2014. december 18., csütörtök

Sherrilyn Kenyon: Pokoli tűz



Régóta nem olvastam úgy, mint a megszokott ritmusom. Egyszerűen most azt a korszakot éltem, hogy nem szerettem könyvet venni a kezembe. Végül pedig, gondoltam, hogy akkor jöjjön a soron következő Kenyon-regény.

Mit ne mondjak… szeretem a farkasokat is most már.


A szerzőről

Sherrilyn Kenyon az amerikai Georgia államban született 1965-ben. Saját nevén írja az óriási hírnévre szert tett Sötét Vágyak Vadászai (Dark Hunters) sorozatot. Másik álneve Kinley MacGregor, amin kosztümös romantikus regényeket publikál. Könyvei többször voltak több hétig listavezetők.


Fülszöveg:
Egy szakítás mindig fájdalmas, ám ha a szerelmünk ezt kurta levélkében közli, ráadásul a mi költségünkre, az különösen megviseli az embert.
Pontosan ez történt Bride McTierneyvel, akit szinte a porba sújtott barátja megalázó eljárása. A gyötrődő nő próbálta túltenni magát a történteken – nem sok sikerrel, ám váratlanul felbukkan üzletében Vane Kattalakis, aki egyszer, a Mardi Gras éjszakáján már látta őt, s akkor rögvest beleszeretett. Szenvedélyes románc veszi kezdetét – már-már túl szépnek tűnik, hogy igaz legyen.
Vane dögös és ellenállhatatlan, ám a végsőkig elgyötört, ugyanakkor halálosan veszélyes. Egy farkas. Vadásznak rá az ellenségei, meg akarják ölni, ezért nem is keresett párt magának. De a Sorssal hiábavaló szembeszállni – ha egyszer Bride jelöltetett ki számára, nincs erő, mely megmásíthatná a felsőbb akaratot. Vane-nek három hete van, hogy meggyőzze a nőt: a lehetetlen létezik, máskülönben arra kárhoztatják, hogy szex nélkül élje le hátralévő életét.
Hogy szerelmük beteljesedjen, meg kell vívniuk a harcukat egy farkastörvények uralta világban…

Kedvenc idézete(i)m:
1)
- Az én babámról hiányoznak a szarvak, akri! – panaszolta a démon Ash-nek. – Szerinted Liza készít majd egy démon babát is?
A baba fején azonnal megjelentek a szarvak (…)
- Köszönöm, akri! Egy Simi-baba!
Simi maga felé fordította a kislány fejét.
- Igazán aranyos gyermek ez a Marissa! De szarvakkal még csinosabb lenne.
- Felejtsd el, Simi!

2)
Az élet szerencsejáték, Vane! Többnyire kemény és fájdalmas, és nem gyáváknak való. A zsákmány a győztesé lesz, nem pedig azé, aki nem is csatázik.

3)
A pénz beszél, a sok pénz pedig énekel és táncol.

4)
- A te szüleid mivel foglalkoznak?
- Különböző kreatív módszereket dolgoznak ki egymás megölésére.

Vélemény:
Taylort végre jobban utálom, mint Artemiszt, pedig nem hittem, hogy lesz olyan karakter, aki elér ebbe az állapotba. Tabby-t korábban annyira nem csíptem, de most, hogy kicsit emberibb volt, és kevésbé volt bolond, elkezdtem kedvelni. Ez a két változás történt az előző kötetekhez mérten bennem.

Ha valaki nem olvasta el az előző köteteket, szerintem az sem baj, ha nem is kíváncsi rá. Kimondottan sok dolgot nem lő le, sőt, inkább újra elmagyaráz, mert mivel ez egy másik szálon mozog, frissülnie kellett az emlékeknek. – Na persze, nem felejtettem el őket.

Eleinte nem tudtam volna megmondani, miért ez az a rész, ami a legjobban tetszett eddig a sorozatból. Aztán rájöttem, hogy Vane típusát szeretem, a hozzáállását, a gondolkodását, a gondoskodását. Másrészt viszont, teljesen bele tudtam magam képzelni Bride problémáiba, akár párkapcsolatról legyen szó, akár a túlsúlyáról. Ez a hétköznapiság az, ami mérhetetlenül szerethető ebben a könyvben.

A történet maga nem pörög úgy, mint az eddigiek, ám ezt nem róvom fel neki, mert nem illett volna bele a környezetbe. Ahogy bukdácsolnak a randizásban, vagy ahogy reagálnak egymásra, nem indokolta a tüzes harcjeleneteket.

Egy dolog volt nekem picit következetlen, amikor Bride meglátja Vane kezén ugyanazt a jelet, és hisztirohamot kap. Amit megértek, hogy valahogy mozdítani kellett a történeten, mégis kicsit szemet bántó reakció volt.

Jöjjön most a negatív rész, ami ismételten nem a regény hibája, és sajnálom, hogy mindig ugyanazt a kiadót marom meg újra és újra, de hogy is mondjam. Vonyító farkashibák vannak a könyvben.
Először is, nem mindenki Sötét Vadász, ahogy Vane sem az!
Másodszor. Szőrös? Újra kérdezem SZŐRÖS?!?!?!!? Az eredeti karakter Fury, és nem Furry. Olvasás közben is néztem, hogy ki az az idióta ultrahippi szülő, aki Szőrösnek nevezi a kölykét, de hála az isteneknek, senki. Azért erre kéretik odafigyelni!


Az írónőnek van Simi-babája. Nekem meg nincs. :(


Így képzelem el őket.

Értékelés: 10/10
A fordítási hibákért nem a könyv a felelős, azzal nincs semmi baj. Még mindig arra buzdítalak titeket, hogy kezdjetek neki, illetve, aki a vérfarkasokra, mint olyanra van rákattanva, az is tegyen egy próbát.

Olvastátok már?
Tetszett?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése