2015. december 31., csütörtök

Boldog új évet!



Minden kedves olvasómnak minden jóban bővelkedő, boldog új évet kívánok!



Remélem, jövőre is velem lesztek!

Szeretem az Olvasóimat!

(nyugi, a kalap nem az enyém, csak felpróbáltam)

Pusszantás,
D.

2015. december 30., szerda

2015 egy kis üvegben



Tavaly januárban nekikezdtem egy kis dolognak. Jelesül, egy kicsi üvegbe elkezdtem gyűjteni az év számomra kiemelkedően jó eseményeit. Azt hiszem, elvileg naponta kellett volna, de arra sem időm, sem energiám nem volt, így csak azok kerültek bele, amiket én remeknek tituláltam, megmelengették a kis lelkemet. Most, hogy az utolsó napon is került bele valami, gondoltam, havi bontásban megmutatom, milyen volt az évem boldog része.


Persze a végére nem a lelkesedés, hanem a boldogság fogyott el, amit az elmúlt három napban visszatornáztam.

2015. december 27., vasárnap

John Scalzi: Árnyékszövetség


„Vének háborúja 6.”

Ez is karácsonyi ajándék lett, de még a csomagolás előtt muszáj volt elolvasni. Szeretem az írót, ezt az univerzumot, egyenesen függő vagyok. Ritkán van olyan, hogy olvasni akarom az író könyvét, mert megveszek, amiért majd csak valamikor lehet majd.
Mivel sűrű volt minden napom, célul azt tűztem ki, hogy minden nap legalább 5o oldalt elolvasok belőle. Nos, hat napig kellett volna kitartania. Négy után fejeztem be. Imádtam.

2015. december 23., szerda

A sziget



Nagyon sok mondanivalóm nem maradt így a karácsony előtt.
Ezzel az alábbi kis szösszenettel szeretnék minden kedves Olvasómnak békés, boldog, szeretetben gazdag karácsonyt kívánni!

2015. december 21., hétfő

Ünnepváró TAG



Negiluy blogján találtam ezt a kérdéssort. Elkezdtem kitölteni, aztán kitöröltem, mert nem akartam Grincs lenni. Aztán valahogy most mégis ott tartok, hogy kitöltöm, hátha kedvet kap valaki hozzá, vagy csak a +1 kérdés miatt mosolyt tudok valaki arcára csenni.

2015. december 20., vasárnap

Star Wars 7



Tudom, hogy valakinek a könyökén jön már ki a Star Wars őrület. Ahogy ismerem magam, én még jó hosszú ideig rá leszek kattanva. Az első hármast is imádtam, meg nem tudom mondani, mennyiszer láttam őket. Aztán a második első hármas nem nyerte el a tetszésemet. Ezzel a filmmel vegyes érzelmeim voltak, már csak azért is, mert a Disney-nek nem minden sül el úgy, ahogy gondolják.
Féltem, hogy Chewbaccából Plútó lesz.

Elméletileg családdal néztük volna meg, de onnan besztornózott mindenki, így egyedül kerekedtem fel, és az utolsó utáni pillanatban még kaptam jegyet. Úgyhogy, nem hiába vettem fel az új SW-s pólómat, meg a Halálcsillagos medálomat.

Ahogy megláttam a kék feliratot (Egyszer, réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban…), már libabőrössé váltam.

2015. december 19., szombat

Még keresem



Nem, még mindig nem szállt meg a karácsony szelleme, pedig majdnem kerek két napja szabin vagyok. Mondjuk, évek óta van ez már így, és ilyen tájban mindig leírom. Nem is fehér karácsonyra vágyom, csak a sok kajára, a szeretteimre, és a süti illatára a lakásban, amikor már nagyban készülünk.

Csak takarítgatok, sertepertélek a lakásban, és azon remegek, hogy mikor jön már haza a gyerekkori barátnőm, hogy együtt serénykedjünk idén a konyhában. Attól félek, hogy le fogjuk egymást ütni, mert én sütni szeretnék, ő viszont káposztázik… hm-hm…

2015. december 18., péntek

Makrancos és felejthetetlen: Katharine Hepburn



Hogy miért pont rá esett a választásom, nem tudom. Egyrészt azért tartom fontosnak beszélni róla, mert ő soha nem adta fel. Másrészt, a bloggal kapcsolatos egyik mottóm az, amit ő mondott, és mondtam már másoknak is, akik ihletüket, erejüket vesztették:
„Ha mindig azt csinálod, ami érdekel, akkor legalább egy ember elégedett lesz.”

Lázadó volt, öntörvényű, független és konok. Nem félt elmondani a véleményét, s ez becsülendő egy olyan helyen, ahol minden a képmutatásról szól, s egy olyan korban mert önmaga maradni, amikor a levegőt a glamouros csillogás hatotta át.

2015. december 14., hétfő

Chuck Palahniuk: Beautiful You



Karácsonyi ajándéknak szánom ezt a könyvet, viszont annyira elkötelezett híve vagyok az írónak, hogy muszáj volt kiolvasnom a könyvet, mielőtt becsomagolom. Bár, szerintem, ha ez megtörténik, akkor leszaggatom a régit, elolvasom, és újrakötöm. Úgyhogy a leginkább költséghatékony megoldást választottam. Inkább kézbe vettem csomagolás előtt.

2015. december 11., péntek

Csányi Vilmos, Makovecz Benjamin: A kentaur kultúra


Nők a nagyvilágból bejegyzést terveztem, de meggondoltam magam. Elfogult vagyok Csányi Vilmossal kapcsolatban. Még Az emberi természet című könyvével ismerkedtem meg vele az egyik exem jóvoltából. Örökké hálás leszek neki ezért.

Aztán jó szokásomhoz híven kutakodtam. Novellákat olvastam tőle, interjúkat. Tudok azonosulni a gondolatvilágával, élénken érdeklődöm a humánetológia iránt (ezzel készítettem ki a főiskolán minden csoporttársamat és tanáromat).

Most a Libriben két ízben kinevettek. Az egyik az volt, hogy 2+1 akció volt, és választottam két könyvet (az egyik szintén Csányi), a nő mondta, hogy válasszak még egyet, az ingyen lesz. Gondolkodás nélkül nyúltam rá erre a könyvre. A másik egy másik vásárló volt, hogy miért ezt a könyvet választottam, miért nem egy romantikusat. Bah.
 

2015. december 9., szerda

Rhonda Byrne: A Titok


Hülyeségnek tartom a jól gondolkodással foglalkozó könyveket, akárcsak az önsegítőket. Ezt elolvasva sincs ez másképp. A Titok, hívjuk bármi másnak, végigkíséri az ember életét. Valaki univerzumnak, más istennek hívja, megint más önmagának, sorsnak…stb. Nagy igazságot nem mond ki a könyv. Legalábbis, többet nem, mint amit amúgy is tudunk.

Egy valamire erősít rá, amiben viszont hiszek. A vonzás-törvényére. A bevonzás, a motiváció az, ami éltet minket.

2015. december 8., kedd

Filmturmix


Elkezdtem három hete egy ilyen bejegyzést, amit nem tudom, hova tettem, szóval, 3-4 film mínusszal indítunk, de ha meglesznek, majd hozom őket. Persze, azért ma sem maradunk filmek nélkül.

2015. december 7., hétfő

No One There


Valójában
semmit sem
birtokolsz,
csak őrzöl
egy darabig.
S ha képtelen vagy tovább adni azokat,
akkor azok birtokolnak téged.
Bármi legyen is a kincsed,
úgy tartsd markodban, mintha vizet tartanál,
mert ha megszorítod, eltűnik.
Ha kisajátítod, tönkreteszed.
Tartsd szabadon, és örökre
a tied marad.

2015. november 16., hétfő

Miért jó naplót írni?



„Sosem utazom a naplóm nélkül.
Mindig kéznél kell legyen az embernél
a vonaton valami szenzációs olvasmány.”
Oscar Wilde

Amikor az én drága munkatársaimnak mondtam, hogy van ez az én blogom, egyből felcsillant a szemük, hogy az én életemben fognak majd turkálni, hiszen bárki bármit mond, a blogok jelentős része személyes. Nos, az én szupertitkos életemről mindeddig nem volt írásos feljegyzés – ezért különösebben nem is érdekli őket.

2015. november 15., vasárnap

A világ ízei: Nyugat-Európa



Ebben a fordulóban arra jöttem rá, hogy cefet rossz holland lenne belőlem. Szendvicset esznek reggelire, némi kávét vagy teát. Ennek egy része minden másnap pipálható. Délben szintén szendóznak, ami nálam nem egy járható út, hacsak nem dolgozom. Aztán egy szép kiadósat vacsoráznak. Na, ez nálam hiánycikk.


A csodával határos módon, nem sajtos kajákat készítettem, pedig szerintem a kalandos csokis süti mellett a sajtokat dézsmálnám nagy kedvvel. Húsos, krumplis, főtt zöldséges ételeikhez használnak csípős fűszereket, és szafttal meg is locsolják őket. Ezért esett a választásom inkább erre az irányvonalra, mintsem tengerközeli nép lévén a halas tányérokra.

2015. november 13., péntek

Nem nagyon értem



MajdnemApós kórházba került. Amikor mentünk be látogatni, aznap volt egy olyan periódus, amikor csak a család volt bent. Kint vártam. Nem kell azt nekem látni, ahogy tisztába teszik, plusz, azért MajdnemApósban dolgozik a macsizmó. Kint ücsörögtem.

Egy papírmasé ember állt előttem vigyorogva, rajta a testrészein, mikor, milyen vizsgálatokra kell elmenni. Fogorvos félévente, nőgyógyászat évente, és így tovább. S ahogy ott ültem, elkapott a heveny röhögőgörcs attól a gondolattól, miszerint, ha ezt tényleg betartaná mindenki, megtérdelne az egészségügy.

2015. november 12., csütörtök

Gena Showalter: Éjsötét vágyak



„Az alvilág urai 1.”

Szeretek ilyen jellegű, műfajú könyveket olvasni. Valahogy ihletet ad, feltölt némi reménnyel, és szeretek elmerülni a főszereplő pár gondjaiban, ha jól van megírva a történet. Jó háttérrel, izgalmas mellékszereplőkkel, bonyolult, felszínt kapargató alapállapottal. Ebben a témában ez működőképes, és bár tudjuk, hogy mi lesz a vége, ettől függetlenül szeretjük olvasni.

2015. november 8., vasárnap

Pikáns tökleves



Így ősszel mindig megszaporodik itthon a sütőtök. Néha azon csodálkozom, hogy nem vagyok még narancssárga, ugyanis, leginkább csak én eszem. Mr. A tökhajóként, én meg mindenhogyan. Mindig más fűszerezéssel. Ezen, és a csípős paprika imádatunkon felbuzdulva készítettünk el egy pürélevest.

A története az, hogy ment valamelyik csatornán egy fiatal srác, aki elkészítette. Tátott szájjal, nyáladzva néztük végig. A feliratoknál AEmber hátrafordult egy egyszerű kérdéssel: ugye jegyzeteltél?

2015. november 7., szombat

Brandon Hackett: A poszthumán döntés



Olyan régóta vagyok adós ezzel a könyvvel, hogy hajjaj. Mr. A nagy kedvence, és addig-addig duruzsolt a fülembe, míg bele nem mentem, hogy adjon egyet a kezembe. Melyikkel érdemes kezdeni. Mondta, hogyha ez tetszik, akkor a többi felüdülés lesz, mert az író fejlődik.

Nos, tetszett,és kíváncsian várom az Isten gépeit, mely még kicsit pihen a polcon, ameddig befejezek egy sorozatot.
Amúgy, ez a könyv ismételten ráébresztett arra, hogy sci-fit jobb, ha az ír, aki ért hozzá, és nem csak úgy a vakvilágba írogatunk történeteket lézerfegyverekkel, űrhajókkal, lényekkel.

2015. november 6., péntek

Dorothy Blog Award



Mindig örülök, amikor gondoltok rám! Tényleg jó érzés. Köszönöm szépen Nallag, hogy négy kérdésre válaszolhatok.

Ezzel a díjjal most nagyon renegát leszek, viszont úgy gondolom, bőven kifejtettem a múltkorinál, mi a problémám. Ellenben, akik kapják, azoknak nincs kibúvó némely pont alól.

2015. november 4., szerda

Sandra Wilkinson: Agyhalál



Ez a könyv egy egészen egyszerű ok miatt jött velem haza: mert háromszáz forint volt, és a szoros polcon egyből kiböktem. Gondoltam, hátha olyan ez, mint a cipővásárlás. Amit először észreveszel, az lesz a befutó. Be is futott, aztán azt hittem, a fejemet vakarom le tőle.

2015. november 3., kedd

Hemümön át a világ: Játék a golyókkal



Az ember és az élet furcsa valamik. Arra tanítanak, hogy amit teszel, azt magadért tedd. Burkoltan legyél önző és egocentrikus. Álmodj, valósítsd meg önmagad, legyél te a minta minden fronton. Élj úgy, ahogy elvárják tőled, de azért a személyiségedet tartsd meg. Idomulsz, mert kell. Ki többé, ki kevésbé.

Aztán betoppan az életedbe Ő, aki gyökeresen megváltoztat. Az addig fekete-fehér világ színes lesz, te pedig szerelmes. Fülig. S mindegy, hogy egy kis Ő volt, vagy nagy. Egy hétig tartott, vagy egy évig. Talán több ideig. Elfelejted, milyen az, amikor nem ketten vagytok. Mert addig bármit teszel, az csak az álca, hogy magadért. Magamért fogyok, értem élek egészséges életmódot, magamnak keresem a pénzt…stb. Nem. Ez belül mind úgy hangzik: érte, neki, miatta, hozzá.



Aztán egy nap ott állsz tagbaszakadtan, kezedben a motyóddal, szívedben megtépázott lelkeddel, és azon gondolkodsz, hogy állj talpra.

2015. november 2., hétfő

Filmturmix



A bejegyzések mennyiségét tekintve, bocs, de beteg voltam, utána meg dolgoztam, közben írtam, és a nem ide írás néha elsőbbséget élvez. Főleg, amikor íráskényszerem van. Mondjuk, most mondanivalóm se volt sok. Igyekszem ezen változtatni, úgyhogy startoljunk el egy filmajánlós bejegyzéssel, és többet nem kötöm ezeket naphoz. Úgyse úgy jön össze a szabadnap, mint a bejegyzés. :)

2015. október 26., hétfő

Színházban jártunk: M/S



Nem vagyok kritikus, és azt sem tudom igazán, hogy a blogon mennyire van ennek tere. Gondoltam, ha már láttuk, akkor leírom az élményt, aztán, remélem lesz, aki kedvet kap hozzá. Előrebocsátom, szeretem az érdekes, gondolatébresztő, nem mindennapi darabokat. Ez sem volt az.

Szintén ajándékba kaptunk egy kupont, s mivel az élet beevett minket a Katona József Színházba, kérdés sem volt, hogy oda megyünk vissza. Mr. A rám hagyta a darabválasztás jogát. Ráfázott, mert szerepelt a leírásban Sade márki neve. Onnan pedig, filmszakadás.

Ne várjatok cizellált kritikát, ez csak egy szokásos ajánló lesz.

