahogy illik. Megnéztük a Lényt is, ami nekem még mindig tetszik, ám ezek nem lesznek benne – ha ilyen filmekre is igény van, akkor mondjátok, lesz.

Hajlok amúgy arra, hogy ezentúl csak azokat a filmeket mazsolázom össze, amik tetszettek, nem mindet. Egyrészt senki kedvét nem szeretném elvenni, másrészt rossz dolgokra ne pazaroljunk időt.
Éppen ezért, ez most egy kicsit hosszabb lélegzetvételű maraton lesz.
Nem tudom, mikor jön a következő.


Vámpírok bolygója (Planet of the Vampires / Terrore nello spazio, 1965)
olasz sci-fi, 88 perc
Rendező: Mario Bava
Forgatókönyv: Mario Bava, Alberto Bevilacqua, Calliston Cosulich, Louis M. Heyward, Ib Melchior, Renato Pestriniero, Antonio Román, Rafael J. Salvvia
Szereplők: Barry Sullivan, Norma Bengell, Ángel Aranda, Evi Marandi, Stelio Candelli
Leszállás után, egy csapat asztronauta megpróbálja felderíteni a bolygót, mert értelmes élet jeleit vélik rajta elfedezni. A landolás után a csapat tagjai megőrülnek és egymásnak esnek, s míg a kettőből az egyik hajón elszabadul a káosz, addig a másikon sikerül mindenkinek átvészelnie a kórt.

Nem olyan rossz, mint amilyen gagyinak hangzik elsőre. Ameddig két külön szálon halad a két űrható története, az jó, aztán már csak arról szólt, hogy egyszer hol itt vannak, hol ott vannak. Sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, ám ha utána néztek, akkor meglátjátok a költségvetést, és a forgatás körülményeit, ahhoz mérten viszont, korrekt kis filmet tettek össze.


Extraterrestrial (2014)
kanadai horror, 101 perc
Rendező: Colin Minihan
Forgatókönyv: Colin Minihan, Stuart Ortiz, The Vicious Brothers
Szereplők: Brittany Allen, Freddie Stroma, Melanie Papalia, Jesse Moss, Anja Savcic
Egy csapat barát hétvégi kikapcsolódás címén szórakozni indul. Arra még csak nem is számítanak, hogy találnak valamit, ami teljes mértékben nem a Földről származik.

Az egész film nem jó, csak az utolsó 15-20 perce éri meg, mert az zseniálisan megcsinálták. A végén a cigarettázó ügynök kicsit X-Aktás volt, nyilván nem véletlenül, ha már ufók, és pontosan azt sem értettem, miért is lettek a szürkék brenkók, mert az ok, amit mondanak, eléggé gyerekesre sikerült.


Exist (2014)
amerikai horror, 81 perc
Rendező: Eduardo Sánchez
Forgatókönyv: Jamie Nash
Szereplők: Dora Madison Burge, Samuel Davis, Roger Edwards, Chriis Osborn, Brian Steele
Öt barát elindul a texasi rengetegbe, hogy felderítsék, valóban létezik-e a jeti. Különös eseménysorozat veszi kezdetét, amikor autójukkal elütnek valamit, ami se nem ember, se nem valami más.

Ez a film fizikai szenvedést okozott, miközben átfolyt az agyamon. Bűn rossz, nem szól semmiről, és igazán abbahagyhatnánk már a kézi kamerás, áldokumentumfilmek gyártását, mert élvezhetetlenné teszi a filmeket!


Static: Nincs menekvés (Static, 2012)
amerikai misztikus thriller, 83 perc
Rendező: Todd Levin
Forgatókönyv: Gabriel Cowan, Todd Levin, John Suits, Andrew Orci
Szereplők: Milo ventimiglia, Sarah Shahi, William Mapother, Sara Paxton, Dominic Bogart
Egy fiatal pár teljes magányban él, távol mindentől és mindenkitől, mióta a gyermekük meghalt. Egy éjszaka azonban különös látogató érkezik hozzájuk, egy nő személyében, aki menedéket kér tőlük, ugyanis, valaki üldözi őt.

A remek kamerakezelésnek és rendezésnek hála, már az első három percben lehet sejteni, mi lesz a vége. A Más világ sokkal jobb volt ebben a témában, ez sok helyen következetlen, és a szereplők nem tudják hárman elvinni ezt a filmet úgy, hogy jó legyen. A szó szoros értelmében sötét a képi világa, és sem a jelenetek, sem a párbeszédek nem következnek egymásból, a reakciók sincsenek rossz helyen, és teljesen izgalommentes mozi.


A vesszőből font ember (The Wicker Man, 1973)
angol horror, 100 perc
Rendező Robin Hardy
Forgatókönyv: Anthony Shaffer
Író: David Pinner
Szereplők: Edward Woodward, Christopher Lee, Diane Cilento, Britt Ekland, Ingrid Pitt
Egy rendőr nyomozásba kezd egy eltűnt kislány kapcsán, így keveredik egy kicsi skót szigetre, aminek lakói éppúgy tagadják a kislány valaha volt létezését, mint az Istenét. A rendőr egyre mélyebbre süllyed ebben a pogány káoszban, aminek végül ő maga is szerves részévé válik.

Van valami abban, hogy a szigetországok lakói nem normálisak, és minél kisebb helyen összpontosulnak, annál nagyobb a károsodás. Főleg, ha vallási fanatizmussal társul. Valahol elborzaszt, hogy ilyen is létezik… meg az is, hogy ezek az emberek nincsenek elmegyógyintézetekben. Nem csak egyszerű horror (szerintem nem az), hanem furcsa filozófiai kérdéseket is felvet a vallásról, hitről, a világról, az istentelenségről. Érdemes megnézni egyszer legalább!!!


Mondom, vagy mondod (He Said, She Said, 1991)
amerikai vígjáték, 115 perc
Rendező: Ken Kwapis, Marisa Silver
Forgatókönyv. Brian Hohlfeld
Szereplők: Kevin Bacon, Elizabeth Perkins, Nathan Lane, Sharon Stone, Anthony LaPaglia
Dan és Lorie újságírók ugyanabban az irodában, ugyanabban a műsorban munkatársak. Egy napon egymásba szeretnek. A film első fele a férfi szemszögéből mondja el a kapcsolatukat, a második fele a nő szemszögéből játszódik, ami homlokegyenest más. Egyetlen egy dologban értenek egyet, hogy szereti egymást.

Egy szürke délelőttre kifejezetten jó orvosság. Vannak nagyon aranyos momentumai, részei a filmnek. Főleg az tetszik, hogy váltogatják benne a nézőpontokat, ki hogy látta, mert ha belegondolunk, ez mindenkire igaz probléma. Érdemes megnézni.


Feltámadás (Resurrection, 1999)
amerikai thriller, 108 perc
Rendező: Russell Mulcahy
Forgatókönyv: Brad Mirman, Christopher Lambert
Szereplők: Christopher Lambert, Leland Orser, Robert Joy, David Cronenberg, Peter MacNeill
Egy chicagói nyomozót olyan gyilkossághoz riasztanak, melynél a tetem egy darabja eltűnik, idővel pedig, egyre több olyan test kerül elő, melyeknek bizonyos részei hiányoznak. A megcsonkított áldozatok testrészeiből egy bizarr vallási képpel rendelkező férfi, megpróbálja Krisztus testét összeállítani.

Kicsit hajaz a Hetedikre, viszont izgalmas, még a színészek is jók benne. Voltak benne olyan logikai bakik, amiket nem léptek meg, persze, ha megteszik, húsz perccel rövidebb lenne a film. Az eleje nem kötött le, mert másolatnak gondoltam, Lambertet, mint színészt sem szeretem, aztán csak odaszegezett a tévé elé. Ajánlom.


A sötétség fejedelme (Prince of Darkness, 1987)
amerikai horror, 102 perc
Rendező és forgatókönyv: John Carpenter
Szereplők: Donald Pleasence, Jameson Parker, Victor Wong, Lisa Blount, Anne Marie Howard
Egy kis félreeső templom papja érdekes dolgot talál odabent, s mivel nem tudja, mi is az pontosan, egy egyetemi professzort és annak pár diákját hívja segítségül. Hamar kiderül, hogy abban a tartályban, amit találtak, maga a Sátán lakozik, aki kitörni kész, és elhozza a világ végét.

A jó öreg Alice Cooper, mint kiüresedett, megszállt hajléktalan? Nem hazudtolta meg önmagát, az biztos. Maga az elgondolás nem rossz, csak a szinkron pocsék, a dialógusok nem jók, nem egymáshoz beszélnek a karakterek, csak a vakvilágba, és közöttük sincs semmilyen kapcsolat, még felszínes sem. Az meg, hogy a 30-40 éves emberek egyetemistákat adnak el sem hiteles. Egyszer meg lehet nézni azért.


