2015. január 30., péntek

'Cause it’s my birthday



Eltelt az a nap is, aminek a pontos dátumát csak kevesen tudják. Kábé úgy születtem, mint a Csillagok háborúja… egyszer réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban…
S mivel, akik felköszöntöttek, élénken érdeklődtek azután, hogy mit kaptam, úgy gondoltam, ahelyett, hogy sorban, egyesével elküldeném a képeket, egy bejegyzésbe gyűjtöm őket.

2015. január 27., kedd

Virna Lisi



Valamivel több, mint fél év telt el az utolsó ilyen címkéjű bejegyzésem óta. Gondolkodom, hogyan tudnám közelebb hozni ezt hozzátok, és addig-addig gondolkodtam, hogy végül elröppent másfél évszak.
Ebben azért benne van az is, hogy magyar hölgyet szemeltem ki következő témámnak, akinek életrajzát próbálom egy kisebb csokorba szedni. Nem nagyon szeretné, ha ez menne. Mivel szerettem ezt a posztsorozatot, így felélesztéseképpen a nemrég elhunyt Virna Lisi színésznővel fogom kezdeni.

Igyekszem havonta egy ilyen poszttal jönni.

2015. január 26., hétfő

Olvasztótégelyesek



Adós vagyok egy szabadon választott témával, amit még a decemberi 30 naposon belül akartam leírni. Sokat gondolkodtam, mi legyen ez, s végül egy emberibb, közelibb témára esett a választásom.

Jöjjön hát egy kis eszmefuttatás a konformistákról, akik lehetnének a modern kor inkvizítorai is, hiszen ők a legnagyobb kritikusaink.

2015. január 25., vasárnap

Film maraton



No, az új év első ilyenje, amit már a múlt héten is elkezdhettem volna, de lusta voltam mazsolázni, illetve elfoglalt voltam, meg volt olyan is, hogy leültem, mint az iszap, és úgy is maradtam.
Bedaráltuk ezek mellé a Rémálom-sorozat hét epizódját is, nagyra nyílt, csodálkozó szemekkel vettük tudomásul, hogy mind a ketten úgy kevertük a részeket, ahogy illik. Megnéztük a Lényt is, ami nekem még mindig tetszik, ám ezek nem lesznek benne – ha ilyen filmekre is igény van, akkor mondjátok, lesz.

Hajlok amúgy arra, hogy ezentúl csak azokat a filmeket mazsolázom össze, amik tetszettek, nem mindet. Egyrészt senki kedvét nem szeretném elvenni, másrészt rossz dolgokra ne pazaroljunk időt.
Éppen ezért, ez most egy kicsit hosszabb lélegzetvételű maraton lesz.
Nem tudom, mikor jön a következő.

2015. január 24., szombat

Kalapos Éva: D. A. C. 3.



„Kéz a kézben”

Ennek a sorozatnak a következő részét mindig várom, és jóleső örömmel veszem a kezembe. Amit érdemes megemlíteni, hogy így is teszem le a végén.
Tudom, hogy nem az én korosztályomnak íródik, viszont úgy gondolom, hogy ezekből a kötetekből is lehet tanulni még a magamfajta nagy lovaknak is.

2015. január 21., szerda

Veronica Roth: A lázadó



Élveztem belevetni magam újra a történetbe, pedig eltérő véleményeket olvastam róla. Aztán úgy húsz-harminc oldal után borzalmasnak tituláltam. Csak azért végeztem ki a második részt, mert lesz filmen, és hogy fogyjon el. Nem szerettem volna abbahagyni. Az utolsó szóig bíztam abban, hogy történni fog valami átütő. Tudjátok, néha az utolsó pár oldal menti meg a sztorit.

Itt is megmentette. Fellélegeztem, hogy már alig van belőle.
Aki szereti, vagy szeretné folytatni az első után, az most inkább hagyja abba az olvasást.

2015. január 19., hétfő

Gyulai út



Hohohó! Újabb bakancslistás dologra került sor kis életemben, jelesül, levonatoztam másodmagammal Gyulára.

Anikóval terveztük, hogy találkozunk két ünnep között, ám mivel az nem jött össze, most egy gyors tervezés-megbeszélés után sikerült. Hamar eldőlt, hogy most én megyek, s ha már így, akkor vigyem magammal Mr. A-t is.