2015. október 24., szombat

Öt sült sajt




Mondd ki gyorsan. Új nyelvtörő. Öt sült sajt, meg tíz sült sajt, az sok sült sajt. :)

Régen volt recept a blogon, amit restellek, de újabban hamarabb elfogy a kaja, mint hogy le tudnám fotózni, pedig alkottam egészen pofás, ehető, ízletes finomságokat, nem csak süti témában.
A mai napra egy sós nyalánkságot hoztam, kifejezetten olyan sajtimádóknak, mint amilyen én vagyok.


Még a görögöknél ettünk hasonlót, Mr. A azóta lovagol az idegeimen, hogy csináljam meg, csináljam meg, mert hű, de finom lesz. Két adag készült, mind elfogyott. Igaza volt. Ez a kaja bűnös élvezet.

2015. október 23., péntek

Az utolsó boszorkányvadász



Azt csináltam, amit nem szabadott volna. Betegen mentem moziba. Nem is az volt a baj, hogy a hangosabb jeleneteknél próbáltam orrot fújni, vagy köhögni, hanem a fényhatás. Azt hittem, kifolyik a szemem. De megérte. Totálisan elégedett vagyok. Megkaptam a Halloween előtti boszi-adagomat.

Ezzel a SW-ig letudva a mozizás. Lehet, hogy alulértékelem, lehet, hogy nem, de mivel Diesel-film, túl magasra nem tettem a mércét. Viszont, megugrotta, kellemes csalódást okozott.

Az előzetesekben pedig, láttam a világ legunalmasabb, legsemmitmondóbb, legrosszabb trailerét (A tengernél), és az agyamat megpiszkálta Johnny Depp új mozija. Végre játszani is fog, nemcsak az agyonrágott JS-t fogja hozni. Na de, ezen átevezve, szedjük szét a filmet.

2015. október 18., vasárnap

Bíborhegy



Kihasználtuk, hogy olcsóbban lehetett moziba menni, mint általában, és úgy döntöttünk, hogy a saját helyzetünkön könnyítsünk, délelőtti előadásra megyünk, jelszó, akkor maximum csak meséket néznek. Jól is tettük, nem voltak sokan.

Ez a film sajnos vagy sem, tipikusan annak az esete, amikor a trailer mást kínál, mint amit a film ad. Nem volt feltétlenül rossz, de nem is annyira jó, mint reméltem. Számomra a rendező alkotásai a két véglet között mozognak. Vagy nagyon tetszik egy filmje (A faun labirintusa), vagy nagyon nem szeretem (Tűzgyűrű). Na, ezzel sikerült megtalálni a mérleg közepét is.

2015. október 17., szombat

Kevin Hearne: Hexed (Megátkozva)



„A Vasdruiida Krónikái 2.”

Két bajom van ezzel a könyvvel. Ha olvasom, hamar elfogy, ugyanakkor, nem tudom nem olvasni. Menet közben akarom a folytatást, most pedig, hogy túl vagyok a második részen, nem tudom, hogy akarom-e a következőt. Mert nagyon szeretném, de akkor meg vége lesz.

2015. október 16., péntek

A kidöglés küszöbén



Harmaját hallgattam, amikor azon kaptam magam, hogy azon agonizálok, basszus, már egy hete nem tornáztam. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebből az öt napból két napot hosszúztam, a többi hármon az íráskényszer győzött a kötelesség felett.

Amikor pedig, végre ott tartottam, hogy felöltöztem tornához, a tudattól is rám tört a fáradtság. Az idő, a szürkeség, és a kisült agyam se nagyon akarta, hogy megmozduljak.
Ilyenkor jönnek a „majd holnap”-ok, aztán nem lesz az egészből semmi.

S amikor már majdnem visszaöltöztem az itthoni maciba, eszembe jutott, hogy hoppá! Hát van az éléskamrában pár dolog, ami felpörget, hogy átlendüljek ezen a holtponton.

2015. október 14., szerda

Isaac Asimov: Azazel



Ez szintén az a könyv, amit szerintem magától egy ember két dologért vesz le a polcról. Azért, mert Asimov, vagy azért, mert Azazel. Tény és való, pici démonról van szó, nem úgy, mint a címe sejtetni engedné, és köze nincs az író science fiction munkásságához.

Szintén még a görögországi úton olvastam ki, sajnálatos tény, hogy sikerrel mostam ki a nadrágommal együtt a feljegyzett idézeteket. Bocsi!!!

2015. október 13., kedd

Liebster Award



Szilvitől kaptam a díjat, és ennek is örültem, mint majom a farkának. Most, hogy szottyos őszi nap köszöntött ránk – az időjós azt mondta, két csapadékhullám között vagyunk -, gondoltam, mielőtt megérkezik az újabb égi áldás, kicsit szórakoztatom magam, és titeket is.


A díjat kapottak feladata:
Megosztanak magukról 10 random dolgot
Válaszolnak a díjat adományozó 10 kérdésére
Kiválaszt 10 bloggert, akiknek tovább adja a díjat
Feltesz nekik 10 kérdést


2015. október 12., hétfő

Filmturmix



Aú. Nem azt terveztem, hogy mára csúszik ez a bejegyzés, viszont tegnap délelőtt főztem, hogy az itthoni legéhesebb száj nehogy éhen haljon, aztán leültünk, és befejeztük a The Strain (A kór) című sorozat második évadát, és elment az este. Aztán még lekísértük egy kis Ragadozókkal, meg egy dokumentumfilmmel, és azt vettük észre, hogy hopp, már holnap van.

Ígérem, ezentúl tartom magam a vasárnapokhoz.

2015. október 9., péntek

Mentőexpedíció



Kihasználtuk tegnap azt, hogy szabadnapunk volt, és mindenki más a boltokban taposta le egymást, mert éppen glamourizálódtak, így a mozik gyakorlatilag üresnek bizonyultak.
Tudom, hogy mindenki azt mondja, előbb a könyvet olvassuk el, mert ez így van rendjén. Megszegtük ezt a szabályt, mert teljesen más könyv van éppen terítéken, ám nem tudtunk addig várni.
Ráadásul 3D-ben néztük, hogy tényleg „ott legyünk a Marson”… jó, elismerem… az űr iránti vágyódásunk már-már fétis.

2015. október 3., szombat

Aleska: De hová tűnt Emese?



Ti tudjátok a legjobban, nem szoktam ünnepelmények könyveit lapozgatni önszántamból. Igazság szerint, nem érdekelnek a titkaik, botrányaik, ügyes-bajos dolgaik, a kitárulkozás és a magyarázkodás, miért választotta azt az utat, amit.

Most mégis Aleska könyve után nyúltam. Nem titkolom, főleg a borító miatt. Belelapoztam, és már akkor láttam, hogy a külcsín és a belbecs távol állnak egymástól.

2015. szeptember 30., szerda

Elizabeth Richards: A sötétség városa



„A Fekete Város krónikái 1.”

A könyvhéten kaptam ezt a könyvet a barátnőmtől, másnap megvettem azért a második részét, hogyha nagyon tetszene, legalább addig eljussak. Nem ezt akartam olvasni, csak valamiért folyton elfelejtettem feltenni az olvasandót e-bookra, úgyhogy lekaptam a polcról.
Hm. Jól tettem, hogy megvettem a folytatást.

2015. szeptember 29., kedd

Penészvirág 2.0



Van egy ismerősöm, aki attól érzi élőnek magát, attól gondolja tartalmasnak az életét, hogy folyamatosan pörög. De tényleg. El nem tudom képzelni, hogy van egy munkanap után még ereje arra, hogy elmenjen bulizni, és néha hetente többször. Csábít engem is (ezzel sokan próbálkoznak), viszont én sem abban a zenei műfajban, sem az azt szerető közegben nem érzem jól magam, sőt, táncolni is utálok. Erre azt találta mondani, hogy bepunnyadt punci vagyok.

2015. szeptember 28., hétfő

Filmturmix



Elcsúsztam egy nappal ezzel a filmajánlóval kivételesen, de tegnap nem éreztem úgy, hogy szeretném ezt kitenni. Nem tudom, miért. Mondjuk, itthon se voltam, amikor meg igen, akkor meg Mr. A foglalta el éppen Rómát.

Úgy érzem, egy film kimaradt. Egyikünk se jött rá, hogy melyik, ez is sokat elmond arról. Azóta se jöttem rá, csak egy baromi nagy hiányérzettel küzdök.

2015. szeptember 27., vasárnap

Három



Egy újabb évvel idősebb lett a blogom. Lassan mehet oviba.
Gondoltam, megkérdezem, az ilyenkor szokásos körömet:

Miből látnátok többet az oldalon?
Javaslat új témára?
Mit felejtsek el?

Köszönöm, hogy kitartóan velem vagytok!!!
Pusszantás,
D.



2015. szeptember 23., szerda

Agatha Christie: Pókháló



MajdnemAnyósom adta nekem ezt a kötetet, amikor utóbb nála jártunk. Azt hiszem, neki kétszer volt meg, úgyhogy azt gondolta, a fölösleges példány jó helyen lesz nálam. Most valahogy nincs nagy kedvem olvasni, ezt is kényszerből vittem magammal az egyik kitelepülésünkhöz, hogy legyen mivel elütnöm az időt.

Ebből pedig az lett, hogy egyik vasárnap Mr. A elment a gyerekkori barátjával mászkálni, nekem pedig, maradt a jó öreg krimi.

2015. szeptember 21., hétfő

Az Útvesztő: Tűzpróba



Mr. A és én elmentünk moziba. Az igazat megvallva terv nélkül, mert a szeptember filmek szempontjából eléggé puhára sikerült. A film után pedig, kicsit totóztunk.
Én: Oké, disztópia. De mi ebben a sci-fi? A zombi, nem az. Az akció nem az. A lepusztult város nem az.
Mr. A: Minden, ami a jövőben játszódik, már sci-fi. De igazad van. Ez nem az, de mindenképpen fiction.
Én: Fantasy fiction?
Mr.A: Akció akkor már.
Én: Action-fiction?
És igen. Számomra egy új kategória valósult meg, amit ezentúl így fogok aposztrofálni: action-fiction, azaz acti-fi.

2015. szeptember 16., szerda

Isaac Asimov: Fekete Özvegyek Klubja



Teljesen vakon vettem ezt a könyvet, mondhatjuk úgy is, hogy csak azért, mert Asimov. Viszont nem nyúltam mellé vele, sőt. Bánom, hogy nem előbb kezdtem hozzá, ugyanis, a könyvfesztivál óta csak kerülgettem.

2015. szeptember 15., kedd

A svéd jéghegy: Anita Ekberg



Már nem is tudom, hogy hol láttam róla egy „ilyen volt, ilyen lett” képet, viszont arra emlékszem, hogy az államat utána fél órán keresztül kerestem. A valamikor tündöklő szexszimbólum egyik napról a másikra lecsúszott asszonnyá vált, akire nem lehetett ráismerni. Mégis, szakított a hatvanas évek álszentségével, és kihasználta azt, amit az Öreg Szőnyegkészítő megadott neki: a domborulatait.

2015. szeptember 14., hétfő

Hemümön át a világ: A szentek bevonulása



Hú, visszaolvastam, amit még nyáron írtam ebben a piszkozatban. Még jó, hogy nem tettem ki, mert szép kis gyűlöletbeszéd kerekedett ki belőle. Elméláztam ugyanis a vallás és a párkapcsolatok témakörén. Összefoglalva valami olyasmi sült ki belőle, hogy mindenki hülye, és aki jól gondolkodik, az helikopter… de olyan meg nincs.


Aztán persze, rágtam magamban még egy kicsit a bejegyzést.