Appleseed – A jövő harcosai (Appleseed/ Appurushido, 2004)
japán animációs film, 101 perc
Rendező: Shinji Aramaki, Steven Foster, Mary Elizabeth McGlynn
Forgatókönyv: Masamune Shirow, Haruka Handa, Tsutomu Kamishiro
Hangok: Ai Kobayashi, Jurota Kosugi, Asumi Miwa, Akimoto Tsubasa, Yuki Matsuoka
Egy  lerombolt világ romjai között még mindig kisebb harcok folynak a túlélésért, amikor is Deunan a biorodiok által irányított városba érkezik. Ám ezek életciklusának irányítóközpontját lerombolják, s félő, hogy olyanok kezébe kerül a hatalom, akik egyáltalán nem érdemlik meg. Deunan és cyborggá műtött barátja, Briareos megoldás után kutakodik.

Nem kötött le, mint az animék többsége, egyszerűen nem tudok rajongani valamiért csak azért, mert japán, vagy mert manga, vagy mert játék… a nyuszi fülű roboton meg fél órán keresztül röhögtem. Annyira nem bírom, amikor egy szuperhős szuperebb akar lenni, mint amennyire lehetséges lenne, erőltetett, hihetetlen, hiteltelen. Vannak benne butaságok, érdekes történetvezetés. Képi világa néha szép, néha nem, és ha nem lenne alatta zene, egyáltalán nem érdekelne még a csetepaté része sem.


A zéró elmélet (The Zero Theorem, 2013)
angol-amerikai sci-fi, 107 perc
Rendező: Terry Gilliam
Forgatókönyv: Pat Rushin
Szereplők: Christoph Waltz, David Thewlis, Tilda Swinton, Matt Damon, Mélanie Thierry
Qohen Leth egy kiégett számítástechnikai zseni, aki otthon szeretne dolgozni, hogy fogadhassa élete nagy hívását. Ezért minden követ megmozgat, meg is kapja az áhított célját, miközben páran azon vannak, hogy értelmet adjanak az életének, feltöltsék őt. De sikerül-e őt kimozdítani az életuntságából, és ingerszegény környezetéből?

Wow. Ne este nézzétek, mert megterhelő alkotás. Mr. A nem tudja miről szólt, szerintem az ember életét mutatja be igazán szürreális módon. Jó a film szimbolikája is, egy hibája van, hogy nem feltétlenül kapcsolódnak a szálak össze, és nem mindig következik egyik tett a másikból – ahogy az életben is történik. Jó kérdéseket fogalmaz meg, és a szereplők is flottul ott vannak, ahol kell legyenek.


Az üstökös éjszakája (Night of the Comet, 1984)
színes amerikai horror komédia, 95 perc
Rendező és forgatókönyv: Thom Eberhardt
Szereplők: Catherine Mary Stewart, Kelli Maroney, Robert Beltran, Sharon Farrell, Peter Fox
Egy üstökös éri el a Földet, s aki látta, mint porrá válik. A szerencsés túlélők többsége gonosz zombiként járja az utcákat, míg a maradék, akikre vadásznak próbálnak túlélni.

ööö… nem néztük végig. Úgy 30 percig bírtuk, aztán letekertük, és még akkor is úgy tűnt, hogy percek óta tekerünk, aztán kiderült, hogy nem. Megnéztük a végét, és ez a film úgy értelmetlen és élvezhetetlen, ahogy van. Sok mindent nem tudok róla mondani, aki szeretné, nézze, aki nem, nem hagy ki semmi emlékezeteset.

4 megjegyzés:

  1. Én kifejezetten szeretem a Feltámadást, habár mikor először néztem a gyomrom nem tolerálta túl jól. Azóta edződtem és már többször megnéztem, nagyon jó kis mozi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Homályos emlékeim voltak erről a filmről, és az összefércelt korpusz miatt nekem is bukfencezett egyet a gyomrom. Tényleg jó film, hogyha az ember nem szőrözős típus. :)

      Törlés
  2. A Vesszőből font ember és a Feltámadást ha ajánlod,akkor mindenképpen meg nézem,mert ezeket nem ismerem.
    Amúgy a koppintós filmeket ki nem állhatom,meg amibe várod az izgalmat és semmi.
    Horror komédiákból csak egyet ismerek: Pokolba taszítva. Hát az is egy akkora szar,de mégis vannak parás részei- de nem lehet komolyan venni. Azóta nem kísérletezem ilyen típusú filmekkel :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt a kettőt megéri megnézni, amit itt említek, mint horror komédiát, inkább hagyd. Totális agyhalál, pedig ha más nem, rajzolgatás vagy fűzés közben végig szoktam azért ülni. Na, ezt egyikünknek sem sikerült.
      A Pokolba taszítva az nekem is megvolt sajnos, elég is volt. :D

      Törlés