Szombatra esett a választásunk, mert most voltunk úgy itthon párommal, hogy egyben volt három napunk. Nagyon izgultam, hogy milyen idő lesz, illetve, a két srác hogy fog kijönni egymással. Már előző este összepakoltam mindent, hogy minden meglegyen. S mint lenni szokott, későn feküdtünk le, így alig négy óra alvás után már keltünk is.

2015. január 17., szombat

Sherrilyn Kenyon: Éjféli gyönyörök



Amikor ti ezt olvassátok, akkor én már vagy megérkeztem Gyulára, vagy odafelé tartok, és mivel ma szombat van, tehát könyves nap az ütemezésem szerint, így egy újabb kis regénykével jövök, amit az utóbbi időben olvastam el.

Ennek a résznek örültem a legjobban. Annak már kevésbé, hogy könyv formájában ez volt az utolsó, és nem is értem, miért álltunk le a kiadással, de biztos megvan a mélyebb értelme. Lényeg, hogy valahol örül a szívem, valahol meg konyulok.

2015. január 15., csütörtök

Úgy szeretlek, hogy eldádázlak?



„Meglep, hogy amennyire taszít,
annyira kelt bennem kíváncsiságot a kikötözés művészete…”
Lakatos Levente: Aktus

A szexualitás rajongója vagyok, mint minden egészséges ember. Szeretem olvasni, nézni és művelni is. Azzal egyetérthetünk, hogy eddig ezzel semmi baj nincs az égvilágon.
Feltűnt, hogy míg gyerekkorom környékén ezt a biológiai aktust a kézfogás, lopott puszik jelentették, az lassan alakult át a filmvásznon és könyvekben szoftpornóvá, s láss csodát, manapság egyre többször jön velem szemben, hogy kikötözöm, elnáspángolom, jól megrakom a Káma Szútra pozitúrái alapján…stb.

Mielőtt mindenki azt hinné, hogy most átmegyek önvallomásba, vagy 18+ üzemmódba, az téved.

2015. január 14., szerda

John Scalzi: A lázadás hangjai



Mr. A névnapi ajándéka volt, azóta húztam, hogy olvassam, s jó szokásomhoz híven, hiába az ő meglepetése volt, én olvastam ki előbb – valószínű azért is, mert ő két könyvvel le van maradva. Nem, mintha ez verseny lenne kettőnk között. Amolyan bennfentes vicc.

Erről a kötetről sok jót is hallottam, és sok rosszat is. Hogy én melyik tábort erősítem? Kattints!

2015. január 12., hétfő

72. Golden Globe - ruhák




Tavaly és tavaly előtt is összeszedegettem a ruhákat, ám most csak azokat szedtem egy csokorba, melyek tetszettek nekem.

Igazság szerint, sosem fogom megérteni, miért jó soványnak lenni, és miért szép a kiálló csont és izom kombinációja. Azokról beszélek, akiknek étkezési zavaraik vannak, mert nekik az arcukon is látszik, hogy valami nem stimmel. Aztán ott voltak a borzalmas szabásválasztások, melyek még a ruhafogasokon sem mutatnak jól, meg a színek… a másik, ami fölött nem tudtam csak úgy csukott szemmel átvágtatni, az a tartás.

Oké, hogy valaki ducin, soványan előnytelen képeken szerepel. De miért kell ezt egy borzalmas beállással még hatásosabbá tenni? Kitolt csípő, vagy görbe hát, fel- és összehúzott vállak.
A legtöbb képen ez sem tetszett, és a ruhát is tönkrevágta a viselője számomra.

A nyertesekről ITT olvass.

No de, nézegessünk képeket szertartásosan, mint minden évben.

2015. január 10., szombat

Lakatos Levente: Aktus



A másik karácsonyi meglepetésem volt ez a kötet, amit végül kikönyörögtem, hogy mivel megjött az áhított regény, ezt ne csak szülinapomra kapjam majd meg. Le is ültem olvasni, s bár lehet, hogy úgy tűnik majd, sok minden nem tetszett benne, mégis rettentően szexi, elgondolkodtató, feszítő és arcpirítóan őszinte kötettel álltam szemben.

Arra kértetek, hogy olvassam el, és mondjak róla őszinte véleményt. Nos, megkapjátok. ;)
Igyekeztem a lehető leghűvösebben, nem egy rajongó groupie fangirl lendületével hozzáállni.

2015. január 9., péntek

Hemümön át a világ: A teknős és a nyúl



Jól elmaradtam ezekkel a posztokkal is. Bocsánat.

Soron következő pontunk, amikor az ember valamivel/valakivel helyettesíti a hús-vér embert. Tök mindegy, hogy az ténylegesen egy másik ember, egy kísértet-szerető, egy kitalált karakter, a lényeg ugyanaz. Meg akarja változtatni azt, aki mellette van.


De vajon meg lehet változtatni?

2015. január 8., csütörtök

Torna megfázás alatt


Sosem gondoltam volna, hogy vagyok olyan hajlékony, hogy le tudom fejelni a térdemet. Pedig, megtörtént, amikor barátnőm meglátott aerobichoz készülődni. Akkora tockost adott, hogy azt hittem, a fülemen folyik ki az agyam.
Aztán rám ripakodott, hogy betegen mi a fenének állok neki bárminek is, mert akár komolyabb szövődményei lehetnek.

Mr. A sikeresen rám ragasztott valami bacit, vagy rám köhögött valaki, nem tudom, de az orromon való szelelés egyik irányba sem működik. Aztán elővettem a másoktól tanult nagy bölcsességet: ne nyomd az ágyat, mert elhagyod magad, izzad ki, mozogj!
Remek. Nekik üzenem, hogy ez egy rossz dolog!

2015. január 7., szerda

Chuck Palahniuk: Halálraítélt



Valószínű, most azért vártam ennyire a karácsonyt, mert ezt a könyvet vettem meg Mr. A-nak. Vannak írók, akiktől gyűjtünk. Ő valahol lemaradt az olvasással, úgyhogy kérdés sem volt, mit fogok a kezembe venni, ahogy vadállatokat megszégyenítő sebességgel letépem a csomagolást.

2015. január 5., hétfő

Virágnyelv # 2.




Nagyon régen volt ennek a sorozatnak az első része. Sajnálom, de a direkt humort nem tartanám indokoltnak, s mivel lassan jönnek össze a magyarázatok, szerintem így még jobb is lehet akár.

Szóval, második felvonás.
Aki lemaradt az elsőről az ITT visszaolvashatja.

2015. január 3., szombat

J. R. Ward: A király



Ez a sorozat az, amit igazán össze lehet hasonlítani a vajúdással. Hosszú, fájdalmas, néha csak ijesztgetnek a szelek, aztán a végeredmény annyira nem nagy durranás.

Mr. A anyukája azt mondta, hogy a könyv nem ajándék a szó szoros értelmében. Az a ráadás. Nekem mégis nagy meglepetés volt, hogy ott tudtam a fa alatt, főleg, mert már „ősz közepe” óta ezt vártam. Aztán az ősz végét, és amikor decemberben is eltűnt a dátum, kezdtem róla lemondani. Még viccelődtem is, hogy a kiadás biztos a csillagászati évszakszámítást követi. S lásd, igazam lett.

Megjelent a könyv, de kiírták, hogy 31-ig fog odaérni hozzám. Túl sok várakozás, túl sok hozzáfűzött remény. 26-án nem csináltunk semmit, ki is olvastam. Picit szomorú voltam, mert a félelmem félig-meddig beigazolódott.

2015. január 2., péntek

Könyv kontra film



Most megy éppen a Sok hűhó semmiért*, az egyik legkedvesebb Shakespeare-adaptációm. Kenneth Branagh alkotásaival ilyen formán elfogult vagyok. Ami igazán e témának kibontására sarkallt, az a Hobbit volt.

Rengetegszer hangzott el, és én is mondtam már, hogy a könyv jobb, mint a film.
De ez valóban így van?

2015. január 1., csütörtök

Hello January!



Elmúlt 2014. Nagyon örülök neki, mert ez az év nem éppen az enyém volt. Úgy is mondhatnám, hogy nyakamig ért a szar egy jó darabig, és ahogy az ismerőseim többségének szénája állt, ők sem vélekednek másképp. De tudjátok, minden ratyi embert, történést felülírt minden, ami a mérleg pozitív oldalán áll. Remek embereket ismertem meg, nagyszerű helyeken, eseményeken voltam, találkoztam is azokkal, akikkel szerettem volna, és kisimult úgy ahogy minden feszültség.


Mindezzel együtt, rettentően boldog vagyok, hogy vége van. Nagyon remélem, hogy ez az év több jóval kecsegtet, mint a tavalyi. Évösszegzést babona-kísérlet miatt nem írtam most, és azt sem szeretném elmondani, mik a fogadalmaim. Majd év végén kiderül.
No, de most jöjjön egy kis decemberi mustra.